Bányavakságban Kaszás Gergőék világítanak - a Weöres Sándor Színházban is

alon

2016.12.20

Szenkovits Péter írása (teremtuccse.blogspot.hu).

Hirdetés


Törőcsik Mari fia járt Szombathelyen! Jó, színházi/színpadi gyereke, kétszer/esen/ is: Kaszás Gergő. De mégis!

1998-ban Szolnokon játszotta az édesanyját (Jelena Krucsinyinát) - egy ország Marikája - az Anatolij Vasziljev rendezte Ártatlan bűnösökben. Kaszás Gergő Grigorij Nyeznamov volt. 2007-ben Egerben Peer Gynt; Törőcsik Mari Aase. Kell-e ennél nyomósabb érv, hogy megnézzük Kaszás Gergőt szombathelyi teátrumi vendégjátékán?

A Szkéné Színház és a FÜGE Produkció vitte színre Székely Csaba Bányavakság című színművét 2012 novemberében. Most vasárnap érkezett meg a Weöres Sándor Színházba.

Igaz (tan)mese a korrupcióról és az idegengyűlöletről. Bár csak elmondhatnánk, avítt darab/előadás: valaha volt mifelénk sumákság, gyűlölködés, acsarkodás, striciség, patkányság, rablógazdálkodás, gazemberség, de bezzeg ma; ugyan már!

Ötvenes polgármestert játszik az ötvenegy éves Kaszás Gergő. Istenigazából „nemistudomhogyan”, de az biztos: inspirál arra, hogy később, immár idekint önmagunkat kezdjük picinyenként vizsgálgatni, kutatgatni, átvilágítani: miképpen, mennyiben s mennyire voltam/vagyok/leszek megkenhető, korrupt, kollaboráns? Agyelszívott idióta. Romhalmaz.

Melyek voltak – lehettek – a mozgatórúgóim egykor, amikor még meg akartam, szerettem volna forgatni az egész világot? S aztán miként deformálódtam? Ne, ne mutogassak! Megtehetném, persze, de alighanem a sorrend nem tévesztendő össze. Mikor is kezdődött az én, saját bedarál/tat/ásom? S miképpen próbáltam másokat a saját (ördög)képemre gyúrni? Tisztaság. Utóbb koszlerakódás. Ami belefér. Dagonyázás a langymeleg mocsokban. Miközben, még szép, hasonulgat/t/unk egymáshoz. Láb lábat mos. Trágyalében pancsolni, hurrá, ez ám a győzelem!

Polgármester uram(ék) már nem képes(ek) kievickélni. A még túlélő néhány hozzátartozó sem. Akárcsak az ellenlábas(ok).

Hívok egy igazságtevőt, leplezze le a konkurenciámat, a bitangot, de bibi van: kiderül, én vagyok a főhunyó.

Van ennél lejjebb?

S hogyan tovább?

Kaszás Gergő azt adja, amit vártunk tőle. Az igazat mondja, nem csak a valódit (József Attila után, szabadon). Bámulatos, hogy mennyi mindenről beszél akkor is, amikor hallgat. Pontosabban: ekkor közli a legtöbbet. A mindent. A hétszenvedését!

A nagyok között lehetsz te is nagy! – jegyezte meg a nyolcvanadik születésnapján egy ország Kabos Lacija. (Kabos László komikus, Jászai-díjas, érdemes művész; Sárvár 1923 - Budapest, 2004.) Megállapítása bányavakságunk idején is helytálló. Kaszás Gergő ugyanis aranycsapatban játszik. Még ha senki nem fújja kapásból (sem) az összeállítást. Na, bumm! Polgármesterének húgát Bozó Andrea, lányát Eke Angéla, a nyomozó rendőrt Tóth József, a mélymagyar ős barbár szomszédot Epres Attila szervírozta fel hibátlanul. Kifogástalanul. Mindez Csizmadia Tibor rendező s az őt segítő remek csapat érdeme is.

Egyszer egy kollégámnak azt mondta Kaszás Gergő: „Mikszáth és Móricz óta tudjuk, hogy a mutyi mindig nagyon jellemző volt erre az országra, de én szívből gyűlölöm a mutyi-világot, ami nagyon nagy kerékkötője az országnak. Nem is értem, miért nem tudják egyesek elképzelni, hogy a dolgok tisztán is tudnak működni.”

Bányavakság. Közép-Kelet-Európa kerékkötője.

Ámbár ha körülnézünk e labdacson… De nem vigasz, hogy másutt sincs egyéb; máshol se ilyenebbek meg olyanabbak.

A (szín)művészek, a tudósok, az értelmiségiek felelőssége, szerepe, kötelessége: megkérdőjelezhetetlen! Tessék kézbe venni a (vihar)lámpást, s fényleni, világítani szerteszét! Mint a Szkéné-FÜGE együttes.

Mint Kaszás Gergő. S az „édesanyja” a Nemzetiben a Brandban, a Galilei életében ma is: Törőcsik Mari! 

Fotók illusztrációk: www.szkene.hu

SzombathelyWeöres Sándor Színházkultúra

Ajánló