Egy kockázati tényezőről van szó, olyasmiről, amit inkább kihagyunk, mint élünk vele.
Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy mikor mozgott utoljára vagy esetleg azt, hogy ma munka után vajon elindul-e sétálni, kocogni, eljut-e egy edzőterembe, mit válaszol?
Egyáltalán, eljut-e az ilyen kérdésekig? A többség valószínűleg nemmel felel.
Nem speciális magyar problémáról van szó, bár igaz, a fizikai inaktivitás tekintetében mi sem lógunk ki a sorból.
E tekintetben világméretű egészségügyi problémával kell szembenéznünk: ugyanis ez a negyedik legfontosabb halálhoz vezető kockázati ok, becslések szerint évente 3,2 millió ember haláláért felelős világszerte.
A fizikai inaktivitás Európában a második legfontosabb halálozási ok. Ami nagyon egyszerűen annyit tesz, hogy nem mozgunk eleget.
A fizikai inaktivitás olyan egészségügyi problémákhoz vezethet, mint az
Ha azonban ezt mind megfordítanánk, azaz az ellenkezőjét állítanánk, miszerint rendszeres mozgással mindez megelőzhető, máris érthetőbbé válik, miért is olyan fontos életünkben a mozgás.
Már persze, ha időt szánunk rá. A nemzetközi ajánlások szerint legalább heti 150 percet kellene közepes intenzitású kardio mozgással töltenünk.
Ide tartozik a futás, a kerékpározás, a gyors gyaloglás, az úszás.
Egy alkalom körülbelül 30 percig tartson, de intenzívebb, megterhelőbb mozgásnál elegendő a 20 perc is.
S ha mindez idővel nem lenne elég (eleinte általában sok is), úgy beiktathatunk még heti legalább 2×30 perc izomerőnövelő mozgást is (pl: hasizomerő növelő edzés).
A kérdés tehát változatlanul az: ön, kedves olvasó, elkezd ma mozogni?
A fenti cikk tartalmát legjobb tudásunk szerint állítottuk össze, mégis általános jellegű, semmilyen módon nem helyettesítheti az orvossal történő konzultációt!