Ebben a nyárias megfelelési kényszerű tavaszban meg is feledkeztünk erről a beszélgetésről. Azért csak most a publikálás. A diktafon a Kultúrkapu Napokon került a rímpoéták elé. Szóba került a klasszikussá válás, a slam poetry, az eltelt öt év, de főleg a még igencsak képlékeny állapotú, duplának tervezett nagy dobás vitte a prímet.

Kimozduló: Tavaly a 2004-es Akkezdet című első albumotok bekerült a 303 magyar lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című kötetbe. Milyen érzés klasszikussá válni?

Saiid: Én magát a kötetet nem láttam. Az egyik szerkesztő a bátyámnak osztálytársa volt gimnáziumban. Akkoriban, amikor elkészült, összefutottam vele és mondta, hogy „a ti lemezetek is benne van, mert benne kell, hogy legyen.” A dolog azóta ki is ment a fejemből.

Újonc: Egyszer láttam a kirakatban ezt a kiadványt és átvillant az agyamon, hogy valamelyik lapon mi is ott vagyunk. Az egész jó érzés volt.

Tudnátok mondani 5 magyar hip-hop lemezt, amit ti szívesen viszontlátnátok egy ilyen kötetben?

Újonc: Szerintem a stílus egyik hazai legjobbja az NKS-től a 2006-os *****. Ami pedig nagyon előremutató kezdeményezés, az a Vanis & Crain Mekvárt Szlengje. A zenei alapok nagyon rendben vannak, Magyarországon eddig nem képviselte senki ezt a detroiti, kísérletező hip-hop vonalat.

Saiid: A Bobakrome Miir fiilsz, ha viigig iig a villany?! című 2002-es lemezét feltétlenül beválogatnám.

Újonc: Az egy olyan stílust hozott, amit nem is lehet beskatulyázni. Zseniális.

Saiid: Az. Egy szó írja csak le maradéktalanul: Bobakrome. Ahogy a Bankos 2003-as Rapmotelje is ott van a szeren. Mostanság kezdtem el hallgatni. Régebben nekem valahogy kimaradt.

Újonc: A Rapmotel abszolút megérdemli a legmagasabb polcot. Nagyon sokat tett a magyar hip-hopért. Baromi jó számok vannak rajta.

Az *****-t és a Rapmotelt másodlagos ajánlatképpen, lábjegyzetben említi a kötet. Mi legyen az ötödik lemez?

Saiid: Ha kell még egyet mondani, akkor én még a Killakikitt-et beletenném. Ez az AZÁ-ék új formációja. Minőségileg nagyon ott van. Scarcity Records, külföldi producerek, ilyesmiket mondhatnék támpontul. 

Mit lehet tudni az új albumotokról? A Myspace-profilotok „comin’ soon”-ra ígéri és dupla lemeznek. Az alig negyed órával véget ért koncerteteken pedig előbb a Realistic Crew, majd Cadik tolta alátok a zenét. Számos érdekes lehetőséget felvetnek már ezek a közreműködők is.

Újonc: Szeretnénk minél több számot rátenni. Azt viszont, hogy hány korongon, azt még nem tudjuk. Ahogy az első album is majdnem nyolcvan perces volt, ezúttal is ki szeretnénk használni a CD vagy a CD-k teljes menetidejét. Ha már van rá lehetőségünk, akkor nem szeretnénk pocsékolni az időt. Lesznek régebbi stílusú számok, de átvezető jellegűek is, amik hidat képeznek az akkori és a mai ízlésünk között, mely utóbbit jóval kísérletezőbbnek írnék le. Tervbe vannak véve élő zenekaros felvételek is. Eddig ilyesmire nem volt stúdiólehetőség, most azonban ez is a rendelkezésünkre áll. Hogy melyik számban segítenek majd be, azt azonban jelen pillanatban nem tudni.

Saiid: Nagyon képlékeny még az anyag. 7-8 track van eddig felvéve, amiről úgy tudjuk, hogy rákerül a végleges verzióra is. Aztán persze az is megeshet, hogy más zenei köntösben vagy egyáltalán nem találkozhat majd némelyikkel a lemezhallgató. Még munkacíme sincs az anyagnak. Ha valamennyire rálátásunk lesz a teljes anyagra, akkor lehet erről biztosat mondani.

Újonc: Olyan számok lesznek rajta, amiket a koncerten hallhattál. Szövegileg valamennyire változtunk. Ami természetes is, az első lemez óta eltelt öt év. Van egy olyan koncepció is, hogy az első lemezre kerülnek a hagyományosabb hip-hop számok, a másodikra meg a kísérletezőbbek és a slam poetry-s, verses dolgok. Mindenképpen szerepel majd az albumon mindkét irányvonal, de hogy különválasztva-e vagy sem, az majd közben alakul ki.

