Mint egy nagy család.
A tavasz nem is érkezhetne másként a Kanizsai Dorottya Gimnáziumba, mint azzal a színes kavalkáddal, amit a tegnap esti koncert adott ajándékba mindazoknak - iskolatársaknak, szülőknek, egykori és jelenlegi tanároknak -, akik szinte teljesen megtöltötték a szombathelyi Bartók Terem széksorait.
A már évek óta áprilisra szervezett nagy ívű bemutató számtalan műfaj és a fellépők sokfélesége kapcsán megmutatja mindazt a tehetséget, lelkesedést és a mindennapokban megbújó adottságokat, amiket egy gimnazista máshol talán nem szívesen ad oda magából.
Itt mint egy nagy család - néha csak szólóban, majd a fináléban a közönséggel együtt - mindenki elmondhatta a saját nyelvén: igen, az értéknek, a dalnak, a zenének, a hangszeres tudásnak, vagy épp egy szép versnek, néptáncnak helye van a hétköznapok rohanásában.
Ilyenkor kicsit megpihen és ezzel párhuzamosan felemelkedik a lélek, amihez a zene - legyen az komolyzene, musical vagy épp egy sláger napjaink előadójától - tökéletes hangszer.
Lehet játszani az énekhanggal, zongorán vagy harsonán, ahogy a fellépők tették, akik Kocsisné Körmendi Klára tanárnő lelkiismeretes, odaadó munkája segítségével mindenki számára felemelő élményt varázsoltak a színpadra.
A koncert során - ahogy már évek óta megszokott - köszöntötték és elbúcsúztatták a végzős énekkaros diákokat. A kedves gesztust a negyedikesek közös dallal viszonozták. A színpadon pedig a jelenlegi kórus és hangszeres fellépők mellett újra énekelt a gimnázium Nosztalgia kórusa, játszott a Boglya együttes, valamint néhány lelkes, visszajáró régi diák.
Mondhatom az élmény személyes - hiszen jómagam is a Nosztalgia kórus tagja vagyok az alapítás óta - ugyanakkor aki velünk töltötte ezt a másfél órát, meggyőződhetett róla: talán nem is olyan “mad world” ez a világ - ahogy Gary Jules dalában a gimnazista lány énekelte.
Fotók: Boros Patrícia