A fonyódi strand: nosztalgiával kevert pancsolás a 29 fokos Balatonban (strandteszt)

2010.07.14. 15:35

Néhány évvel ezelőtt ingyenessé tették a Balaton déli partjainak strandjait. A lehetőségen és a hőségriadón felbuzdulva egy hétfői nap érkeztünk a minden sznobizmusból mentes fonyódi strandra.

A fonyódi strand

Nem titkolva, hogy a múltat is keressük, de amit találunk, az sem rossz. Nagyon nem rossz.

A déli part, az déli part

A Nyugat-Dunántúlon élők – főleg ha csak rövid időre mennek - valahogy nehezen szedik rá magukat, hogy a Balaton alsó felére keveredjenek. Ennek nyilván oka lehet a földrajz, de talán az is, hogy a nyugati végekhez lélektanilag is közelebb áll az északi part, hegyekkel, zölddel, nyugalommal és némi sznobizmussal.

A déli part kétségkívül harsányabb, elnagyoltabb, tömegigényt elégít ki, egy csipetnyit már érezni a Balkán leheletét. De viszont innen látni igazán a szívet-szemet gyönyörködtető balatoni hegyeket, és az sem hátrány, hogy kilométert lehet gyalogolni a sekély, meleg vízben.

A fonyódi strand

Így aki a déli parton tölti a nyarakat mint gyerek – mint ezen sorok írója – úgy gondolja, az a 10-20 kilométer plusz autózás vígan megéri, főként ha hozzászámoljuk, hogy délen – a hírek szerint - megszűntették a parkolódíjakat és a strandbelépőket.

Így aztán amikor egész napokon keresztül a hőségriadóval bombáz a média, egy hétfői reggel beérik a korábbi terv: irány a déli szakasz.

A majdnem helyek

Szombathelytől csak alig valamivel több mint 100 száz kilométer Balatonberény, de úgy döntünk, ez nem igazi. Papíron délen van, igaz, de mind földrajzilag, mind hangulatában a Keszthelyi-öbölhöz tartozik, azaz kakukktojás.

A következő megállónk Balatonkeresztúr, ahol először annak örvendünk, hogy a központi strand előtt nincsenek már parkolóórák, majd annak nem örülünk, hogy belépő viszont van: fejenként 400 forint. Az érvágástól persze ez messze van, viszont feltör bennem a nosztalgia: nézzük meg a fonyódi strandot, ha már így alakult.

Ha elfordítjuk a fejünket

Miközben Fonyód felé tempózunk a régi 7-es úton, átlátni az itt-ott karnyújtásnyira húzódó autópályára. Sűrű autósfolyam hömpölyög velünk szemben, a hömpölygés célpontja nyilvánvalóan a horvát tengerpart. Érdekes lenne egy olyan felmérés, hogy vajon mire gondolnak azok, akik az Adriára igyekezve a tó partján jobbra fordítják a fejüket. Már ha persze fordítják.

A fonyódi strand

A fonyódi strand: ami ingyenes

Fonyód, köszöni szépen, jól van. Nem ugyanaz, persze, ami volt, vagy gyermekszemmel tűnt egykoron. Nem a földi paradicsom, nem a nyári szünet verhetetlen királya, ahol – legyünk patetikusak, szezonja van - a szabadságot kereső lélek találkozik az ősi elemekkel. Sőt – bevallani is rémes - az is lehet, a világon vannak jobb vízpartok.

De akkor is, hú de jó ott lenni a nagy fák alatt, főleg ha a hőmérő 34 fokot mutat.

A fonyódi strand

Fonyódon végre bejön a papírforma: a strand előtt nem kell fizetni a parkolásért, és a pénztárkapu sincs a helyén: ingyenes az egész.

Mit is kapunk ezért az ingyenért. Először is ugye ott van a part. Nyírt, gondozott fű, árnyékot adó nagy fákkal, itt-ott parkszerű megoldásokkal, öltözőkkel, játszóterekkel és sportpályákkal.

Másodszor ott van a víz. A vízre szállás továbbra is a parti köveken átívelő szocreál stégekről történik, ezek szerint csak így lehet megoldani ezt a folyamatot, aztán már nincs más dolgunk, mint beleereszkedni a tóba, amelynek az alja ismerősen homokos, ügyesen hínártalanított, és amelynek puha vize nem hasonlítható sem a sós Adriához, sem a vegyszerrel tuningolt mesterséges medencékhez.

A fonyódi strand

A Balaton zölden tiszta, a vízszint vagy jó fél méterrel magasabb, mint pár éve, és mindehhez még hozzá kell számolni, hogy délutánra 28-29 fokosra durran be. A tó partközeli részénél is van egy sekély terület, ahova kapukat, röplabdahálót és kosarakat applikáltak a vízbe játékos kedvű fürdőzőknek. Délelőtt még esély is van helyet találni, délután már elég reménytelen, mert mindenki játékos kedvű.

A helyhez elméletileg tartozik egy ingyenes nyilvános vécé is, de hogy ne keverjük össze a fonyódi strandot a paradicsommal, éppen zárva „technikai okok miatt”. Száz méterrel odébb a vendéglátósoron viszont nyitva egy másik vécé, történetesen fizetős: 80 forintot kell perkálnunk a bejáratnál.

A fonyódi strand

És ami nem ingyenes

Ahogy az már lenni szokott, egy rakás kiegészítő szolgáltatást vehetünk a parton, többek között olyanokat, melyet sok fizetős hely alaptartozékai. Olyasmire gondolok, hogy 150 forint egy csúszás az erősen retrohangulatú csúszdán, vagy hogy 1800 forintért bérelhetünk egy napozószettet (2 ágy + ernyő).

Nem nagyon tolonganak egyikért sem a vendégek, aminek oka lehet az is, hogy a közönség érezhetően nem pont ugyanaz, mint Monte Carlóban, ami nem is biztos, hogy baj. Nemcsak azért, mert így mi sem lógunk ki, hanem mert olyan nyugis, családias, közvetlen az egész. A sznobok nem Fonyódra járnak.

A fonyódi strand

Így aztán mind a vízibicikli, mint a vízenjáró labda módfelett kihasználatlannak tűnik. Egészen konkrétan az utóbbit egész nap egyszer sem látjuk használatban. Pedig 5 percért csak potom 800 forintot kérnek …

És ha már árak. Enni-inni nagyjából annyiért lehet, mint Szombathelyen. A bor, sör, üdítő decije szinte mindenhol egységesen 100 forint körül van (ez elmegy), egy hotdog 500 (ez húzós), egy sima lángos 250, egy gombóc fagyi 130 (olcsóbb, mint itthon.)


Mit lehetne vele kezdeni?

Ülünk a fa alatt, kezünkben lángos, és azon morfondírozunk – már amennyire morfondírozik az agy a lángos előtt, a mustáros kolbász és a kisfröccs után -, hogy miért van az, hogy itt van nekünk Európa legbarátságosabb és leghasználhatóbb tava, de nem nagyon tudunk vele mit kezdeni, mármint azonkívül hogy lángosost telepítünk a szélére és röplabdahálót a nádas mellé.

A fonyódi strand

Meg hogy mi lenne a karrierje egy ilyen természeti képződménynek, ha mondjuk Ausztriába hinti el a természet?

Aztán győz a koradélutáni napfény és a platán alatti árnyék, egyre hosszabbakat pislogok a fűre terített pokrócon, és mielőtt álmomban megint elmerülnék a tóban, homályosan még azt a választ adom, hogy minden pontosan úgy jó, ahogy van.
 

.