Téli zimankó a SIC épültén kívül, bent rengeteg ember, sokan az idősebb korosztályból is. Tizenkét tagú reggae-ska kolónia; szombathelyi kötődésű, döngölős hangászbrigád néhány régről ismerős dallammal; videodiszkó és végül DJ Palotai.

A szombathelyi buliközpontokban az év végi koncertfelhozatal szinte minden napra kínál valamit a két ünnep között. Talán öregszünk, de csak nagyon nehezen sikerül kikeverednünk Oladra. Előző este ugyanis az utolsó előtti koncertjét adó Kaukázusra, a mindig fergeteges hangulatot teremtő Vad Fruttikra és a feltörekvő Nilsre telt meg a belvárosi mozi. Nem könnyű az ilyesmit nemhogy überelni, de volumenben megközelíteni is.

Kicsit tartottunk tőle, hogy kevesen lesznek. A helyi reggae és ska híveiben azonban mindig lehet bízni, főleg ha egy olyan neves csapat látogat el hozzánk, mint az Irie Maffia. A lokális patrióták meg Prieger Zsolték folyvást változó felállású és ezért változó stílusú dolgaikról állapíthatják meg, hogy „jó-jó, értem én, hogy miről szól és miért jó ez, de a régi azért mégiscsak jobb volt.” És persze nem szabad elfeledkeznünk DJ Palotairól sem, akinek a neve továbbra is partimágnes.

Öntözzük és vágjuk – Irie Maffia

Messziről indítok. Zorán nyilatkozta nemrégiben, hogy amikor 1968-ban kint voltak London, rá kellett döbbenniük, hogy ami beatzenét ők Magyarországról úgy tanultak meg, azt egy Beatles, egy Kinks vagy akármelyik harmadkategóriás zenekar a brit zenei hagyományokból (is) táplálkozva csinált úgy, ahogy. Mert nyilvánvaló volt, hogy nem lehetett másképp. Miért is kellett volna? Az Illés dalaiba szervesen beépült magyar népzenei gyökereit botorság volna elvárni még egy szomszédos ország együttesétől is, nemhogy egy franciától vagy finntől. Régi EU-s poén, hogy miért olyan zöld és harsanó az angol gyep. Öntözik és vágják. Csak ennyi a titok? Ja, kétszáz éve csináljuk.

A 2000-es években vált általánosan elfogadottá a honi zenészek körében, hogy az angol a tág értelemben vett popzene anyanyelve. Vagyis ha nekiállunk – fáziskéséssel – aktuális nemzetközi trendeket követni, akkor mindenben igyekszünk hasonulni a példaképekhez. Itt jön a képbe az Irie Maffia vagy éppen, hogy stílben maradjunk, a Pannonia Allstars Ska Orchestra esete. Kiváló bulizenék profi, nem ritkán konzit végzett zenészekkel és autentikus(nak ható), esetünkben afroamerikai származású frontarcokkal is

Csakhogy a legjobb dalaik magyarul mondanak olyasmiket az élet dolgairól, amik miatt szívesen hallgatom meg otthon is újra. Különben szívesebben olyasmit, ami nem puszta stílusgyakorlat. Copy Con pölö bármennyire is magyartalan hangsúlyokkal tolja a jamaicánust, sokkal mókásabb, mint az említett kettő soktagú társulat. Kíváncsi lennék, hogy a sokból hány ember ismeri a Irie Maffia-szövegeket vagy akár csak a számcímeket. Na ugye.

Nagyon vicces, ahogy a Baszd fel a kéket előtt MC Busa azon elégedetlenkedik, hogy milyen ország már az, ahol rendőrök nyerik meg a lottó ötöst. Azzal kiosztja a rendvédelmi hatóságot, mert nem nézik jó szemmel, hogy a magyar törvények szerint illegális droghasználatát (értsd: marihuána-cigipapírosítás). A másik szám, ami magasan a legjobb a lejátszott repertoárból, az a lemezbemutatónak apropót adó második album címadója: What’s My Name? Ebben nagyobb szerepet kapnak a hangszerek és nem ordítja le/tele a mikrofonok buksiját a négy első ember.

