A kritikus kedden kora délután Facebook-oldalán reagált a manchesteri robbantásra. A bejegyzést változtatás nélkül közöljük.
Tegnap este én is koncerten voltam: a Depeche Mode budapesti fellépésén. Én is a kijáratnál tolongtam, én is a tömegben toporogtam. Az Üllői úton is borzalmas pusztítást végzett volna egy pokolgép – akár ott is robbanhatott volna. Önző gondolat, de látva a manchesteri tinilányokat ért kegyetlen támadást, örülnöm kell, hogy egy darabban hazaértem.
Nem akarom lefutni a szokásos köröket: a kegyelet, a megbotránkozás, az értelmezés New York, Madrid, London, Boston, Párizs, Nizza és Berlin után ezerszer végigjárt stációit. Tudom, hogy idővel nem lehet majd letagadni, hogy ez a vallásháború már a határainkon belül zajlik, hogy a kulturális marxizmus receptjének hozzávalói, az integráció, a multikulturalizmus és a kulturális relativizmus fogalmai a fundamentalista iszlámmal találkozva sorban kicsorbulnak. Csak annyit szeretnék, hogy azok a humanisták, baloldaliak, keresztények és liberálisok, akik körömszakadtáig tagadják a merényletek vallási hátterét, akik nem akarják tudomásul venni, hogy a jelenlegi módszerekkel nem lehet megállítani a muszlim közösségek radikalizálódását, gondoljanak bele, mit kockáztatnak. Európa minél később cselekszik, minél később zárja le határait, minél későbbre halasztja legalapvetőbb értékeinek, a nemek egyenlőségének, és a másként gondolkodás meg a szabad vallásgyakorlat tiszteletének megkövetelését, annál brutálisabb lesz az a politika, amit majd a végzetes pillanatban a félelem és a gyűlölet lángjai kikényszerítenek.
Humanistaként, baloldaliként, keresztényként és liberálisként egyaránt azt gondolom, hogy nincs abban semmi ördögtől való, ha a továbbiakban nem folytatunk kontinentális emberkísérletet a muszlim hátterű tömegek betelepítésével, ha a továbbiakban elvárjuk a velünk élő muszlim közösségektől és hívektől, hogy tiszteljék állam és egyház egymástól független működését, fogadják el a nők törvény előtti egyenlőségét, tiszteljék a melegek saját szexusukhoz fűződő jogát, s úgy általában rendelődjenek alá szabadelvű és nyitott társadalmaink alapvető normáinak. Ha pedig ez nem megy, ha a mi játékszabályaink számukra nem elfogadhatóak, akkor adjunk nekik pénzt, és telepítsük vissza őket abba a világba, amely az ő erkölcseik szerint működik.