Horvátország déli csücskét nyilván az emberi szem kényeztetése végett teremtette a jóisten. Dél-Dalmácia Peljesac-félszigetén levő Orebic nevű településen és környékén elidőzve erről az alapigazságról könnyen meggyőződhetünk. És ha már egyszer olyan messze megyünk, érdemes körüljárni a vidéket. Tapasztalatok és részletek, árak, .

Sok az autópálya, de Dél-Dalmácia még odébb van

Bár a horvátok sorban adják át az újabb autópálya-szakaszokat, azért Dél-Dalmáciába utazni autóval még mindig kaland. Ám Horvátország déli csücske olyannyira szép, hogy megéri akár egy egész napot is áldozni az odautazásra.

Baráti társasággal éjjel kettő órára beszéljük meg az indulást, hogy úti célunkon, a Peljesac-félszigeti Orebicen időben el tudjuk foglalni szállásunkat.

Az elmúlt évek forgalmi helyzete alapján nem sok jót vártunk az útviszonyoktól, de az elején igen kellemesen csalódtunk. Letenyénél átlépve a magyar határt, röpke három és fél óra alatt már Zadar magasságában autóztunk. És itt most álljunk meg egy pillanatra. Azzal ugyanis, hogy megépült az autópálya (közben már Splitig tartó szakaszt is átadták), nekünk magyaroknak igen közel került a tengerparti nyaralás, akár egy hosszú hétvégére is érdemes leruccanni így. Nem kétséges, hogy ebben a viszonylatban mennyire lesznek sikeres az idei vagy akár az ezt követő szezonok a Balatonon. A horvát árak ugyanis nem sokkal drágábbak a balatoniaknál, különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy – a Balatonnal ellentétben - alig van olyan partszakasz, ahol pénzt kérnének a strandokon a belépésért.

Split után már végig a tengerparton autózunk, kanyargós szerpentineken. A Zadartól Orebicig tartó utat mintegy 7 óra alatt tesszük meg úgy, hogy Ploce-ból kompon megyünk tovább, ez ugyan nem sokat jelent időben, és drágább is, de addigra már igen jól esik egy kis pihenés az egyórás átkelés alatt.

Orebic és a Peljesac-félsziget

A Peljesac-félsziget Horvátország második legnagyobb félszigete, amúgy tipikus dalmát táj, piros háztetőkkel, kopár, magas hegycsúcsokkal, tengerparti élénk vegetációval.

Az 1500 lakosú Orebic főként arról nevezetes, hogy innen mennek a hajók Korcula szigetére. Igazából nem is a történelme miatt népszerű, hanem a több kilométer hosszú strandjai miatt. A legismertebb a Trstenica strand, időnk nagy részét amúgy mi is itt töltöttük el.

A strand aprókavicsos és viszonylag gyorsan mélyül a vize, 8-10 méter után már nem ér le a lábunk, ami kisgyermekes családoknál nem előnyös. A vizet az átlagosnál hidegebbnek éreztük, de ez nyilván az előszezonnak tudható be. Amúgy a vidék klímája igen kellemes, itt már nem nagyon érhet bennünket meglepetés, az időjárás a nyár túlnyomó részében napos, meleg. A strandon nincs tusoló, és lábmosó is csak a belvároshoz közeli szakaszon akad, ami azért gondot okoz, hiszen nehéz kavicsmentes papucsban elhagyni a partot. A partszakasz fekvése miatt délután 4-5 óra tájban a parton már árnyékban tartózkodunk, ezért aki barnulni akar, annak főleg délelőtti órákban kell megszerezni a megfelelő pigment-mennyiséget.

Búvárkodásra azonban kifejezetten alkalmas a környezet, a kristálytiszta vízben hatalmas mennyiségű hal, és még polip is található. Ez utóbbiaktól tartani ugyan nem kell, de egyikünk lábára már első nap rátapadt egy helyes példány, amely ezután olyan kíváncsinak bizonyult, hogy egészen a partig kísérte ki „áldozatát”.

