Két következtetés az elmúlt napok vezetõ hírei alapján

1. Magyarországon még soha nem volt tél és hó.
2. Minden légitársaságnak megéri budapesti járatot üzemeltetni, csak a Malévnak nem.

A ma reggeli MTI hírek címei:

"Fidesz: Gyurcsányék tették tönkre a légitársaságot"

kontra:

"MSZP: a leállás a Fidesz-kormány semmittevésének az eredménye"

Mindenki jelölje be a szívének kedves verziót. Az eszünket nem szeretjük használni.

(1)
Amikor a folyók kezdtek kiszáradni, azt mondták, nem sírnak már az istenek. Akkor a magyarok kezdtek el zokogni. Soha ilyen áradás az égben még nem volt.

(2)
Bábel tornya öszeomlott, Atlantisz elsüllyedt. A magyarok nevettek. Az istenek megsértõdtek, csak Zeusz csettintett elismerõen. A többi isten a magyarokra küldött tatárt, törököt, szovjetet. Nem használt. Akkor Héra leszállt a földre, újabb magyarok képében.

(3)
- Fogjatok össze – mondta a magyarok legnagyobbika –, különben szétesem.
Megoldották szigszalaggal.

Bõvebben!

Régebben azért szerettem az alonra kattintani, mert a fõoldalon lehetett látni az blogbejegyzések címeit. Érdekesek voltak, belenéztem és magam is megpróbálkoztam blog írással. Késõbb megváltozott az oldal és valahogy eltûntek a bloggerek is. Vajon hova lettek, miért pártoltak el az alontól, hová lett a rengeteg hozzászólás? Félve merek arra gondolni, hogy a hozzászólások minõsége, hangvétele miatt tûntek el a régi írók, olvasók. Épp úgy, mint a cikkek hozzászólásánál, az ember inkább nem kommentál, nem akarja kitenni magát annak, hogy nevetséges színben tüntessék fel, személyeskedjenek vele más beírók.

A koponyeg.hu számításai szerint csütörtöktõl Magyarországon 40-50 centis hó is eshet, ahogy az alább, a térképeken látható. Persze ne panaszkodjunk, nem sokkal mellettünk néhány centiméter híján méteres takaróra van kilátás.

Igaz, az értékek a pillanatnyi állapotot tükrözik, ahogy a "köpönyegesek" írják, sok a bizonytalanság, de ha belegondulunk, hogy öt centis hótól is megbénul az ország, akkor izgalmas idõk elé nézünk még abban az esetben is, ha csak a fél méter felét kapjuk. Ráadásul mínusz öt-tíz fokos nappalokat és élénk szelet is jósolnak hozzá.

Spájzoljunk be néhány napra való élelmet és tegyük meg tétjeinket: vajon az ország hány százaléka válik majd járhatatlanná?

Végül pedig álljon itt két fotó a napivicc.com-ról Japánból, szemléltetve, hogy a nagy hónak is megvannak a szépségei, fõleg akkor, ha valaki távoli megfigyelõ.

Olyan képeket nem találtam, amelyek az olvadás utáni állapotokat mutatják.

A szombathely.hu aktuális (január 30-i) ajánlata: Kis karácsony, nagy karácsony ...

Végül is már csak 11 hónap ...

Egy bonyolult történetû álmomban rengeteg, több ezer vagy tízezer töltõtollba való patronom volt.

Ha jól emlékszem, ingyen jutottam hozzájuk, egyszerûen csak valahonnan hozzám keveredtek, én meg örültem nekik, gondot csak a szállításuk és raktározásuk okozott, minden táskám, kosaram, zsebem megtelt velük, ráadásul az apró patronok kiestek a rácsos tartókból.

Az álomnak annyi valóságalapja van, hogy egy idõ óta töltõtollat (is) használok.

Ajánlom mindenkinek.

Eszti szólt: rendszeresen buszozóként azt tapasztalja, hogy a Volán internetes menetrendje idõnként megbolondul, és 23 óra után nem a 0 óra, hanem a 24., majd a 25. óra következik. Küldött is két bizonyítékot azzal a szöveggel, hogy a volánosok a nap 24 órájából 26-ot dolgoznak.

Olvasom, hogy kórházba kellett szállítani egy brit lányt, mert 15 éven keresztül szinte csak rántott csirkén élt, annak is a gyorséttermi fajtáján, saját bevallása szerint soha nem evett zöldséget vagy gyümölcsöt, így a szervezete leépült.

