Felvezetőírás szempontjából most a legkönnyebb a helyzet. A csak számilag tucat dal a szájszélt kunkorítja a szemek irányába, kacagásra, röhögésre késztet vagy épp a rekeszizmokra hat remegtetőn. Tessenek csak betesztelni őket önmagukon!
1. Rózsaszín pitbull – Valaki beszorult egy Zetorba (2001, Kés, Villa, Anál)
A hírek szerint a magukat hamarosan újraaktiváló „a macskám dzsörzé blues zenekar”-nak a moszkvai koncertfelvétele, amit a komlói székhelyű Fika Rádió közvetít élőben a 250 ezer lelkes rajongóval teli Vörös térről. Magyarföldön nincs még egy olyan punk mentalitású négyes, akiknek ennyire zéró esélye volna, hogy reklámfilmzenéből származó papírnemű pénzekkel kupacolt talicskával idétlenkedjen a hátsó udvarban. A miértre több ok is csatarendbe állítható. 1. Ez a sound, ami a vödörbe vizelős hangzást (copyright by Ákos a korai Kispál-lemezekről) illeti, finoman szólva sem korszerű. 2. Kassai Gábor énekes hangja kapcsán a Megasztár zsűrije sem lett volna rest heréltséget emlegetni, és itt még a „Népdal” című míves kompozíció sebességváltása sem emel egyet az oktávon. 3. Az itt már elemzett szövegek tobzódnak az olyan négybetűs kifejezésekben, aminek hallatán bármely jobb érzésű szülő előbb félrenyeli az eladdig a Huszárik-film Szimbádjától ellesett élvezettel fogyasztott csontvelőt, majd csak utána kezd el liberális mételyt rikogatni. Ez a mostani, „a mezőgazdasági munkák veszélyességére figyelmeztet[ő]” nóta sem lesz matinékedvenc: Valaki belemaszturbált a zárba, a cucc ott megkötött és nem nyílik az ajtó, a tél meg közelít. Ki lehetne náluk hitelesebb krónikása ennek? Na látják.
2. Fürgerókalábak – Ez a szám... (1996, Róka 'N' Roll)
Ha a Vörösök most ukmukfukk besztoffal állnának elő, elég volna az eddigi 4 lemez 45 számából úgy 6-7-et méltatlannak találni és az újkori követelményeknek megfelelően a 80 perces cédé menetidejét teljes hosszában kihasználnák. Persze erre a kilátás vetekszik annak lehetőségével, hogy a globális felmelegedés nyomán újra tengerünk lesz. Csekkoljanak hát be a tények. Az e dalt tartalmazó lemez nem is kicsit kiforratlan, ezt maguk a tagok is bevallják, szívesen el is tekintenének tőle, és inkább a „Rókamóká”-t tennék meg az igazi debütnek. Ami utóbbi lemez környékén a negyedik tag egy dobgép. És ha már így a hangszerpark környékén sertepertélünk, egy meggondolatlanul óvatlan mozdulattal a klaviatúrán le is lőhetnénk a poénját. De nem tesszük. Mindenki töltse le grátisz és röhögjön teli pofára! Ja, igen, nemrégiben írtunk a szombathelyi koncertjükről egyszer, majd még egyszer is.
3. Jazzékiel – Csótánykompatibilis (2002, 2001-02)
„Muzsikálásaink […] a lelkes amatőrizmus mámorából táplálkoztak... Ami erősen érezhető is a 2001-02 címet viselő első hanghordozóra elkövetett bűnjeleinken. Ezeket azóta kéz alatt bármelyik internetes töltögető bűnözőtől beszerezhetitek a világhálón” – olvasható a rövid, izgalmas, és lelkesítőn optimista biográfiájukban. Ebből egy, majd még egy tény következik: tekintve, hogy az Intróval megtoldott dalt tartalmazó színre lépésük élvezetes anyag, a fent emlegetett közzétevőhöz fordulni nem kell félnetek, jó lesz. Ugyanilyen fura szituáció ez a csótányos dalocska is. Ha így nézem, idétlen tréfa, ha úgy, a klimpírozó és az óvodás bogártaposó élvezete meglehetősen csorbul a megmaszítani kívánt ízeltlábú szemszögének megmutatása által. Aki-ami ráadásul arra van hivatva, hogy – mint a bevezetőben elhangzik – atomtámadás esetén is túléljen és a földi élet egyik letéteményeseként virágoztassa újra fel a Zöld bolygót. Ajvé!
