Az esernyős tömeg mit sem törődött az égi áldással.
Főnixmadárként születnek újra a hetvenes- nyolcvanas évek „nagy- és kisgenerációs” rockzenekarai. Az utóbbiakhoz sorolt Első Emelet két éve, a negyedszázados jubileumi koncertjükkel szakította meg két évtizedes némasági fogadalmát. Azóta újra megy a szekér.
Az eredeti csapat – Berkes Gábor, Kisszabó Gábor, Patkó Béla, Tereh István – két vendégzenésszel egészült ki: Hastó Zsolt dobossal és Kelemen Tamás gitárossal.
Szombat este a Fő térre is megérkeztek. Nevüket a koncertjük időtartalmára az őszies időjárás „eső emeletre” módosította, ugyanis – egy rövid szünetet leszámítva – végig szakadt az eső. A szépszámú közönség között többen a Sportházat emlegetve morogtak esernyőjük alatt, bár a szervezők felállítottak több nagyméretű ernyőt is a színpaddal szemben.
Ezek viszont nemcsak víz, de egyúttal hangfogóknak is bizonyultak.
Sokan együtt énekelték-dúdolták a slágereket, Geszti Péter szövegeit az előadókkal: Csakazértis szerelem, Megyek a szívem után, Ma van a te napod…
Utóbbival – a többi fotóskollégával együtt – nem tudtunk maradéktalanul azonosulni.