Ha vállalkozó lennék, most elkezdenék azon dolgozni, hogy Tiltott gyümölcs márkanévvel forgalomba hozhassak helyben termett, érett, ízletes, mosolygós almát, körtét, szilvát, szõlõt, bármit, ami finom, így a tinik azonnal rákapnának a gyümölcsökre, egészségesebben élnének, a helyi gazdaság felpörögne, mint a motolla, én pedig Dagobert bácsiként úszkálhatnék a pénzemben.

Ha a Válság szelet elnevezésû csoki bejött, ez sem halva született ötlet.

Továbbgondolva: árulhatnák a McDonald's-ban is, ott lehetne a neve McTiltott gyümölcs.

Békemenet - ahogy én láttam

Sokat töprengtem, megírjam –e a január 21-i békemeneten történteket, vagy inkább tartsam magamban az élményeket, megtartva magamnak, elkerülve a támadtatást, lenézõ véleményeket., Mégis úgy döntöttem, írok róla, meg tudom védeni a véleményem, az érzéseimet.

Tavaly karácsony elõtt láttuk Gyurcsány bohóckodását, a szocik kétségbeesett kísérletét, hogy bekerülhessenek a rabszállító kocsiba, s így a médiába is. Láttuk az Operaház elõtti eseményeket, tülekedést, tiltakozást, köpködést, akkor, amikor az új Alkotmányt ünnepelték bent. Hallottunk a nagyszámú tömegrõl, amely százezres létszámot is kitehetett. Családban, közösségekben, társaságban errõl beszéltünk, hogyan lehet az, hogy nincs a jobboldal részérõl megfelelõ válasz a kormány mocskolására. Hozzájött még a külföldi sajtó, amely hangos volt a hazánkat, kormányunkat rossz színben feltüntetõ hazug cikkektõl, hazájukat eláruló emberek mocskolódásától.
A facebookon is errõl ment a vita, mit kellene csinálni, jó lenne, ha mi is megmutathatnánk, nem értünk egyet ezekkel az emberekkel.
Magam is kérdeztem ott, miért nem szervez valaki már valamit?
És akkor jött a hír, Bencsik András, Bayer, Zsolt, Fritz Tamás és más civil ember, egy békés menetet szervez január 21-ére, Pesten. Semmi beszéd, semmi sallang, csak egy menet, amely a Hõsök terétõl a Kossuth térig fog felvonulni. Felbolydult a facebook, jöttek a hírek, gyûltek a jelentkezõk, emberek kerestek utazási lehetõséget. Magam is kérdezõsködtem, kerestem meg másokat, jönnének-e velem, mivel tudnánk menni. Végül megtudtam, hogy Szombathelyrõl indul egy busz, amin van még hely. Egyik ismerõsömet is rávettem, jöjjön el velem. Közel háromezer forint volt az útiköltség, ami igazán nem nagy ár. Felfokozott hangulat volt a média egy részében , mindenki arról beszélt, honnét , mennyi ember jön, vajon mennyien leszünk, vajon nem lesz-e probléma. A hét közbeni Európa Parlamenti vita is fokozta a várakozást, nagyon megdöbbentünk az ottani hangnemtõl!
Jelezték, hogy jönnek a szomszédos országokból is, Erdélybõl, a Felvidékrõl , Újvidékrõl és még ki tudja honnan.
Vártam a szombatot, amolyan régi izgalom vett rajtam, régi utazások emléke, barátok, utastársak felidézése, egyszóval be voltam sózva rendesen, menjünk már! Szombat tizenegykor indult a busz Szombathelyrõl, félórával elõtte már ott voltunk az ismerõsömmel.
És igen, ott voltak ! Régi társak 2006-ból, ismerõsök 2010-bõl, idõsek, fiatalok. Lelkesen, zászlóval mécsesekkel felszerelkezve, mosolyogva, mégis keményen mondtuk, megmutatjuk, mi is ki merünk menni az utcára és kiállunk a magunk és országunk igazáért. Lehet ez pátoszos, de mégis igaz volt, Magyarországért voltunk ott, azért, hogy megmutassuk az itteni ellenzéknek, a külföldieknek, össze tudunk mi fogni valamiért is, nemcsak valami ellen.
Ez a varázsszó, valamiért! Eddig valaminek az érdekében voltunk demonstrálni, mi csak közönség voltunk, most, mi lettünk a szereplõk !
Gyönyörû idõ, jókedvû beszélgetés a buszon, a pihenõkben, mindenki beszélt mindenkivel, találgattuk, mit hoz a délután, így ment el az idõ Pestig. Sok busszal találkoztunk, zászlókkal, feliratokkal feldíszítve, a pihenõhelyeken alig fértünk el, érezhetõ volt, sokan leszünk. Beértünk a Hõsök melletti parkolóba, leesett az állunk. Busz és busz mindenhol, emberek csoportosan, zászlóval a Hõsök tere felé menetek. Kiszálltunk, megbeszéltük, hol lesz a találkozás, ha véget ér a menet. Ekkor fél négy volt. Nagy nehezen beértünk a Hõsök Tere közepére, ekkor már készülõdött a menet. Díszruhás magyarok, hagyományõrzõk és más csoportok mellett elhaladva, arra eszméltünk, négy óra, de mi csak a Himnusz végét hallottuk, aztán