4. Kistehén Tánczenekar – Feri elvitte a kabátom (2005, Csintalan)
Ha az erre leginkább hivatottak, a hip-hop prominensei nem hajlandóak végre észhez térni és felhagyni a folyamatos semmiről sem szólással, akkor majd olyanok vágnak bele a storytellingbe, azaz történetmondásba, akiknek a mókázó kedve tán még ilyesmiket is eredményezhet, mint e remek dal. Persze hogy kategóriákkal alatta marad a „Szájber gyerek”-nek, ami után – a realitás szilárd talaján állva – csak valami gyökeresen mással lehet egy lökéssel lekuglizni mind a kilenc bábut. Most egyezzünk is ki egy hatosban. Szimpatikus kis semmiség ez a kabátlopós dal, ami nem akar több lenni, mint ami Kollár-Klemencz Lászlóék önerejéből telik, meghaladni azt, amit a címből egy általános kisiskolás ki bír ókumlálni. De százszor is inkább ez, az előadójuktól egy pillanatig sem komolyan vett easy listening, mint a szándékoltan humorosnak szánt kényszeredett nyögve nyelések, amikkel nap mint nap bombáznak minket.
5. Kispál és a borz – Love Me Tender (2000. 11. 24., Pécs, PEK)
Lovasi András előszeretettel bújik szent tehenek bőrébe, hogy a rendszert belülről bomlasztva mutassa meg azoknak a papírmasé voltát. A WAN2-ben valamennyire továbbélő egykori Wanted 1998. márciusi számának borítója kedvéért még abba is belement, hogy a kopaszra borotvált fejét arannyal vonják be. A pécsiek leginkább éremre érdemes mutatványuk azt volt, amikor közös nevezőre hozták a Deep Purple „Smoke On The Water”-jét a magyar „Mekk Elek” bábmese zenéjével. Szinte döccenésmentesen megy át az egyik a másikba. Parádés! De mert a Kimozdulós összeállítások nagy hányadukban a szövegekről szólnak, következzék inkább a tenderül búgható Elvis Presley-dal. A sorvégi magánhangzó-elnyújtásokat nem tartalmazó szöveg: „Ami nekem jó… – elakad. – Nem, ez nem így van. – Újra énekelve: – Ami nektek jó, az ám nekem nem. Én vagyok a szadomazochista men. Láv mí tendör, láv mi, szvít. Ó, máj drímsz fu fíl. For máj dárling, áj láv jú. End áj nevör vill. – elvékonyított hangon: – Láv mí – prózában kommentál: – Ez pár Jimmy… ez – majd ismét az ekkor még élő Zámbó heréltségével: – Láv mí tendör, láv mí szvít. Ó, máj trímsz fu fíl. For máj dárling, áj láv jú. End máj mellbimbó.”
6. GM49 – Bélát itt ne keressék (1983, Digitális majális)
Mielőtt Galla Miklós a Monty Python magyarításába kezdett volna és a L’art pour l’art Társulat oszloposaként vive abszurdot a rendszerváltásnak nevezett valami utáni évekbe, találva meg ezzel a magyarországi viszonyok állandósult jelzőjét, még jól megfrontemberelt egy pöpec szintipop kvartettet. Sajnos hamar befulladt a dolog, csak ezen örökbecsű dal él tovább két, egy dicső és egy kevésbé olyan reinkarnációs formában. Ez lett ugyanis az LPLT tévés adásainak főcímzenéje, egyszersmind az ekkor még se rendőrgyilkossággal, se laptopdidzsézéssel nem gyanúsítható Császár Előd vette szájára Béla nevét az FLM nevű haknikettős verbális tagjaként. Remélhetőleg nemcsak kukabúvároknak volna érdekes utánajárni, hogy milyenre fordult a sorsa később a többi tagnak. Nem árt végül megjegyeznünk azt a manapság módfelett kacagtató tényt sem, hogy elnézve a GM49-ről készült képeket, Galla némelyiken már majdnem hogy jóképűnek volt mondható!
A TÖBBI HAT: 1.-6. >>
Nyomtatóbarát változat
Oldal elküldése
.jpg)
