Hirdetés

Pfitzner Rudolf-emlékkonferencia a Premontrei gimnáziumban

X

2017.05.04

A szakember tavaly bekövetkezett halála után csaknem kereken egy esztendővel az alma mater emlékkonferenciát szervezett hajdani diákja tiszteletére.

Hirdetés

A leghitelesebb - és ezért a jellemformálásra leginkább megfelelő – tanítás mindig az olyan életút, amely során valaki, aki közülünk való, rengeteg munka és nagy önfegyelem árán eljut képességei és lehetőségei maximumáig. Tanításra, példamutatásra azok az életpályák alkalmasak, amelyekben a sikerhez a nehézségeken való felülkerekedés vezet – úgy, hogy az, akire példaképként tekintünk, a folyamatos küzdésben soha nem szűnt meg embernek lenni.

Az évszázados múltú Premontrei gimnázium egykori diákjai között szép számmal akadnak olyanok, akik amellett, hogy választott pályájuk elhivatott szaktekintélyeként Magyarországon vagy akár nemzetközi viszonylatban is hírnevet szereztek, egész életvitelükkel a premontrei szellemiséget képviselték.

Pfitzner Rudolf okleveles pszichológus és pszichoanalitikus 1948-ban, röviddel az államosítás előtt végzett kitűnő eredménnyel a Premontrei Gimnáziumban. Bár már a középiskola évei alatt elhatározta, hogy felnőttként a lélek gyógyítója lesz, a tervek megvalósulásáig hosszú és küzdelmes út vezetett. Pfitzner Rudolf Budapesten kezdte el orvosi tanulmányait, 1951-ben azonban kommunistaellenes röpcédulák terjesztése miatt letartóztatták és 11 év fegyházbüntetésre ítélték. 1956. október 27-én szabadult, nem sokkal ezután Ausztriába, majd Németországba emigrált. Pszichoanalitikusi szakképesítést már Münchenben szerzett; orvosi, tanári és analitikusi pályája is a német nagyvároshoz kötötte. Mindeközben sohasem szakadt el hazájától: Münchenben aktív tagja volt a magyar emigráns köröknek, részt vett a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület konferenciáin, esetmegbeszéléseket és előadásokat tartott a Ferenczi Sándor Egyesületben. Budapesten felvette a kapcsolatot a börtönt túlélt értelmiségiekkel, testvéreit és azok családjait is támogatta. Az egykori pályatárs, Harmatta János így ír róla visszaemlékezésében: „Nagyon tiszta ember volt, tiszta szívvel, jószándékkal, ezért is tudott olyan sok barátra szert tenni, igazi analitikus volt, és ugyanakkor szerény ember, sok-sok értékkel. Sokat tett a pszichoanalízisért, sokat tett az emigrációért, a háborúban, diktatúrában üldözöttekért, a börtöntársakért, a családjáért, a baráti köréért.” A Ferenczi Sándor-emlékéremmel kitüntetett Pfitzner Rudolf két nappal 86. születésnapja után, 2016. április 13-án hunyt el müncheni otthonában, családja körében.

Tavaly bekövetkezett halála után csaknem kereken egy esztendővel, 2017. április 26-án az alma mater emlékkonferenciát szervezett hajdani diákja tiszteletére az iskola dísztermében. A konferencián Véghné Busics Hilda igazgatónő köszöntötte a vendégeket, elsősorban Pfitzner Rudolf családját: az egykori „premista” feleségét, Horváth Jolánt, gyermekeit: Gábort, Évát, Ágnest és Esztert, valamint az unokákat, és a családtagokon kívül mindazokat, akik azért jöttek, hogy felelevenítsék az egykori diák- és cserkésztárshoz fűződő emlékeiket. A szintén a vendégek üdvözlésére érkezett dr. Puskás Tivadar, Szombathely Megyei Jogú Város polgármestere arra hívta fel a hallgatóság soraiban ülő diákok figyelmét, hogy a jövő generációjának nevelése nem nélkülözheti a múlt pozitív példáit. A polgármester szavai után dr. Horváth Lóránt Ödön emeritus csornai apát beszélt egykori osztálytársáról, Pfitzner Rudolfról, és az államosítás időszakáról. Dr. Kövér István, a Recski Szövetség Egyesület Nyugat-Dunántúli Szervezetének elnöke „Pfitzner Rudolf, a nemzeti függetlenségért küzdő Antibolsevista Gárda tagja” címmel tartott előadást, amelyet a Premontrei gimnázium jelenlegi diákjainak emlékműsora követett Pfitzner Rudolf tiszteletére. A lélekgyógyász munkásságát és életútját összefoglaló ppt-bemutató egyes diái között zenei és verses betétek hangzottak el, valamint részletek Pfitzner Rudolf tudományos előadásaiból: Veres Mihaéla (10.A) énekelt, Baumgartner Zsófi (12.A), Máté Barnabás (12.C) és Zsohár Vera (9.A) Tóth Árpád, illetve Radnóti Miklós költeményeit szavalták, Baján Eleonóra (10.D) hegedült, Szita Máté (10.D) zongorán játszott, Gombor Bálint (10.A) pedig Pfitzner Rudolf gondolatait tolmácsolta. A műsort Horváth Ágota és Szakály Szilvia magyartanárnők állították össze.

Az emlékkonferencia záróakkordjaként emléklap-átadásra került sor, amellyel a Recski Szövetség Egyesület Nyugat-Dunántúli Szervezete és a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Vas Megyei Szervezete tisztelgett Pfitzner Rudolf emléke előtt, és amelyet férje helyett Pfitzner Rudolfné vett át dr. Kövér Istvántól, valamint vitéz Fonyódi Lászlótól. A megemlékezést követően a családtagok, egykori diáktársak és a Premontrei öregdiákjai terített asztalnál folytatták a beszélgetést: a konferenciát szervező Csornai Premontrei Apátság és a Premontrei gimnázium fogadásra invitálta vendégeit, ahol végre találkozhattak és együtt lehettek mindazok, akik ismerték és szerették az egykori „premistát”, Pfitzner Rudolfot.

Semminek sincs akkora jellemformáló ereje, mint a személyes példának. A közülünk valók élettörténeteiből meríthetünk legtöbbet, hiszen megmutatják, hogy ugyanarról a helyről indulva, ahol most éppen mi vagyunk, milyen messzire, milyen magasra lehet jutni. Mindenki sikerre, elismerésre vágyik, de annak, aki egykor a Premontrei diákja volt, az itt eltöltött idő után az is fontossá válik, hogy milyen út vezet a sikerhez. Pfitzner Rudolf története arra tanít minket, hogy a hírnév csak a ráadás egy olyan életpályán, amely során valaki szakemberként és magánemberként is másokért él: a betegeiért, a tanítványaiért, a honfitársaiért, a családjáért – embertársaiért.

Szakály Szilvia, tanár

Galéria

SzombathelyPremontrei Gimnáziumiskolai hírekképsorozatpszichológia

Hirdetés