megint a végét és ismét a végét, Félelmetes volt, egy tér, ahol ekkora eltérés a Himnuszt éneklõ csoportok között. A jobboldalon állók, nem hallják a másik oldalon levõket, az elöl megindultakat nem lehet látni. Több mint félórás várakozás után léptünk ki a Dózsa György útra ! Hátranéztem, akkor valahogy mi lettünk az utolsók. Lassan megindult a mi menetünk, próbáltuk egymást szemmel tartani, a mi buszos csoportunkat egybetartani. Kossuth nóták hangja szállt, a székely Himnuszt énekelték , bekapcsolódtunk mi is. Próbáltunk tájékozódni, én megállapodtam pár netes ismerõssel, telefonon beszélünk, de nem sikerült senkivel felvenni a kapcsolatot. Több embernek sikerülhetett, mert mondták, már megtelt a Kossuth tér, és akkor összeszorult a szívem, igen , ezért jöttem, sikerült! Akkor pontosan még nem tudtunk semmit, hol jár az eleje, mennyien lehetünk. Körülnéztem és elcsodálkoztam, Honnan jöhetett az a rengeteg ember a hátam mögé, hisz amikor elindultunk, nem is volt mögöttünk senki! És nem láttam a végét a menetnek ! Besötétedett, ügyetlen gyertyagyújtások jellemezték a tömeget. Hátam mögött ima hangja szólt, megborzongtam, ezt nem hittem volna! Üdvöz légy Mária, kegyelemmel teljes…. hangzott egymás után az ima, nekem ez volt a legnagyobb élményem. Soha nem hallottam még ilyet menetben, igaz efféle menet sem volt még soha. Az utca tele volt, láttam a helységnév táblákat, Sepsiszentgyörgy, Potyond, régi, ismerõs táblák voltak, zászlóerdõ, mécses fények folyama, a járdákon emberek sétáltak. Vártam, hogy valaki bekiabáljon, de semmi ilyesmi nem történt. Hat órára értünk a Bazilika elé, éppen szóltak a harangok. Fények, ének, ima, tömeg és a harang. Mintha nekem, nekünk szólt volna. Lassan megláttuk az Országházat, de odajutni képtelenség volt, ekkor már láttuk, nem fogunk tudni odajutni. Nem voltam csalódott, örültem, hogy ennyi emberrel lehetünk, hogy ennyien összegyûltünk, vannak elegen a Téren , Érdekes módon, eddig egy csoportban haladó csapatunk szétszóródott, nem tudom, hogyan történt. Én a zászlónkat néztem mindig, azt követtem, vagy a táblánkat. Tulajdonképpen úgy ért véget a menetelésünk, hogy nem tudtuk, mi van a Kossuth téren. Elszakadva a többiektõl fél tucatnyian indultunk vissza a gyülekezõhelyre. Útközben megálltunk a rendõrök elõtt és megkérdeztem, történt-e valami atrocitás? A rendõrök barátságosan közölték, nincs tudomásuk rendbontásról. Fellélegeztünk és ugyanakkor elcsodálkoztunk, ez hogyan lehet? Ennyi embe és semmi probléma? Se egy mentõ, se rendõr sziréna? Ez egy kisebb csoda ! Visszafele minden rendõrnek, rendõrkocsinak kiabáltunk, köszönjük, köszönjük. A rendõrök mosolyogtak, ilyet is rég láttam, talán csak 2006-ban, amikor még csak gyülekeztünk…
A vezetõnk, valahogy kapcsolatot teremtett a csoport másik részével, kiderült, õk voltak többen, mi tévedtünk el . És még egy csoda, hipp-hopp, elõkerült a buszunk is! Nem a megbeszélt helyen, hanem valahol az Alkotmány út körül állt. Ismét együtt voltunk, felszálltunk a buszra , pár ember azért még hiányzott, úgyhogy mégiscsak el kellett menni a Hõsök tere felé, ahogy megbeszéltük. Na útközben aztán volt zsivaj, lárma, mindenki a saját élményeit mesélte, mindenki fel volt dobódva, rég láttam ilyet. Hamar meg is jött a pár hiányzó ember, ilyen se sûrûn volt, az ilyen utakon azért mindig kell várni pár csellengõ, eltévedt utasra. Irány haza! Naná, hogy útközben átbeszéltük a történteket, megosztottuk a hallottakat, úgyhogy észre sem vettük, már meg is érkeztünk a kiszemelt vacsorázó helyre. Itt kicsit megpihenhettünk, egy jó vacsora mellett nyugodtan átbeszélhettük a történéseket. Ismét fel a buszra, kissé elcsöndesedtünk, jó kis séta volt Pesten, pihenni is kell. Azt azért megállapítottuk, sikeres volt az út, jól tettük, hogy elmentünk. Ilyen még nem volt, lesz másnap elég híranyag itthon és külföldön egyaránt. Megtettük amit megtehettünk, kifejezetten örültünk annak, hogy békésen telt el az egész nap, Nomen est omen, békésnek neveztük, békés is lett.
Igen, békemenet, nálunk az egyetlen, az elsõ. Mindegy mennyien voltunk, a lényeg, hogy egyek voltunk. Nem párt akarta, nem fideszesek, mi akartuk, civilek, akik még mindig többen vagyunk bármelyik párt tagjainál.

