Az ügyekről, a megmondásról, az apaságról és minden másról… - interjú Geszti Péterrel

2016.05.30. 09:08

"Konstruktőr vagyok."

Az egyik legjobb magyar ARC-cal beszélgettünk, közvetlenül a debreceni fellépése előtt.

Fotó: Geszti Péter Facebook-oldala


Debrecen – mi jut eszedbe erről kapásból?

Először az, hogy volt egy helyes debreceni csajom, de ne hozzuk őt kellemetlen helyzetbe, ne áruljuk el a nevét, egyébként ma már nem is Magyarországon él. Aztán jól emlékszem A dzsungel könyve debreceni bemutatójára, továbbá az elmúlt évben háromszor is tartottam itt előadást. Kétszer a Debreceni Egyetemen, előbb az intézmény különböző munkatársainak, majd a hallgatóknak kommunikációból. Utóbbira az egyetemen tanító Dávid Imre pszichológus barátom hívott meg, és még a National Instrumentsnél is tartottam egy inspirációs előadást. Most már végre jó lenne koncertezni is Debrecenben!

Egyet megígérhetek: ha lesz debreceni Rapülők-koncert, negyvenes nők fognak tombolni az első sorban. Összeáll még egyszer a Rapülők?

Nincs kizárva. Indulhat még járat!

Folytatva a „debreceniséget”: mentoráltad volt egy debreceni tehetség, aki nem váltotta valóra az álmait, vagy legalábbis nem futotta be azt a karriert, amit jósoltatok neki az X-Faktor zsűrijében. Mi ennek az oka?

Nyugodtan kimondhatom azt, hogy Krasznai Tünde az egyik legtehetségesebb énekesnő volt az X-Faktoros pályafutásom során, és ezt a mai napig fenntartom. Ő azonban furcsa viszonyban van a saját tehetségével. Az a fajta örvénylő lélek, ami benne kavarog, nem ad neki rálátást arra, hogy miként is kéne bánnia ezzel a tálentummal. A X-Faktor után is adtam neki tanácsokat, konkrét ötletet, egy ismerős zenész kezdte menedzselni, de ő hol dzsesszt, hol popot akart énekelni, ez a bizonytalankodás pedig nem teszi könnyűvé a befutást a popzenében.

Tündét elvesztettük, lemondtál róla?

Szó sincs erről! Bármikor leülök vele beszélgetni, ha keres, ahogy a többi mentoráltammal is.

Olvastam az !nspiráció című előadásod kapcsán azt, hogy beszélsz sikerről és kudarcról egyaránt. A kudarcnál megálltam egy pillanatra, és azt kérdeztem magamtól: Geszti Péter vajon honnan tudja, mi a kudarc? Ász, Rapülők, Jazz+Az, Gringó Sztár, Arc, Nemzeti Vágta, A dzsungel könyve, új album, a Létvágy – csupa siker az életed!

Ez egy zsurnaliszta klisé. Nekem is voltak kudarcaim, csak azokról az emberek nem okvetlenül értesültek, mert nem mindig a leglátványosabb projektjeimben értek. Egyet kivéve. A Nemzeti Vágta például rögtön egy óriási kudarccal indult. Szinte senki nem tud arról, hogy az első próbálkozásom totális kudarcba fulladt. Ez volt életem egyik legnagyobb szakmai traumája, ugyanakkor egy nagyon tanulságos történet is, ami arról szól, hogy kell felállni a padlóról. Aztán voltak elszúrt reklámkampányaim, rossz üzleti döntéseim, ezekről is beszélek Debrecenben.

Mi vagy te? A Wikipédia szerint dalszövegíró, reklámszakember, énekes. Fejezd ki egy szóban!

Most azt akarod, hogy cimkét ragasszak magamra?

Igen, azt! Játsszunk!