Az Orebic központjában levő, útikönyvekben reklámozott Tengerészeti Múzeum egy vicc, pár harmadosztályú olajfestményt mutogatnak 30 kunáért. Jobban járunk, ha inkább elfagyizzuk a pénzt, vagy még inkább, ha a félsziget legismertebb termékébe, a dingac nevezetű borba fektetjük. Szakvélemények szerint a világ tíz legjobb bora között van a dingac. Tényleg jó, habár szerintem a villányi száraz vörös semmivel sincs mögötte. Éttermekben 160-180 kuna literje, mi egy út menti kimérésben 60-ért vettük. Itt teszem hozzá, hogy a normál helyi bor étteremben 50 kuna, kimérésben 10.

Orebicben még érdemes rááldozni egy sétát a hegyen levő ferences templomhoz és kolostorhoz, ahonnan első osztályú kilátás nyílik a tengerre és a számtalan apró szigetre.

Az itt nyaralók messze legnagyobb hányadát a horvátok teszik ki, de rengeteg a bosnyák rendszámú autó is. Mellettük a szokásosnál egy árnyalattal gyengébb a magyar, lengyel, cseh felhozatal. Ami meglepő, az olaszok jelenléte. Rejtély, vajon mi készteti őket az ideutazásra, nem elég nekik az a pár ezer kilométeres tengerpart?

A legvonzóbb és legszebb strandot egyébkén - egy helyi kiadvány segítségével - egy Divna nevű település öblében leljük. Valahogy így nézhetett ki az éden. Kristálytiszta víz, köröskörül hegyek, föveny, homok, karnyújtásnyira szigetek. A falu sajnos nincs a térképeken, ha valaki nagyon keresné, a leágazást Trapanj után 4-5 kilométerre találja, egy kopott, a kempinget reklámozó tábla segítségével. Onnan 8 kilométer.

Korcula

Orebicet 1-2 kilométer választja el Korcula szigetétől, illetve az ugyanezen nevű 4500 fős várostól. Nyilván botorság lenne kihagyni egy ilyen ziccert, ha már mások ezért utaznak több ezer kilométereket. Két variáció van az átkelésre. A személyszállító hajó 10 kunáért per fő Korcula közepébe szállít, a komp ugyanennyi, amihez még hozzá kell tenni az autó 48 kunáját. Vigyázat, a komp nem Korculára megy, hanem a néhány kilométerre parkol onnét! A város amúgy Orebicnél jóval hangulatosabb hely, középkori házakkal, szűk sikátorokkal, millió kiülős hellyel, mi több, talán valamivel olcsóbb árakkal. A strand viszont gyatrábbnak tűnk. A város egyik házán a Marco Polo szülőháza felirat áll, amelyet előszeretettel fotóznak a turisták, de amely nem több erősen kétséges helyi legendánál.

Gyermekes családoknak kötelező program ellátogatni a Korculától pár kilométerre fekvő Lumbarda strandjára. A sztenderd homokos, sekély vizű öböl igazi gyermekparadicsom, tiszta, az átlagosnál melegebb vizével. Lumbardán keresztül autózva szőlőültetvényekhez érünk, itt a szűk úton nyugodtan autózzunk tovább, majd a kis kápolnát ölelő körforgalomnál a jobb oldali leágazást kövessük, és hamarosan célba érünk. Visszafelé érdemes megállni Lumbardán, ahol a helyi cukrászdában meglepően finom fagyit mérnek.

A sziget déli partján állítólag fantasztikus öblök találhatók még, de megközelítésük igencsak nehézkes. Kalandkedvelők előnyben.

Ston

A félsziget legnagyobb idegenforgalmi látványossága a Ston nevű település erődítményrendszere, amely leginkább a kínai nagyfalra hajazik több kilométer hosszú, a hegyeken átkanyargó falaival. Nagy dologra ne számítsunk, egy mászást azonban mindenképpen megér a látványosság, tekintve, hogy ingyen van, és a magasból megtekinthetjük a ma is működő sólepárlókat, melyek védelmére eredetileg építették az 1300-as években. Az egész látványosságot pár óra alatt magunkévá tehetjük, és már indulhatunk is Dubrovnikba tovább.

Dubrovnik

Orebictől Dubrovnik csak a térképen van közel, a valóságban legalább két órát rá kell szánni a hegyi utak és a forgalom miatt. Dubrovnikban a parkolás nem mindennapi feladatot jelent, miután a város teljesen tele van turistákkal.