Másnap vasárnap, rögvest tv, újság, internet, csak a jó köszönt vissza minden honnan. Na ezért is mertem ezt leírni, a jót meg lehet osztani, a közösséghez tartozás egy ritka formája volt ez a menet. Történelmi dolog volt ez szerintem, de végre olyan dolog, amire büszke lehet a magyar.

Angoltanár létemre nem vagyok anglomán, de azt el kell ismerni, hogy ebben a gitármûfajban nagyon nem lehet megverni õket.

Hasonlítgathatnánk zenekarokat, közízlést, a londoni klubokban és aluljárókban felbukkanó zenekarokat, de ehelyett most betennék két videót.

Az elsõn egy 8 éves angol kiscsaj, Zoe Thomson játszi, a másodikon a lánynak a zenekara, a Mini Band ad koncertet egy fesztiválon. Egy Metallica-számot, az "Enter Sandman"-t játsszák.

Könnyû nekik, mondhatni, már a csecsemõtejjel is ötzsebes-farmer-britpopot szívnak magukba, ráadásul a nagymama sem a kultúrházas Koós Jani-haknin ismerte meg a nagypapát, hanem amikor együtt elstoppoltak Liverpoolba a Beatles-koncertre.

Nem mindegy, my friends, nagyon nem mindegy.

Tényleg itt van a tél, már a nullák is mínuszok.

(Az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapjáról)

Prof. dr. Lõrinczy Huba irodalomtörténésszel, a Berzsenyi Dániel Fõiskola Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének vezetõjével 2005-ben készítettem interjút annak apropóján, hogy szeptember 5-én ünnepélyes keretek között egyetemi tanári kinevezést vehetett át Sólyom László köztársasági elnöktõl. Az irodalmár azóta elhunyt, a BDF-bõl egyetem lett, neve megváltozott, de a szakember emlékét a mai napig tárló õrzi a tanszéken.

***

Az egyetemi tanár boldogsága

- Az elmúlt hetekben terjedelmes interjú jelent meg Önnel a megyei napilapban. Furcsa volt az a keserûség, amelyet a szavai mögött éreztem. Egy, a pályája csúcsára ért embertõl nem ezt vártam. Mindig ilyen volt vagy az évek alatt vált ilyenné?

