Aki a Republic-koncert helyett átevickélt a tejszerű ködön Oladig, sok csudát láthatott. Az embert például, aki egymás után három gitáron tudott játszani. Vagy A Trojka Kaland nevű zenekar leghívebb rajongóját. De az is kiderülhetett számára, hogy ha Jamaicában táncolva ki is izzad, mégis élvezetesebb, mint a nagyvárosi világjobbító küldetéstudat.

Noha a 19 óra már este, ilyenkor, november végén meg jócskán az, koncertkezdésnek azért elég korai időpont. A többség ilyenkor szedelőzködik össze és firtatja meg a többiekkel, hogy hova is tegyék az ikszet a programfüzetben. Rendben, sok a fellépő, a hajnal négyes lámpafelkapcsolásig mégis sok minden bele tud férni a keretbe.

A Trojka Kaland

Sikerült is teljesen lekésnem a szombathelyi A Trojka Kaland színháztermi színre lépését. Az csak némileg vigasztalt, hogy egy srác kitartó rajongójuknak állt: egy Soundclash 2009-es plakát hátuljára pirossal ráfirkantotta a zenekar nevét, köré pedig szívecskéket és szerelmes vallomásokat írt (lásd a fenti képen), majd a művet körbehordozta minden koncerten. Czutor Zoltán, a Belmondo énekese meg is vallotta a színpadról, hogy ő is hasonlóan érez irántuk. Korábban már láttam a triót, de azért kár, hogy csak néhány elhivatott időben érkező ülhetett bele a trojkájukba kalandozni egyet a hamarosan becsekkoló telet előlegzőn.

Anonym Project

Vagyis kevesen vagyunk. De legalább a dekoratív pultos lányoktól hamar a szomjazókhoz jutott a dobozos sör. A mosonmagyaróvári Anonym Project dalaiból áradó, meglehetősen depresszív világkép már nem ennyire szívderítő. A talán legismertebb számukból (A szúnyogok eledele) aligha lesz bulihimnusz, ahogy a zajongós kedvű gitárnyüstölős részek miatt se hívják őket bluesfesztiválokra. Pedig nem véletlenül járnak az elmúlt időszakban immár másodszor Szombathelyen. Kis mennyiségben gyógyszer, nagyban méreg: a használati útmutató ezen pontjára azonban érdemes figyelni. Érdekesség, hogy a sajátok mellett két, a 30Y-nal közös dal is letölthető a honlapjukról. (Holdosi Zsolt énekes amúgy Beck Zoltánék koncertje közben végig a színpad szélén feküdve követte az eseményeket.)

Jurij

Át az aulából a színházterembe. Ott a nyíregyházi Jurij tolta a beates alapú dolgait többnyire mókás szövegekkel. Hol a gitáros szólózás közbeni arcáról tudtuk meg, hogy olyan, mintha épp nővel volna. Hol meg a matrózok életéről derült ki, hogy bár az internet-hozzáférés finoman szólva is akadozik, azért minden kikötőben tárt karos a fogadtatásuk és akkor még a nagybetűs SZABADSÁG a fényes lobogójuk. Hol pedig az élet nehézségeiről állapították meg az egysorosukban, hogy „ha a díler átbasz, kurva nagy a baj!” És még hosszan sorolhatnám.

Belmondo

Az aulában járva kiosztottam a Humor Herold-díjat. Ez elvileg a konferansziénak, MC Hegének járna, de ha nehéz szívvel is, de másnak kellett adnom. A már említett Czutor Zoltán, a Nyers egykori és a Belmondo mostani énekese kapta. Végig ontotta magából a derűkeltést. Mikor koncert közben a második gitár sem vált be, elnevezte magát az embernek, aki három gitáron tud játszani egymás után. Majd elmesélte, hogy idefelé jövet a tejfölsűrűségű ködben a mostoha látási viszonyoknak hála felgyarapodott az utasszám két vaddisznóval és egy fácánnal. És ez csak két példa a sokból. Ja, hogy a zene milyen volt? Amint letudták a kötelező Petőfi Rádió-kompatibilis dalokat, nekiálltak hardul rockolni. Még a billentyűs is kapott egy-egy frontvonalbeli szereplést, pl.: Red Hot Chili Peppers: Suck My Kiss.

Impact Pulse

„Messziről jöttünk, Szombathelyről”, mutatkozott be az Impact Pulse énekese. Talán a Jurij-dalnok-gitáros mondatára replikaként, amiben azt kérte a közönségtől, hogy ha már 4,5 órát utaztak idáig, álljanak már fel táncolni. Az elektro-indusztriál stílus-csapásvonalon mozgó hármas több európai fellépés után állt a színházterem pódiumára. Izgalmasnak izgalmas, amit kütyükkel, gitárral és énekkel ügyködtek, de néhány szám után unalmassá vált. Hasonló zsánerű, elektronikus zenei fesztiválon, partin bizonnyal remekül működik, itt viszont valahogy idegenül hatott. A közönség is inkább csak mozizott közben, a vetítéshez hallgatta kíséretnek az Impact Pulse-t és nem fordítva.

30Y

30Y, Beck Zoltán, szombathelyi kötődés, a fesztivál fő attrakciója. Nehéz ennél többet, főleg újat mondani róluk, csak közhelyek jönnének a klaviatúrámra emlékezetes dalokról, biztos pontról a magyar zenei életben, akiknek az utóbbi években talán egyedüliként sikerült bekerülni a „krémbe” stb. Rájuk meg is telt az aula. Jó volt ezt, mindig jó ezt látni. Melléjük további húzónévnek meg lehetett volna hívni a néhány hét múlva feloszló Kaukázust, ahogy egy ismerősöm tanácsolta.

Beat Dis, PASO, levezetés

Kardos Horváth Jánosék helyett a Pannonia Allstars Ska Orchestra került a 30Y-nal azonos méretű legnagyobb betűvel a plakátra. Krsa soktagú brigádjával úgy vagyok, hogy egyszer hamar egysíkúnak érzem a forró égövi koncertjeiket, máskor meg szívesen ropom velük homlokgyöngyöződésig. Ezúttal az utóbbi felé billent a mérleg. A szombathelyi kötődésű Beat Dis többnyire dühös, csikorgó, társadalomkritikus trip-hopja elől szöktem ki a színházteremből hozzájuk az aulába. Túlságosan ősziesen borongós a világ mostanság, hogy ne inkább a derűs üzenetű, sok-sok fényesen csillogó hangszerrel bulizó zenekart válasszam. Főleg hogy még Szasza, a Tizenhét énekese is beszállt táncolni és vokálozni az egyik számba.

A 2009-es Soundclash Fesztivált a „Face-X által prezentált Gumidizsiben vezethette le a még megmaradt energiáit.” Sok versenyző erre a sportszámra már nem maradt. A tél közeledtével talán gyorsabban merülnek a telepek.