A lap három szerzője megállapodott, hogy mindegyikük ír kritikát az új Belga-lemezről. Nem azért mert annyira fontos, hanem mert csak. Hogy legyen ilyen is. A múlt héten Irédy-kollega elemezte a Zigilemezt, most jöjjön egy füst alatt a másik kettő. A tanulságot meg majd levonják az olvasók.

"Sanyikám, nyomjad az ádzseszkót" - Belga: Zigilemez

Az (Alexander) Balanescu Quartet albumának meghallgatása után - szerencsére azon "Sanyikám" nem az "ádzseszkót" nyomta - legalább akkora perverzió belevágni a Belga Zigilemezének kivesézésébe, mint az Emberi sors után kézbekapni a Méhkirálynőt, még ha ez utóbbi is "emberi sors" valahol. Halogatása viszont megfutamodás lenne az intellivulgár hip-hop banda zseniális rímfacsarásai elől. Tudtam, hogy nehéz szülés lesz, de arra, hogy megcsászároznak, a legkevésbé számítottam. Ugyan egy kicsit "belehaltam", de a gyerek egészséges, köszöni, jól van.

Ahogy a Belga nem "hiphopzeneka", úgy én sem vagyok hiphopkritika, ergo a zenei részbe csak azért "túrtam bele az orrom hegyét", hogy beazonosítsam a "szagát": chillisbab-barna szintifing vagy garnélarák-vörös Sas-kabaré-kuplé? Mindenesetre a szagminta-vételezés vegyes benyomást tett rám, ebben a zeneileg "konfliktusmentesnek" minősíthető műfajban.

Pedig a felütésként az "SZ.L.B" kiváló, és a folytatás is izgalmasan rekeszizmot próbára tevő. Telitalálat a "Kavboj" morriconés vadnyugat-kliséje és háttérvokálja (Kan-kó), a "Felveszem a Nyújork Jenkis kabátom" lakodalmas macskajaja pedig a legfrappánsabb paródia, olyan szövegzsengékkel, mint az "Ádzseszkó, Ádzseszkó, Pipolár, pipolszó, szetiszfeksön!" A "Melós" a Bokorpuszta albumról ismerős "Szerelmes vagyok" verzéjére veri ki a lámpatest-biztosítékot az agyamban, igazi kisvállalkozói szocio-fricska. Az meg legyen a Belga respektje, hogy a szám szövegének "félrehallása" és ennek publikálása kapcsán orbitális röhögésben tör ki e sorok írója: "nimbuszkulccsal szerelek, fékdobot, kereket....".

A honi borkultúrát hivatott erősíteni a "Boros" raggásított bországimázs himnusza, amiért tényleg "maxi riszpekt", főként az olyan verbáliák miatt, mint a "botrány, hogy nem tér ki a Btk. arra, hogy emberiség elleni bűntett a vbk!" (értsd: vörösboros kóla). A refrénben felhangzó "Legalizáld, legalizáld" és a reggae rokonságát (közös nevezőjét) meg nem kell külön magyarázni. Folytatásként "Hello B.A.Z megye" - szól a Belga bluesa, kis helytörténeti "nudge-nudge". A "Dal a Magyar Madartani Egylethez" című csipipmeghatározó szösszenet meg mintha a "Zsolti a béka" című kisklambó-albumról maradt volna le, amit egyébként személy szerint a legzseniálisabb Belga-alkotásnak tartok. Azért az "Odúra derüljön, nem THM" sor kiskölköknek még nem biztos, hogy "evident", nagykölköknek viszont lehet .... sanyarú uzsora. A lemez talán legnagyobb ötletparádéja a "Get one rhyme" betonkemény, panel-rapperes vallomásában ("aranyos, édes, cuncibogarad vagyok, kis mackó, akit ringatni neked tutkó") és a "Készülj fel a hangulatra" Pákó-kompatibilis "magánhangzó-aberrációjában" csúcsosodik ki (Há motorkán mész, légyen nálod hájtási, ne száguldjá' nem vágy te Tálmácsi"). A "Borossal" rokonlélek, az országimázs-képet nővel, kajával, tájjal, piával retusáló "De szar itt élni". Kérdés, mennyi nőt, kaját, piát (főleg piát!) kéne magunkhoz venni az ellenkezőjéhez?

