100 aggályosnak vélt, külföldről behozott élelmiszert tesztelnek akkreditált érzékszerv vizsgálók. A cél az élelmiszer piacon tapasztalt kettős termékminőség megszüntetése – hangzott el a Kossuth Rádió Napközben című műsorában.
A rendszerváltás után a nyugati határ mentén – kezdetben még csak a kuriózum, később azonban az árak miatt is – megszokottá vált, hogy a környező települések lakói Ausztriába járnak vásárolni. A ’90-es évek közepétől egyre többet emlegették, hogy a nyugati áru még akkor is lekörözi a hazait, ha ugyanannak a márkának logója díszeleg rajta. Elsősorban a gyümölcslevekről, a joghurtokról, a zacskós levesekről, a kakaóról, a csokoládékról, a sajtokról és a húsokról terjedt el, mennyivel finomabbak, a tisztítószerekről pedig az, hogy jobb minőségűek, így sokan még az esetlegesen magasabb árat is bevállalják.
Ez persze legfőképpen azoknak éri meg, akiket távmunkájuk szólít Ausztriába, ők azonban úgy vélik: a minőségbeli különbség nemcsak az élelmiszerekre, de a tartós fogyasztási cikkekre is vonatkozik. A Kossuth Rádió riportjában megszólalók elmondása szerint az öblítőket szinte fél áron kínálják az osztrákok, ám a mosóporok is jóval olcsóbban beszerezhetők, apropó: a fogyasztók állítják, hogy bizonyos termékek itthon is forgalmazott megfelelőiből hiányzik egy összetevő, ezért nem is lehet vele olyan szépen mosni, mint külföldi „sógorával” – vagy éppen jóval több kell belőle, hogy elérjük az áhított hatást.
A tapasztalatok szerint a különféle márkák itthon, licenc alapján gyártott, valamint az anyaországukban előállított termékei között határozott minőségbeli eltérés állapítható meg. Mivel esetünkben globális cikkekről beszélünk, azoknak a legkülönbözőbb nemzeti elvárásoknak kell megfelelniük, míg egy bizonyos kvalitási standard meglétének ugyanakkor elengedhetetlennek kellene lennie.
Február 20-a óta tart egy átfogó nyomozás, mely fűszereket, alkoholos és alkoholmentes italokat, konzerveket, fagyasztott és tejtermékeket, valamint édességeket helyez fókuszpontjába – egyeseket laboratóriumi körülmények között, másokat összetételük alapján vizsgálnak, míg bizonyos élelmezési cikkek érzékszervi vizsgálaton mennek át – a folyamat befejeztével, várhatóan március végéig a nyilvánosság tájékoztatása is megtörténhet.
Zsigó Róbert, a Földművelésügyi Minisztérium élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkára szerint közel sem kellene törvényszerűnek lennie, hogy a márkák nyugaton, illetve nálunk kapható termékei között – akár elenyésző – minőségbeli különbség tapasztalható. Ha egy gyártó mondjuk Magyarországon állít elő egy egyfajta élelmiszert, amit aztán a távol-keletre exportál, akkor valóban némileg eltérő termékre lesz szüksége, elvégre az ízlés a jelentős földrajzi távolság függvényében azzal megegyező arányban változik. Ezzel szemben azonban Ausztriát és hazánkat, valamint Cseh- és Németországot összehasonlítva semmi sem indokolja a különbségtételt – a kérdést még inkább leegyszerűsítve kijelenthető: az európai Unió közös piacán minden vásárlót megillet az a jog, hogy adott márkák termékeihez minden tagállam területén ugyanabban a minőségben jusson hozzá.