- Szerzett tulajdonságról van szó. Az ember gyerekként optimista, és azt hiszi, a világot az õ kedvéért találták ki. A kamasz már érzi, hogy ez nem teljesen így van. A meglett ember tisztában van vele, hogy küzdenie kell, és a harcban idõnként alulmarad. Úgy vélem, a gondolkodó ember mindig ironikus, valamint önironikus. És mint mindenki, szánalmas egy kicsikét és keserû, hiszen tudja, hogy az élet véges, és barátságtalan erõk is mûködnek körülötte. Ma már nem hiszem azt, hogy mindenkit szeretnem kell és engem is szeret mindenki. Nagyon kevés embert tudok igazán szeretni, és csak nagyon kevesek éreznek hasonlóan irántam. Nem azért, mert elviselhetetlen vagyok, hanem mert a szeretet a legritkább emberi vonzalmak közé tartozik, bármennyire hangoztatják is sokan ennek az ellenkezõjét. Elsõ pillantásra lehetünk egymásnak rokonszenvesek, de sokszor kell találkoznunk ahhoz, hogy ne csak formálisan szeressünk.

Bõvebben!

Két cikk és egy videó a mai fõvárosi "békemenet" apropóján.

"...a magyar kísérlet eszmei tartalma valóban nem több, mint szánalmas vergõdés a múlt hálójában, megkötözöttség, az idõ kerekének visszaforgatása, megkérdõjelezése annak, amit a mai Nyugat jónak ismer el. A szó rossz értelmében konzervatív és nacionalista. Gonosz.

Nos, itt van a kulturális szakadék. Innen ered a mai szcenárió drámája, amely szimpla jogi-gazdasági kérdéseket világnézeti dimenziókba helyez. Az „új” csap itt össze a „régivel”, a modernitás a hagyománnyal, amely immár úgy jelenik meg, mint valamiféle civilizatórikus küzdelem, a „jó” és a „rossz” harca. S természetesen, a modern Nyugat (értsd: a nyugati nagyhatalmak), miheztartás végett, elmagyarázza majd Magyarországnak, hogy mi a jó, s a mi gyászunkat a hagyományos Európa felett nem fogja tudomásul venni, mert már nem is érzékeli."

Köntös László: Ki hagyta el a nyugati partot?

http://reposzt.hu/blog/k%C3%B6nt%C3%B6s-l%C3%A1szl%C3%B3/2012-01-14/ki-hagyta-el-nyugati-partot

***

Orbán Viktor néhány napja Brüsszelben elmondta, de Gaulle tábornok a példaképe.

Az alábbi videóból néhány gondolat:

A tábornok a francia hadseregben, nem Franciaországban nõtt fel.

A jelenlegi egy olyan helyzet, amit csak a magyar nép oldhat meg. Akkor is, ha az egyetemeket, a kutatást, a mûvészeteket, a színházakat, az alternatív helyeket érintõ intézkedésekkel idõközben tönkretették a magyar értelmiséget, amelynek egy olyan szegény és kicsi országban, mint Magyarország, hagyományosan nagy szerepe van.

http://atv.hu/cikk/video-20120120_tamas_gaspar_miklos

***

"Azok a jobboldali értelmiségiek, akik most – felháborodva a nyugati pénzügyi körök arroganciáján – az utcára vonulnak az Orbán-kormány mellett, valójában ennek a legrosszabb forgatókönyvnek (az államcsõdnak) a bekövetkeztét segítik elõ. Teljesen haszontalan a demonstrációjuk, hiszen sem az IMF, sem az EU nem fog megijedni és visszavonulót fújni a szenvedélyesen protestáló tüntetõk láttán. Nem veszik észre, hogy a minket ért – gyakorta igaztalan (fasisztaveszély, diktatúra stb.) – támadások alapja és fõ táplálója éppen a kormány hibás gazdaságpolitikája, amely elfogadhatatlan és megengedhetetlen eszközöket használ.

S itt óhatatlanul merül fel a kérdés: valóban azt hiszik a tüntetések résztvevõi, hogy az Orbán-kormány fogja megvédeni a világot, vagy legalábbis Magyarországot a rablókapitalizmus rémségeitõl, a pénzuralom mételyétõl? A másfél éves kormányzás intézkedései között elvétve ha lehet találni egyet-kettõt, amely valóban a kisemberek helyzetén próbált segíteni, ugyanakkor viszont hosszan lehetne sorolni azokat, amelyek a hazai nagytõke és politikai elit érdekében fogalmazódtak meg."

