Az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan dandártábornok immáron 36 éve meséli a világnak űrutazása történetét. Magyarországon és Európában számos helyen tartott előadást arról a különleges kalandról, mely csupán keveseknek, sőt a magyarok közül mindmáig csak neki adatott meg. November 21-én, hétfőn a szombathelyi Premontrei gimnáziumba is ellátogatott: előadásában rendkívül élményszerűen beszélt, többször meg is nevettette a dísztermet megtöltő diákságot.
Érdekes volt hallgatni, milyen sok „véletlen” kísérte a tábornok pályáját, aki gyermekként inkább focista szeretett volna lenni, meg sem fordult a fejében, hogy vadászpilóta vagy űrhajós legyen. Az élet azonban másként alakult… Iskolai padtársa tanácsára jelentkeztek mindketten vadászpilótának, s bár barátját az első egészségügyi szűrésen eltanácsolták, ő mégis bent maradt. Hasonlóan szerencsésen alakult beválasztása azon vadászpilóták közé, akik később esélyesek lettek arra, hogy egy szovjet program keretében az űrben dolgozzanak.
Elmesélte azt is, mennyire nem örült a felesége, amikor kiderült, hogy vadászpilótaként jelentkezhet űrhajósnak, hiszen már volt egy kislányuk, akinek a feleség szerint „nem egy halott hősre, hanem egy apára” volt szüksége. Farkas Bertalan azt is megemlítette, hogy a szovjetek két pohár konyakkal kínálták, mielőtt közölték volna vele, ő mehet az űrbe. Mikor megtudta, a harmadik pohárral már ő javasolta…
A tábornok mesélt arról is, hogy az űrhajózás mennyire nem egyszerű munka. Több mint két éves felkészülés előzte meg azt a röpke nyolc napot, amelyet a világűrben a Földtől 340 km távolságban eltölthetett. Rengeteget tanultak orosz nyelven fizikát, csillagászatot, matematikát és más műszaki tudományokat. Kemény erőnléti felkészítésen vettek részt, hogy a nagy terhelést is kibírja szervezetük, és ne okozzon problémát a súlytalanság állapota. Szigorú egészségügyi ellenőrzésen is át kellett esniük: még egy tömött foguk sem lehetett, hiszen ha az űrben történik velük valami, az akár végzetes is lehet.
Harminchat éve, 1980. május 26. és június 3. között végül nyolc napot tölthetett az űrben, ezalatt tudományos kutatásokat végzett. Mint elmondta, bolygónk gyönyörű szép az űrből, és számára semmi mással össze nem hasonlítható élmény volt a Balaton víztükrének felismerése. A súlytalanság állapotát érdekes történetekkel idézte fel, továbbá olyan különleges kiszerelésű ételeket is bemutatott, amelyeket az űrhajósok fogyasztanak. Élvezetesen, sok kedves történettel fűszerezve beszélt arról, hogyan ettek és hogyan vágták le Farkas bajuszát társai a súlytalanságban. A nyolcnapos munka után hazatérve - Farkas Bertalan elmondása szerint - nehéz volt újra megszokni, hogy van gravitáció. Szeretett volna többször is az űrbe repülni, de erre már nem került sor, azóta előadásaival az űrhajózás népszerűsítésén fáradozik.
Végezetül az első és máig egyetlen magyar űrhajós a diákokhoz fordult, akiknek két dolgot tanácsolt: a nyelvtanulást és a sportolást, hiszen mindkettő elengedhetetlen a mai fiatalság életében, és ezek segítségével nemcsak Európa és a nagyvilág, de a világűr kapui is megnyílhatnak előttük. Kívánjuk, hogy mielőbb teljesülhessen az első magyar asztronauta álma, és részt vehessen a következő magyar űrhajósgeneráció felkészítésében!
Hancz Gábor Tamás O.Praem., tanár
Galéria
