Egyesek szerint éledezik, mások szerint utolsókat rúgja Magyarország legnagyobb turisztikai vonzereje, a Balaton. Mi saját szemünkkel és pénztárcánkkal győződtünk meg a nagy tóparti helyzetről.

Előzmények tudatában

Néhány nappal ezelőtt egyik fórumozónk a Minek tudsz örülni topik egyik bejegyzésében az előnyére változott balatoni vendéglátás felett örvendezett. Mint írja, az egyik balatonberényi étteremben a kedves pincérek normális árakkal és extra ajándékokkal lepték meg.

Ahogy arról annak idején beszámoltunk, tavasszal néhány napot Keszthelyen töltöttünk, s a fentiekhez hasonló kellemes tapasztalatokat szereztünk mi is. Csak azt nem tudtuk eldönteni, hogy a karbantartott tó, a gondozott fű, a normális árak és az eltünedező bódévárosok még csak az előszezonnak voltak-e betudhatók, avagy netán egy általánosabb és örvendetesebb fejlődésnek.

Balatonkenese és az első benyomások

Nem részleteznénk, miért pont a tó túlsó végére esett a választás, hazudhatnánk például azt, hogy Keszthely után logikusnak tűnt az átelleni part kivizsgálása is, de bevalljuk: azért ennyire nem volt ez szigorúan leszervezne. Így jött ki a lépés, amit aztán később egyáltalán nem bántunk meg.

A balatonkenesei strand mindjárt a bejáratnál meglepetést okoz. A jegyár ugyanis egyáltalán nem nevezhető mellbevágónak. Felnőtteknek 270, gyereknek 180 kemény forint a belépő, ami meglehetősen baráti ár a termálfürdők súlyos beugróihoz képest. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vízből visszanézve felfedezzük, hogy valamivel odébb egy szabadstrand lapul. Ám a kiadás felett érzett lelkiismeret-furdalásunk nyomban csillapodni látszik, mikor azt látjuk, a kerítésen belül körülbelül hússzor annyian vannak, mint az ingyenes részen. Ezek szerint az illetékesek jól lőtték be az árszintet.

Nem tengerpart, de nem is reménytelen

Hiába a napsütéses délelőtt, tömegről nem lehet beszélni, legalábbis a Balaton fénykorához, a nyolcvanas évek elejéhez képest nem, amikor a családfő csak közelharcok árán tudta megszerezni a pokróc leterítéséhez szükséges néhány négyzetméteres helyet.

Kenesén most legfeljebb az okozhat gondot, hogy a megújult strandon még kicsik a fák, így árnyékuk is alig van, vagy a fejünk, vagy a lábunk lóg ki a napra. Igaz, a leégés veszélye az idei nyáron ritka probléma.

Azt is be kell látnunk, a biztosabb napfény mellett a közeli tengerpartok leginkább a vízzel überelhetik a Balatont. Mert hiába bizonygatja naponta a média, és nincs okunk nem elhinni, hogy még soha ilyen tiszta nem volt a tó, a tenger után azért ez más közeg, mert nemhogy méterekre nem lehet ellátni benne, de 20 centire sem.

Ügyes marketinggel persze el lehetne ezt is adni, legfeljebb nem a búvárokat kellene megcélozni, hanem a kisgyerekes családokat, hangsúlyozva a homokos, biztonságos (cápamentes!) és édesvízi mivoltát, amivel így együtt valószínűleg egyetlen európai hely sem lenne versenyképes.

A vízminőség javulását a tisztaság, a hínár- és nádtalanítás jelenti, ám a parton, nagy örömünkre, még ennél is látványosabb a fejlődés. A fű mindenütt gondosan nyírt, még a cigarettacsikkek is össze vannak szedve. A standhoz kellemes infrastruktúra tartozik, öltözőkkel, kulturált mosdóval és zuhanyzóval.