Hagyományőrzés – Videodiszkó

A színházteremben klipek mennek mozi üzemmódban. Kiscsillag: Örökké szívembe zártalak, Magashegyi Underground: Anglia, Ponikló: Éjjel, Placebo: Every You, Every Me etc. Haver felveti, hogy őneki de tök mindegy, leül és falra vetített tévé, úgyse látott már napok óta ilyet. Remek találmány ez, hogy csak a jéghegy vízszint feletti részét említsük: YouTube az ilyes közakart legismertebb megnyilvánítója. A jogi kérdések felmerülésre is kerül talál gyógyír.

Olyan, mint egy hurrikán – Anima Sound System

Úgy másfél éve húztam le nagyon a Lord utáni legismertebb-legnevesebb szombathelyi zenekar legutóbbi fazonváltását. Ez a mostani felállás jóval jobb, mint az akkori. Prieger Zsolt lánya, Fanni, aki kilenc éve a Tekerd című dalukban biztatott kétértelműen a tekerésre, szóval ő Németh Juci utóda, a Nő, akiben ugyanúgy megvan az a csacskaság, ami az elődjében hajdanán megvolt. Sőt: meg is van, lásd NemJuci és Budapest Bár.

A probléma azonban nem itt üti fel a makacs és vádló fejét. Hetek óta electroclash számokat hallgatok nagy dózisban. Ez meg elvileg globalelectro. Legalábbis a sajtóanyag szerint. Az meg ugye a mérvadás kritikával fogadott, de zenekarközeli forrása. Vagyis módszertanilag nagyon is tetszeni kéne nekem a legújabb Animának.

Ehelyett döngölés van végig, semmi electrósan tört ütem, „csak” gitár, basszus, laptopológia, szkreccs, gépi pergődob. És persze Fanni elől, akinek két srác legelöl szívet mutat a mutató- és hüvelykujját összeérintve. A februárra tolódott lemezmegjelenés anyagából kapunk ízelítőt, de főleg az érdekes, ahogy a ’68, a Még, még, a Tekerd, a Peace & Love & Politics stb. kap új köntöst. Nem áll jól nekik ez az új gúnya. A király meztelen. Pedig ha akadnának az ujjbegyek alatt olyan szintifutamok, amik a szinuszhullámaikkal úgy stimulálnák az érzékeinket, hogy hazaérve a MySpace-ükön azt keresnénk, hogy fent van-e ez a szám, mindjárt nem vacakolnánk azzal, hogy angolul van-e vagy magyar az adott szám.

Nehéz szeretni ezt a zenét. Olyan, mintha valami techno klubban volnánk egy tök mindegy, melyik zenekar vagy DJ buliján, dolgozik bennünk az amfetamin(származék), csak 4/4-es ritmus legyen, a többi adja magát. Nincsenek dalok. Vagy ha vannak, azok nem olyanok, hogy lehetne őket teli tüdőből ordítani. Elidegenít ez a zene. Három szám után unalmas. Prieger Szabolcs pedig egy remek szövegíró. Már 1991-ben is az volt, amikor a szerencsétlenül megválasztott nevű Dél triójával a Kispál és a Borznak alapozott. Ami már akkor is jelentett valamit.

Olyan, mint egy hurrikán, aminek tisztelem az erejét, de nem szívesen tartózkodom a közelében. Minden tág értelemben vett popzenének az a lényege, hogy egy szál akusztikus gitárral kiülünk a nyári rét közepébe és két és fél percben megbódítjuk a bölcsész csajok fejét a dalokkal. A többi csak túlcifrázat, legjobb esetben is maximum művészi kivitelezésű ornamentika.

A tél meg monnyon le!

Értékelés: 6/10