A palacsinta útja Rómától napjainkig.
A palacsinta alapanyagai és összetevői viszonylag nagy változatosságot mutatnak térben és időben egyaránt, és ettől lesz olyan sokarcú, izgalmas étel.
Hiszen gondoljuk csak meg, nálunk a palacsinta búzalisztből, tejből, tojásból és vízből készül, míg az orosz palacsinta nem idegenkedik a hajdinaliszttől sem, az amerikai palacsinta jellegzetes összetevője a kukoricaliszt, Indiában pedig használnak hozzá hüvelyeseket is. Manapság is létezik a sós és édes palacsinták két nagy halmaza, mint ahogy az a múltban is volt, ám az ízesítések végtelen variációs lehetőséget biztosítanak arra, hogy a lágy tészta és a töltelék éppen a kedvünk és ízlésünk szerint találkozzon egymással.
Római katonák és angolszász vigasságok
A palacsinta a történelem szerint már az ókori Római birodalomban ismert és népszerű étel volt, akkor a légiók élelmezésében játszott fontos szerepet, és hússal töltötték. Tésztája a lehető legegyszerűbb volt: liszt, víz és só alkotta, ami hosszan eltarthatóvá tette. A tésztát minden valószínűség szerint kerek köveken sütötték meg, bár létezik olyan verzió is a készítésével kapcsolatban, hogy a katonák bronz pajzsán készült az akkor még sós finomság.
A római légiók terjesztették el később a Duna medencéjében, majd Európa nyugati részén is, és népszerűsége azóta is töretlen. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy angolszász vidékeken külön ünnepnapja született a palacsintának, amikor palacsinta sütő, -evő, -feldobó és -elkapó versenyeken mérik össze tudásukat a résztvevők.
A tökéletes alap palcsinta recepje
- 20 dkg liszt
- 2 tojás
- 3 dl tej
- 3 dl szódavíz
- csipet só
- 2 ek étolaj
A felvert tojásokhoz adjuk hozzá a lisztet. Apránként hígítsuk tejjel és szódavízzel, csipet sóval ízesítsük, 2 ek. olajat keverjük még hozzá. Forró, kicsit kiolajozott serpenyőbe, annyi tésztát öntsünk, hogy ne legyen túl vastag a palacsinta, majd mindkét oldalát süssük meg.
Ízlés szerint töltsük lekvárral, ízesített túróval, kakóval vagy pudinggal.
A magyar palacsinta
Magyar nyelven már a középkorban tesznek róla említést a krónikák, és receptjét is megtaláljuk az erdélyi fejedelem udvari szakácskönyvében. Nálunk a palacsinta tészta alapanyagai sorában már szerepel a tojás, a tej, a liszt, és a leírások szerint zsírral sütötték ki a régi időkben.
Gyermekkorunk kedvence is hasonló módon készült, viszont zsír helyett már inkább másfajta zsíradékot használtak hozzá a háziasszonyok, sőt sok háznál jellemző volt, hogy egy kis élesztő hozzáadásával, és szódavízzel tették könnyebbé a tésztáját. Az elterjedt verzió azonban a vékony, tojásos tészta, amelybe a klasszikus lekváros töltelék mellett kerülhetett túró, darált dió, kakaó, és puding is.
Mára azonban a régi kínálat igencsak kibővült, és az angolszász vidékeken kedvelt édes szirupok mellett megjelentek a különböző gyümölcsökkel kínált, csokoládés ínyencségek is.