A hírek szerint a németek már alig jönnek, helyettük a jómódú magyarok kezdik ismét felfedezni a helyet. A mondat első felét mi is megerősítjük, mivel saccra csak minden tizedik ember lehet külföldi, viszont a jómódú magyaroknak sem nem látjuk nyomát: talán az elegántos szállodákban bujkálnak, a kenesei strandon mindenestre igencsak nyaralótulajdonosoknak és az alsóközép reprezentánsainak tűntek a magyarul beszélő egyedek.

Konszolidált vendéglátás

A pozitív irányban való elmozdulást leginkább a parti vendéglátóipari egységek környékén lehet tetten érni, egymással párhuzamos jelenségek formájában.

Minden felnőtt emlékszik arra, hogy a Balaton parton külön rítus volt az étel-ital beszerzése. A strand egyetlen koszlott lángososa (lacipecsenyése stb.) előtt ugyanis hosszan kígyózó sorok álltak, hogy ott a potencionális vendégek versenyt izzadjanak és káromkodjanak az aktuális árak felett, amelyekhez még hozzá kellett adni, hogy a lángosos (lacipecsenyés stb.) minden vigyázatlant további pénzekkel húzott le. Mindez együtt biztos módja volt a visszatérő vendégek csábításának.

Ehhez képest mára gyakorlatilag eltűntek a strandokról a bódék, helyettük – például Balatonkenesén - nem túl elegáns, de legalább barátságos kis büfék állnak. Amelyek szemmel láthatóan egymással is versenyeznek valamelyest, s áraik cseppet sem megfizethetetlenek. (Balatoni árak a cikk végén.)

Foglaljuk össze, mit tudunk

Balatonkenese immár bizonyék, és nem ígéret, hogy valami elindult a tónál, és az is biztos, hogy jó irányban. A víz és annak partja, a szolgáltatások, az infrastruktúra, az árak mind kellemesen átalakultak az utóbbi években.

Úgy tűnik, a kétségbeesés és piac kikényszerítette azt, amit több kormányzati ciklus megannyi impotens cselekvési terve nem tudott megoldani. Mielőtt azonban megkönnyebbülve hátradőlnénk a gumimatracon, azért jegyezzük meg, hogy nem lesz könnyű innen fordítani. Amíg a nyolcvanas években még 8 millió körül pengetett a vendégéjszakák száma a magyar tenger körül, ma ennek cirka a fele. És hogy ma sem fenékig tejfel a helyzet, azt jelzi, hogy még tavaly is 13 százalékos volt a zuhanás, és a kormányzati sikerpropaganda ellenére a tó körüli szállásadók többsége valószínűleg vígan kiegyezne, ha legalább a tavalyi szintet sikerülne tartani.

Van tehát élet az élet után a Balatonnál. Hogy aztán mindez mire lesz elég, azt csak a jóisten tudja, félő ugyanis, hogy mindez elkésett. Amíg például a horvátok a teljes tengerpartjukat behálózták autópályával, addig a Balatonnál 20 kilométer felett ültek diadalünnepet a napokban.

Ráadásul nem úgy tűnik, hogy létezne valamiféle átgondolt fejlesztési irány. Várhatóan szeptemberben jön ki a legújabb balatoni turizmusfejlesztési koncepció, de a kiszivárgott hírek szerint nagy újdonságokat nem fog tartalmazni. Így pedig nagyon nehéz lesz előre lépni. Kár, nagyon nagy kár.

Balatoni árak: 2005. július (Balatonkenese, strand)

1 korsó Soproni – 250 Ft

1 korsó Gösser – 350 Ft

2 dl üdítő – 120 Ft

Babgulyás – 650 Ft

Halászlé – 700 Ft

Harcsapaprikás – 1000 Ft

Hot Dog – 300 Ft

Gyros – 500 Ft

10 dkg hekk – 250 Ft

Korábban: Előszezon a Balatonnál