Ez a kb. 36 perc számomra a magyar nyelv labirintusában tett önfeledt, kijárat-keresés nélküli kergetőzés, arcra kikerekedő kacaj-orgiával. A maradék 31 viszont majdhogynem észrevétlenül kijutott nálam a labirintusból, gyakorlatilag olyan volt, mintha tejfölös csirkére ittam volna kávét: átfutott rajtam. Csak rajzolt mosoly (vagy még az se) az SMS love", a "Pipitánc", a "Puputeve" a "Jenő", a "Mit parodizálsz", a "Metasláger" és a "California" is.

Pedig mosolyogni, mit mosolyogni: röhögni jó! A Belgát hallgatni is jó, komolytalankodni, nemfelnőni is jó.

Értékelés: 7/10

Harlequin

Belga: Zigilemez - A tékozló fiúk

Először jó ötletnek tűnk, hogy hárman írunk az új Belga-lemezről, később kevésbé, mert rájöttem, hogy a háromban én is bent vagyok, és ahhoz, hogy írjak róla, még egypárszor meg kellene hallgatni, ahhoz meg - mi tagadás - annyira nem fűlött a fogam.

Ez a tény persze így önmagában még távol áll bárminemű minősítéstől, mert mondjuk jelenleg speciel Beethovenhez sem fűlik a fogam oly veszettül, ettől még nem mondom, hogy nem jó. Mert biztos az.

A Zigilemezzel - és összességével a Belgával - persze némileg más a bajom, mint Beethovennel. Egy zene legyen hosszúlejáratú szavatosságú, vagy ha nem, akkor rövidlejáratú, de viszont akkor úgy vágjon gyomorszájba, hogy menten lehessen integetni a ring szélére a törölközőért

A Zigilemez sajna egyik kategóriába sem esik bele. Azt hiszem, megvan itthon az összes Belga-felvétel, mert korábban a második kategóriára azért itt-ott esélyesek voltak, nagyon is, sőt most is hallgatom őket, csak egyre ritkábban, és az élmény is egyre laposabb. Kár.

Azért kár, mert a Belga-fiúkban potenciálisan minden benne ahhoz, hogy valami egészen rendkívüli életművet hozzanak össze: a zsenialitás határait súroló szövegek, a hasonló kvalitású humor, az invenciózus zene, a magyar zenei életben szokatlanul csillogó intellektus, valamint a hétköznapi magyar rögvalóság részleteinek elképesztő ismerete. Azonban mindez menetrendszerűen feláldoztatik a gyorsfogyasztás oltárán, ami persze biztosan jótékonyan hat a lemezeladási statisztikára és a zenekar pénzügyi egyenlegére, csak hát ez utóbbi számomra ez teljesen érdektelen aspektus, mint ahogy számukra az én véleményem. Szóval kvittek vagyunk.

A Zigilemez dalainak többsége a korábbról ismert receptet követi. Tedd ki az ablakba az emberi ostobaság, ízlés, életforma, napi rutin stb. megnyilvánulásait, lesarkítottan, túlzóan, okosan, tedd őket röhejessé, majd tekerj rajtuk kicsit vagy nagyon, utalj zenével és szöveggel sokat és sokfelé, hogy elmosódjanak a kontúrok és a pontos jelentésrétegek; csak a humor maradjon fixen a tetején. Jobb esetben sikerül szerethetően - mert érzelemmel - telibekapni valamit (Boros, Dal a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez) máskor nem annyira (Hello BAZ megye, California) vagy mérsékelt az újdonságtartalmuk (SMS Love, Készülj fel a hangulatra, Kavboj). Ettől persze még viccesek.

A dalok egyenkénti elemzésébe nem mennék bele, mert okoskodásból talán ennyi is elég, no meg csak megteszik helyettem a kollegáim. Viszont egy mondatot megér, hogy ezen a lemezem van számomra az egyik legjobb Belga-dal, a Pipitánc. Szóval, tudnának, ugye, nekem is kedvemre járni. Ha akarnának. Ugye.

Értékelés: 6/10

J.A.

Előzmény: Irédy Dénes Zigilemez-kritikája