Nekem van egy szoftver a fejemben, ami több fajta hardveren futtatható, tehát mindig ugyanazzal foglalkozom, ami engem a legjobban érdekel, és szerencsémre meg is találtam azt az életemben, ezáltal meg is tudom határozni azt, hogy ki vagyok. Egyszerűen hatással akarok lenni az környezetemre az alkotásaimon keresztül, és mindegy, hogy Rapülők, Jazz+Az, A dzsungel könyve, Arc vagy bármi más. Tehát a műfaj nem számít, nekem az a fontos, hogy hatást tudjak gyakorolni az emberekre. Ezt nehéz foglalkozási ágként megnevezni, de nem térek ki a válasz elől. Ha iskolás lennék, azt mondanám, hogy hangulatfelelős. Furán hangzik, de most azt mondom: konstruktőr vagyok. Ugyanis szellemi konstrukciókat hozok létre, ami lehet egy dal, egy kiállítás, egy fesztivál. Ezeket ugyanúgy kell megtervezni és felépíteni, mint egy épületet.

Fotó: Szabó Gábor - Origo


A menekültügyben tett kirohanásod is nagy hatást váltott ki a Facebookon, meg azon túl is. Kaptál is érte hideget-meleget. Megérte, érdemes volt megszólalni egy ilyen „kényes” ügyben?

Ez nem a megéri-e vagy sem kérdése, hanem az önazonosságé. Most írjuk A Pál utcai fiúk zenés játékot a Vígszínház számára, és ebben a történetben Nemecsek Ernő belehal az önazonosságba, hogy nem tud más lenni, mint az, aki még akkor sem, ha belehal a grund ügyébe. Én nem vagyok sem Nemecsek, sem mártír, de akkor úgy éreztem , meg kell szólalnom. Akkor is, ha ez sokaknak nem tetszik. Akkor is, ha ez nem „kifizetődő”. Egyszerű emberiességi szempont alapján tettem, és ma is fenntartom minden akkori mondatomat. Úgy gondolom, mint ismert embernek, van felelősségem, és van saját médiafelületem: miért ne mondjam el, mit gondolok? Egyébként nem bánom, hogy időnként kapok hideget-meleget, mert aki nem bír, az akkor sem fog bírni, ha kussolok.

Úgy látjuk, azért szereted is mondani a magadét.

Mindig megmondom a dalaimban is, a munkám során is – legfeljebb nem ilyen explicit módon. A direkt megmondásból viszont kezdek kiiratkozni, De már nem szeretem, mert a média elkezdett rám kapni, hogy jól mondjam meg a véleményemet. A kinevezett megmondóember szerepe azonban nem tetszik. Az egy rám erőltetett szerep, az ilyeneket kerülöm. Visszább is vettem az utóbbi időben, de nem azért, mert belül mást gondolok.

Talán a mi debreceni ikonjaink, a tankcsapdások teszik a legjobban, hogy nem nyilvánulnak meg közéleti, politikai ügyekben. Ne szólj szám, nem fáj fejem!

Mindenkinek a maga döntése, hogyan viselkedik. Abszolút megértem Lukácsékat, ők mindig nagyon vigyáztak arra, hogy semmibe se keveredjenek bele, féltve őrzik a brandjüket, nekik csak az van. Én más utat választottam, de nem tartom helytelennek a döntésüket. Egyébként tisztelem azt, amit a tankcsapdások csinálnak, és remélem, ez fordítva is így van.

Mint tévés arc, mit gondolsz arról, hogy a fiúk nem hajlandók kereskedelmi tévében szerepelni?

Váljék egészségükre! Az egész marketingjük arra épül huszonakárhány éve, hogy sokáig a vidékiségnek, a mellőzöttségnek a stigmáját hordozzák magukon, ebből épült ki az közönségük, és ebből a fajta „nem veszünk részt a multik és a médiagenyák világában” attitűdből csatlakozott hozzájuk az évek során egy óriási tömeg. Bebizonyították, hogy vidékről is lehet nagy sikert csinálni, ez a sztorijuk, ebbe nem fér bele a haverkodás a tutistának tartott világgal. Jól csinálják, fegyelmezettek.

