„Annak is kell valahol lenni, akire sehol nem vár senki...” Ismerős?
Európa Kiadó. A készülő új lemez címadó dalának refrénje. Aki ott volt a körmendi AlteRába Fesztiválon pénteken, élőben hallhatta ezeket a sorokat. És sok-sok régit is. De hol van Nórika?
Egy-két évtizedet emelkedett a közönség átlagéletkora, amikor az AlteRábán az Európa Kiadó lépett színpadra. (Hogy aztán a pénteken még hátralévő Vad Fruttikra és Péterfy Borira bekövetkezzen a visszarendeződés: tizenévesek a színpad elé, negyvenes „öregek” a bárpulthoz.
A régi rajongók szinte mind eljöttek a környékről, még akkor is, ha vegyes érzésekkel is várták Menyhárt Jenőéket.
Az Európa Kiadó ezen a nyáron ugyanis sokat játszik az új dalok közül, de sokan ma is inkább a nyolcvanas évek zenéit, hangulatát, fiatalságát várják az együttestől. Ráadásul az új lemez még nem jelent meg, így a számokat csak az ismeri, aki volt már idén koncerten, vagy a Youtube-on megkereste azt a néhány felvételt, ami elérhető. Nekem ötöt sikerült, az albumon 10+1 szám lesz (a +1 egy régi szám mai felvétele).
Mások meg épp ellenkezőleg, örülnek annak, hogy az Európa Kiadó nem akar nosztalgia-zenekar lenni, és ma is van mondanivalója. Az új számok zeneileg tökéletesen illeszkednek a 30 évvel ezelőttiek közé, szövegükben benne van ugyan a mai kor, de íródhattak volna a nyolcvanas-kilencvenes években is (ami jó esetben előre vetíti azt, hogy nem is tudnak elavulni). Kicsit Hobó szövegeire is emlékeztetnek, főleg az Annak is kell.
Aztán a tagcserék. Idén távozott a zenekarból Kiss Llászló, aki Ausztráliában él, a korábbi években sem volt egyszerű összehozni a turnékat. Helyette Fülöp Bence basszgitározik, akit a hírek szerint Menyhárt Jenő fia, Leó ajánlott a csapatnak.
Varga Orsolya helyére pedig az a Darvas Benedek állt a billentyűk mögé, aki a Vasárnapi Gyerekekből (sajátjaik mellett Kiadó-számokat is játszanak) vagy a Cabaret Medranóból lehet ismerős. Darvas Bence egy igazi őrült... azt mondják róla, nincs olyan hangszer, amit ne tudna megszólaltatni, az a fajta, aki színpadra született, legalább egy hegedűvel kezében. Épp ez a hegedű és Bence előadása a jelen felállásban a kárpótlás Varga Orsi elmaradó fűszálas mutatványáért.
Körmenden a Romolj meg volt a ráadásszám, ebben kap végre terepet Darvas némi vonós őrjöngésre.
A többi tag maradt: Másik János, Kirschner Péter, Gyenge Lajos, és persze az Igazgató Úr, azaz Menyhárt Jenő.
Az AlteRábán nagyjából fele-fele arányban szólaltak meg régi és új számok. Az első sorokban nem láttunk magunk körül lankadó érdeklődést, amikor az újak valamelyikét kezdték, sőt, vérbeli rock'n'roll Nórikára (Ki tudja, hol van Nórika, de már csak simán nórikázzuk – Nórika helyet is foglalhat Márti és Emese mellett a magyar alterben megénekelt nők díszpáholyában: „ki tudja, hol van Nórika, nálam van minden holmija, és ha egyszerűen továbbáll, arról illett volna szólnia”) simán táncra perdült a közönség. Játszották a közelgő lemez címadó dalát, az Annak is kellt is, a Smirgli és virslit, az Ennek a szobánakot.
Bulváros kitérő: a színpad előtti kordonra támaszkodva állt egy szép arcú, szőke, bongyor hajú fiú. Ő Eli Menyhart, aki Amerikában él. Ezt a nyarat Magyarországon tölti, az apjával.
Szokásunk, hogy értékelést írjunk a koncertbeszámolók végére. Ha csak magamra hallgatok, a koncert, így, ahogy volt 10/10. Varga Orsi és Kiss Llaci egyelőre még nagyon hiányzik a csapatból (nem mintha a két új tag ne lenne jó, egyszerűen mások, szóval szokni kell), ezért egy pont mínusz.
Hallottam a koncert után azért olyan véleményeket is, hogy az új számok valahogy semmilyenek, a Nórikát meg egyenesen Fenyő Miklós is énekelhette volna. Meghajolva a baráti vélemények előtt, ez egy újabb mínuszpont. De míg Fenyő Miklós egy giccs, Menyhárt Jenő nem az. Plusz egy. A végeredmény:
Értékelés: 9/10