A mintegy másfél órás keringés után végül leparkolunk egy domboldali mellékutcában. A fizetős parkolókon kívül is a város egyetlen nagy parkolási övezet. Az 5 kuna/óra díjat egy bármely élelmiszerboltban megvásárolható biléta segítségével fizethetjük ki, melyen értelemszerűen ki kell tölteni a parkolás kezdeti és befejezési időpontját. Több óra esetén több bilétát kell folytatólagos időpontokkal kitölteni. Érdemes időt szánni erre a műveletre, mert a legtöbb helyen kitett táblák szerint a járműveket a helyi erők simán elszállítják, ami egy idegen városban nem túl kellemes élményekkel gazdagíthat minket.

Dubrovnikről rengeteg infó érhető el mind a könyvekben, mind az interneten, úgyhogy itt csak néhány rövid szubjektív megjegyzés következik: A város láthatóan szinte teljesen kiheverte a háborút, az óváros gyönyörűséges és hemzseg a turistáktól. Kevésbé tetszett, hogy a palotának egy szobáját a háború áldozatainak a fényképei borítják, s az egésznek némi szerbellenes íze van. Az idegenforgalmat erre talán nem kellene felhasználni így direkte.

A város élete láthatóan kiemelten az idegenforgalomról szól, ami az árakon is meglátszik. A városban úton-útfélen megállítanak az éttermek reklámemberei, csalogatva olcsónak nem nevezhető áraikkal. Itt még egy szimpla kapuccsínó is elég húzós tétel, mintegy 14 kuna, az üdítő italokat is 20-25 kunáért mérik. A városban a szűk utcákon bolyongva nem értettük, miért nem tudunk sehonnan kijutni a tőlünk pár méterre sétáló turistákhoz a várfalra, hogy megtekintsük a látványt a tengerre, és csak később esett le, hogy a várkapunál van csak ide feljárat, személyenként 30 kunáért.

Összességében azért némi csalódást okozott a város, valahogy többre, szebbre számítottunk, de lehet, hogy csak az keserítette meg a szánkat, hogy bizony nem kevés pénzbe kerül egy négytagú családnak egy dubrovniki kirándulás.

Visszaúton még megállunk egy helyes kis teraszos étteremnél a Peljesac-félsziget lábánál pár kilométerre Ston után. Itt a teraszról egy kis öböl látszik, gusztusos, homokos straddal. Érdemes vacsorázni is, a személyzet kitűnően beszél angolul, és emberi árak vannak az étlapon is.

A nyaralás végén hazafelé úgy döntünk, nem kompon tesszük meg az utat, így újfent végigautózunk a félszigeten és Bosznia tengeri kijáratán keresztül végigmegyünk a dél-dalmát tengerparton. A bosnyák határ csak szimbolikus, a tranzit folyosót választva meg sem kell állnunk, amíg áthaladunk.

Az út ezen szakasza a Splitnél kezdődő autópálya-szakaszig mintegy 4 órát vesz igénybe, de már a látvány miatt is megéri végignyomni. A táj lenyűgözően szép, bár helyenként nagyon kell figyelni, mert az utak mentén gyakran hiányoznak a korlátok. Ennek ellenére jó ütemben lehet autózni.

Split után már ismét autópályán lehet utazni egészen a magyar határig. A hazaút ismételten bő 10 órás menetre sikeredett, így elkönyveljük hivatalos menetidőnek a Letenye-Orebic útvonalnak ezt az időt.

Nézze meg képgalériánkat is a tájról!

Horvátországi árak (Orebic, Dubrovnik), távolságok

Letenye-Orebic távolság végig autózva a félszigeten: kb. 745 km

Komp: Ploce-Trpanj – menetidő 55 perc

Ár: személyautó: 80kn, felnőttek: 23 kn, gyermekek 10 kn

Komp Orebic-Korcula – menetidő 30 perc:

Ár: személyautó: 48 kn, felnőttek: 10 kn, gyermekek: 5 kn

Dubrovnik: parkolás: 5 kn/óra, várfal megtekintése 30 kn/fő,

Benzin (95): 7.50-7.65 kn/l

Autópályadíjak: 172 kn összesen irányonként (az új szakaszok átadásával ez módosulhat)

Kávé: 7-12 kn

Sör: 12-20 kn

Étterem: változó, átlagosan 40-50 kunától + italok

Fagylalt: 4-5 kn/adag ( egy adag kb. két "magyar gombócnyi")

Ásványvíz boltban: 5 kn/üveg (1.5l)

Őszibarack: 13-20 kn/kg