Most éppen lemédiagenyáztad saját magad...

Engem sokan tartanak hideg profinak, pedig nem vagyok az. Ha az lennék, lenne saját műsorom, satöbbi.  Én úgy gondolom, hogy egy jó kereskedelmi televízióval semmi baj sincs, és ha úgy tetszik, sokkal kevesebbet árt, mint a befeszült pártpolitika. Egy kereskedelmi tévét nézni nem feltétlenül jelent kulturális lealacsonyodást. Az X-Faktor vagy a XX. Század például jó műsorok, ezt a nézettségek adatok is alátámasztják. Az X-Faktorban olyan énekeseket találtunk, mint Oláh Gergő vagy Kocsis Tibi - és még sorolhatnám -, akik tjobban énekelnek, mint sokan azok közül, akik befutottnak számítanak a magyar popszakmában.

A legújabb lemezed is a tehetségükről szól?

Azokat hívtam meg, akiket kedvelek, akiket szeretek, és akiknek közük van az új dalok hangulatához.

Mondtak volna nemet Geszti Péternek!

Korábban akadt olyan is, ami természetes. Ahány művész, annyi elképzelés, annyi stílus. Volt olyan, aki más dalt kért, volt olyan, aki éppen a saját albumán dolgozott, és ezért nem ért rá.

Úgy tűnik, akkor jelentetsz meg egy lemezt, néhány éves szünetekkel, amikor elfáradsz. Kiereszted vele a gőzt?

Engem a zene éltet, felszabadít és konzervál. Ez mindig is így volt, csak az életem során más műfajok is érdekelnek. Nincs időm mindig a zenével foglalkozni. Utalnék arra a bizonyos szoftverre és a sok hardverre.

A debreceni előadásodat egy legendás Rapülők-idézettel vezetted fel a Facebookon…

Tényleg? Melyik volt az?

Az akarok lenni, ami akkor voltam, amikor az akartam lenni, ami most vagyok – ki szerkeszti a Facebook-oldalad?

Néha én, néha egy kolléganőm. Ez azért aktuális mindig, mert szerintem mindenki a gyerekkorában a legérdekesebb. A legnagyobb művészek is ahhoz a csodavilághoz szeretnének visszajutni, amit az ember gyerekként megél. Picasso művészete is a gyermeki egyszerűséghez és poétikához  tért vissza a végén. Van egy rajzom Picassótól, nyilván csak egy lenyomat, egy bagoly egyetlen vonallal. Óriási!

Az előadásod az Inspiráció címet viseli. Téged ki vagy mi inspirál?

Elsősorban az emberek, és nagyon figyelek arra, hogy jó emberekkel, pozitív energiájúakkal vegyem körbe magam. Nagyon inspirálnak a nagy művek, ami lehet film, színház, muzsika, festészet, építészet, és nem utolsó sorban nagyon inspirálnak az utazások. Most töltöttem két hetet Japánban. Nagyon megváltoztatja az ember világlátását, ha kiszabadul a saját kis fekete dobozából. Rácsodálkozik a világ nagyszerűségére, miközben rádöbben arra, hogy saját kis hazájának értékeit jobban kell becsülnie.

Negyvenen túl milyen hatást váltott ki benned az apaság? Sokkot is kaphattál volna.

Sokként nem ért, de nagy változást hozott az életemben. Megújította a világra való kíváncsiságomat. Amikor a kisgyerek séta közben felfedez minden fűszálat, kavicsot, akkor visszatérnek a gyerekkori emlékek. Feltárul újra az a világ, amit te már elfelejtettél, pedig valaha nagyon fontos volt. Mindennek tudsz örülni, ami a gyermekből fakad. Tisztában vagyok a felelősséggel is, hogy a genetikán túl a többi rajtam és a páromon múlik, és a nevelés nem könnyű feleadat. Nagyon jót tett nekem a gyerekáldás, mert lelkileg kiegyensúlyozott, miközben elsötétült az égbolt felettünk, és ezeket a felhőket mi magunk fújtuk ide.