Saiid: Ezúttal lesznek vendégek is. A minket a mai koncerten kísérő két név mellett Bobakrome-ot is szeretnénk, hogy adjon egy tracket vagy hogy rappeljen rajta. A Vanis & Crain kettőst szintén szívesen látjuk. Egy azonban biztos: kiadós anyag lesz. Ha már ilyen ritkásan jelenik meg tőlünk valami, akkor az tényleg legyen hosszanjátszó cumó!

Lehet, hogy snassz kérdés, de azért felteszem: hogyan születnek a szövegek?

Saiid: Két út van. Az egyik az, amikor közös elhatározásból születnek valamilyen témáról. Ez nagyon jó, mert akkor van egy fix kerete az egésznek. A másik eset is gyakori vendég nálunk. Ilyenkor csak úgy szabadjára engedjük a fantáziánkat, aztán mindketten összehozunk egy-egy olyan szöveget, amiknek nem feltétlenül van szerves közük egymáshoz, de együtt valahogy mégis működnek.

Újonc: Próbálkozunk mindennel, amit a szavakkal kezdeni lehet. Nagyon szívesen írnék újságot is, ha arról volna szó és az időm engedné. Mostanság a diplomamunkám köt le. Ez a hatvan oldal, ami egyébként a leghosszabb dolog, amit valaha írtam. Az összes eddigi rövidebb szövegem biztosan kitesz ennyit, de azokat évek hosszú sora alatt írtam, nem egyhuzamban. A XX. század eleji angol költészet a diplomamunka témája. T. S. Eliot és Ezra Pound meg a többi modernista. Közben rengeteg újat tanultam a versírás lehetőségeiről.

Mitől izgalmas számotokra a slam poetry?

Újonc: Az egy jó buli. Egy újabb nyitási lehetőség, mondhatni, menekülési útvonal a hip-hop kötöttségeitől. Már az is izgalmas, hogy dzsessz-zenészek kísérnek minket. Együtt és külön is kapunk rá meghívásokat. Ez még három éve kezdődött a Műcsarnokban a Budapest Slam kapcsán. Néhány hét múlva amúgy ismét lesz a Budapest Jazz Klubban. Ennek alapján fogtunk neki a rapszövegek mellett gondolkodósabb témákat boncolgatni és versesebb, kötöttebb stílusban írni. Rájöttünk, hogy ezt tök jól elő lehet adni zenével. És ha egy kis kávézóba vagy valami hasonló hangulatú helyre hívnak el minket, akkor felajánljuk, hogy inkább szeretnénk fellépni egy dobossal és egy nagybőgőssel vagy egy basszusgitárossal. Sem azt nem szeretnénk, hogy beskatulyázzanak minket, sem azt, hogy mi beskatulyázzuk saját magunkat. Annál rosszabb talán nincs is, mint mikor az embernek valamit nem belső késztetésből kell csinálnia, hanem mert elvárják tőle. Ha nekem kötelező lenne rappelnem, akkor én még aznap abbahagynám. Ugyanez áll a versírásra is.

Saiid: Vannak persze kellemes kötelességek is. Például amikor a 100 éves Nyugat kapcsán kellett ilyen témájú szövegeket írni.

Mi jut eszetekbe Szombathelyről?

Saiid: A Suicidal Lifestyle breakdance csapat.

Újonc: Deego.

Újonc, az interjú előtt említetted, hogy versblogot írsz. Azt meg néhány éve hallottam, hogy szólólemezen töröd a fejét. Mit lehet ezekről tudni?

Újonc: A szólólemez terve füstbe ment. Viszont van blogom, amin kiélhetem a kreativitásomat. A szólóalbum azért maradt félbe, mert rájöttem, hogy egyedül nem akarok zenélni. Társasági ember vagyok, és társasági élményként szerettem meg a rapet is. Emellett persze vannak félpublikus meg csak a barátoknak megmutatott dolgaim is, amikkel később szeretnék kezdeni valamit, ezek olvashatóak a blogon. Tervezek az új albumra néhány versesebb szöveget is, hogy kipróbáljam, miként lehet őket rapbeatre ritmizálni. Szóval van átfedés a kettő között, de emellett Saiiddal mindkettőnk a saját ügyeivel is foglalkozik. Az elkövetkező időszakban azonban a készülő új lemezé a prioritás. Az elsővel magasra tettük a lécet: igyekszünk átugrani. Szerintem menni fog.