Fegyverletétel? Világos? - Mellár Tamás írása megmaradt konzervatív barátainak

http://nol.hu/lap/hetvege/20120121-fegyverletetel__vilagos_

Azt hiszem, a káposztalevest tartalmazó kapszula reklámozói nem szerették volna összekötni a veszély és a fogyás szavakat, csak így sikerült.

(A mai Rtv Tippbõl)

A cím szellemében néhány cikk az EP-ben tegnap történtek apropóján, fõképp a Galamus-csoporttól.

"...lefordíttattam Krémer Ferenc írását (Orbán álma – a totális állam) angolra (Foundations of the Orbán-style Absolute State), és nemcsak a Galamusra tettem fel, hanem szétküldtem a világba ismerõseimnek és ismerõseim ismerõseinek. A válasz konzekvensen ugyanaz volt: a Nyugatnak adatokra van szüksége ahhoz, hogy ítéljen – hányszor, hol, mikor, mivel sértették meg a jogállam és a demokrácia szabályait, meg persze az emberi jogokat. Értem én: a demokráciavédõ bürokrácia bejáratott gépezete adatokkal dolgozik (milyen érdekes, hogy Orbánék ezt már régóta tudják és értik..."

A különbség neve: Orbán Viktor

http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=112255:a-kueloenbseg-neve-orban-viktor&catid=51:csmihancsikzsofia&Itemid=79

***

Az említett Krémer-cikk

http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=96590:orban-alma-a-totalis-allam-&catid=82:cskremerferenc&Itemid=120

***

"Nos hát, igen! Orbán veszélyes. A veszélyt nem Magyarország hatalmához kell mérni. Ez a kis ország se nem Oroszország, se nem Irán. Az Orbán-rendszer veszélyessége nem a nemzetközi fellépéshez szükséges eszközeiben rejlik, hanem a példaadó értékében. Van veszélye a fertõzésnek. Mert a mai demokráciák ellenfele nem egy konkurens modell, mint a szovjet korszakban. A veszély a karikatúra, a belsõ bomlasztás, a demokrácia átalakítása az ellenkezõjébe, olyan pártok tevékenysége nyomán, amelyek demokratikusnak mutatják önmagukat, de a programnak, amit képviselnek, semmi köze a köztársasághoz. A magyar gyakorlat az Európai Unió szívében több mint kellemetlen – halálos példa. Hát ezért muszáj szétszálazni és lerántani az álarcait."

Paris Match – Jean-Christophe Rufin: Orbán Viktor - Az ember, aki nem szereti a demokráciát

http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=112560%3Aorban-tiszteletben-tartja-a-demokracia-formait-hogy-alaposabban-elarulhassa-a-lenyeget&catid=51%3Acsmihancsikzsofia&Itemid=79&limitstart=1

***

"Alkotmányos kultúrában a hatáskör nem a nyers erõ szabadsága – hangsúlyozza Sólyom László, az elõzõ köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság egykori elnöke. A HVG-nek készült írásában leszögezi: az alkotmánybírósági kontroll teljességének megcsonkítása alapvetõ rendszerhiba az új alaptörvényben, a parlamenti szuverenitás mindenhatóságából kiindulva pedig a kétharmados többség az alkotmányt a politika korlátjából a szolgálójává tette. A húsz év alatt meggyökeresedett alkotmányos kultúra azonban túlélheti ezt a mai gyakorlatot."

Sólyom László: Az alkotmányosság esélyei

http://m.hvg.hu/hvgfriss/2012.01/201201_az_alkotmanyossag_eselyei

Nézem az Európa Parlament vitáját a magyar ügyekrõl.

Szép kis bohóckodás, szép kis bohócokkal.

A sok tudatlan nyugati pojácának (már bocsika), de fingjuk sincs, hogy mi történik nálunk.

Talán ha egyszer eljönnének a csávók körülnézni.

Orbán Viktornak sok mindenben nincs igaza, sok hülyeséget is csinált, de émelyítõ látni, hogy a másik fél külföldi bohócokat használ fel, akik kollektívan megaláznak egy népet.