Egy ilyen vicces ember hogyan tudja ennyire komolyan venni a politikát?

Alapvetően nem nagyok vicces, legfeljebb szeretek ironikusan fogalmazni. Nem is csak a politikára, hanem a kultúrára utaltam. Olyan irányt vett a magyar kultúra, amiben nem tudja a legjobb formáját futni. Bezárkózó, gyanakvó, a politikának bokázó világ kezd lenni, ami tart a világ diverzitásától, és sokban emlékeztet a hetvenes-nyolcvanas évekre.

Vélhetően így van ez máshol is. Így változik a világ!

A világ valóban bolond módon változik, hasonló nacionalista fordulatok zajlanak sok európai országban, s ha távolabbra tekintünk, akkor látjuk, hogy egy valóságshow bohóc indul komoly esélyekkel az amerikai elnökválasztáson. A világ furán fest, ez kétségtelen. De ha arra gondolok vissza, hogy annak idején a szüleim, milyen világot szerettek volna maguknak, akkor az nem a szovjet világ volt, hanem az osztrák, a német, és szerintem ez ma is így van. Úgy szeretnénk élni, mint ők, azokban a demokráciákban. Ennek ellenére a kultúránkat az ellenkező irányba kezdtük el alakítani.

Ausztria sem makulátlan. Tavaly ősszel Bécsben a masszívan bevándorlás-ellenes, EU-szkepticista Szabadságpárt 30 százalék fölött teljesített.

Most politizálsz, de engem nem a politika érdekel. Megjegyzem, ha Ausztriában olyan jellegű intézkedéseket hozna a kormány, mint nálunk, akkor megostromolnák a Burgot, hogy kikérjék maguknak. Vagy nézd meg, mi lett az izlandi miniszterelnökkel offshore ügyben! Persze ott van civil társadalom, és lezajlott a polgárosodás évszázadokkal ezelőtt.

Nekünk még idő kell, hogy kialakuljon…

Úgy nehéz lesz, ha a civil társadalom is az ellenség kategóriába kerül. Láttuk a független civil szervezetek elleni akciókat. Rájuk húzták a vizes lepedőt, majd kiderült, hogy mindegyik tiszta. Szánalmas igyekezet volt, csődöt mondott a lejáratás. A médiabalhé volt a lényeg. Hiszen csak az első hír, a konfliktus megy át a köztudatba. A bulvarizálódás mellett ez is a korszak egyik súlyos kulturális betegsége, a negativizmus.

Most szóltak ránk, hogy kilenc perc múlva kapunyitás lesz itt, a Lovardában, és még nem beszéltünk arról, amiben vitán felül a legjobb vagy az országban, a reklámgyártásról.

Azért ne sértsd meg szakmabéli kollégáimat!

Fut most reklámod valahol?

Igen, a Concorde Alapkezelőé, és a MagNet Banké, valamint magyar  filmplakátokon látható a kezem nyoma.

Tavaly Debrecenben is nagy sikert aratott az ARC. Mivel rukkoltok ki idén?

Az ARC azért sikeres, mert az emberek kíváncsiak az őszinteségre. Ilyen egyszerű, és ha nem ez a kormány lenne, hanem egy másik, akkor is sikeres lenne, mert az őszinte igazság szellemes formába öntve mindig nyerő. Az ARC idén arra kíváncsi, hogy hol jár az emberek esze mostanában.

Cs. Bereczki Attila

Forrás: Cívishír.hu

Az írás a Regon-együttműködés keretében jelent meg oldalunkon.

.