Hogy finoman fogalmazzunk, a Zalaszentgrót nem tartozik Nyugat-Dunántúl legismertebb fürdői közé. Tegyük gyorsan hozzá azt is: addig jó nekünk. A Zala, Vas és Veszprém megye határán megbúvó újdonsült intézmény ugyanis éppen hogy non-professzionalizmusával és a világtól való elzártságával dobogtatta meg szívünket.

A zalaszentgróti fürdő nem a világ közepe - szerencsére

Talán soha nem jut eszembe a hely, ha egy Tourinform irodában nem látom meg a polcon a szórólapot azzal a kicsi, de kékségében roppant gusztusos kültéri medencével. Na ez meg hol lehet? – adódik a kérdés az ismeretlen lubickolóhely láttán, amire a kiadvány címével mindjárt jön a válasz: Szent Gróth Termálfürdő, Zalaszentgrót.

- Jé, már ott is van ilyen! – álmélkodunk egy kicsit, majd néhány nap múlva becélozzuk az említett települést, amely Szombathelytől szűk egy óra autóút, Zalaegerszegtől talán ha fele.

Zalaszentgrót központjában még vígan jelzi a fürdőt a tábla, aztán később már kevesebb lehetett az útbaigazítók lelkesedése, amire pedig komolyabb szükség lenne, mivel a létesítmény nem a kisvárosban, hanem attól jó pár kilométerre északra valósult meg. Mégpedig a szó szoros értelmében zöldmezős beruházásban, ugyanis egy domb alján, egy zöld mező közepén áll az első pillantásra inkább fürdőszoba-felszerelési komplexumnak tűnő épületcsoport. A reklámanyagban említett „festői és idilli környezet” első pillantásra túlzásnak tűnik, inkább a világtól való elzártság és a bennfentesség hangulatát árasztja a hely. Ez utóbbit mondjuk cseppet sem bánjuk.

Apró bibik

A fürdő előtt néhány tucat autó vesztegel az út szélén. Az alacsony jegyáraknak még örülünk (felnőtteknek 900, gyerekeknek 500), hogy aztán egy jó darabig az amatőrizmus miatt csóváljuk a fejünket. A külső medencék már üzemelnek, de a jegyárusítás még bent történik, aminek következtében az nem megy be fizetés nélkül, aki nem akar, az más kérdés, hogy láthatóan senki nem él vissza a kicsit szellős ellenőrzési rendszerrel.

Az öltöző két zsebkendőnyi fülkét jelöl, de az igazi meglepetés csak ezután jön. Szekrények nincsenek, mindössze egy vállfát kapunk, aminek számát golyóstollal felírják egy kockás füzetbe, mellé a bediktált nevünket. Kérdezzük kicsit tanácstalanul, mi legyen a digikamerával, ha nincs szekrény és értékmegőrző, erre ők: csak adjuk oda bátran, felteszik a polcra, nem tűnt el még innen semmi. Odaadjuk. Nem könnyű a lecuccolás sem az egy szál vállfára, főleg ha mondjuk pulóverben, télikabátban és csizmában érkezünk.

A mosdók és a tusolók tágasak, szépek, tiszták, de a medencéknek helyet adó belső tér olyan puritán, mint egy református templom. Szék és fekvőalkalmatosság alig, más sem nagyon. Ami nagy kár, meg főként érthetetlen. Mi a fenének spórolni pár tízezer forintot egy több milliárdos beruházásnál? Néhány növény is alaposan megdobná a teret.

De a pozitívum jóval több

Mindebből mégsem következik, hogy barátságtalan lenne a hely. Sőt. A hatalmas ablakokon árad a fény, a víz kékje jóleső összhangban van a világos burkolattal és a tetőszerkezet barnájával.

Az osztatlan, relatíve kisméretű, mellesleg csak két éve átadott csarnokban négy medence kapott helyet. Egy kellemes vizű 33 méteres uszoda, egy tanmedence, egy gyerekpancsoló és egy 39 fokos, kristálytiszta vizű gyógymedence. Ez utóbbiban istenieket lehet ücsörögni, ráadásul nem árasztja magából a klasszikus gyógyfürdők öregség-leheletét.

Az alagsorban még találunk egy masszázs, szauna, gőzkabin szekciót, és ezzel nagyjából és egészében ki is merítettük a fedett fürdés lehetőségeit.

A kinti világ

Ami a szabad ég alá eső részt illeti, első pillantásra itt is a tisztaság és a kulturáltság a szembeötlő. Frissen nyírt pázsitba, igényes térburkolatba és csábító medencékbe ütközünk. A környező zöldellő dombokat és az idevezető, távolban kanyargó mellékutat szemlélve megint csak elkap minket a bejáratnál már megcsapott belterjesség-érzés és a külvilágtól való elrugaszkodás hangulata.

Kint szintén négy medencét számláltunk össze. Egy csinos tetőszerkezettel rendelkező, melegvizes ülőfürdőt felnőtteknek, egy gyerekmedencét, egy nagyobb méretű hidegvizes medencét és egy élménymedencének nevezett létesítményt, amihez egy csúszda is tartozik. Az élményelemek meglehetősen visszafogottak, no meg a csúszda sem egy világszám - főleg hogy külön 100 forintot kell legombolni egy menetért, ennyi igazán beleférhetne a jegybe -, de összességében nagyon szerethető és korrekt az egész. Ha jó idő van egy szimpla kiruccanás esetén egy család valószínűleg semmivel nem érzi rosszabbul magát, mint a dupla vagy tripla áron elérhető Sárváron vagy Bükön.

Már csak azért sem, mert a beltér meglehetősen lecsupaszított infrastruktúrájához képest kívül vidámabb a helyzet. Fedett ülőalkalmatosságok, játszótér, sportpályák és egy vendéglátó-ipari szeglet is utunkba akad, ha valaki az ilyesmikre gerjed.

Fél nap után aztán azt vesszük észre, hogy minden setesuta vonása ellenére alaposan belopta magát szívünkbe a zalaszentgróti fürdő, még ha igazából nem is tudjuk az okát.

Meddig lesz ez így?

A kérdés azért jogos, mert a szomszédságban egy komplett üdülőfalu épül, házakkal, utcákkal, színpaddal, kápolnával és négycsillagos szállodával. A reklámanyag ugyan nem győzi hangsúlyozni az egész falu biológiába és természetbe való beágyazottságát, az ősi anyagok használatát stb., de nekünk valahogy az a tapasztalatunk, hogy ahol több száz nyaraló megjelenik, ott sok minden történhet, de nagy a valószínűsége, hogy viszlátot lehet mondani a meghittségnek. Kár lesz érte.

Képgaléria a fürdőről

Termálvögy