Egy rendkívüli művészettörténeti óra Palotainé Kali Gabriellával

2015.05.14. 08:16

A Premontrei Gimnázium diákjai már jó ismerősként fogadták 2015. május 11-én Palotainé Kali Gabi nénit, aki „Csók István, az EMBER” címmel tartott nekik rendhagyó művészettörténeti órát. Miközben mesélt, biztos vagyok benne, hogy mindenkinek megakadt a szeme e kedves, igazán szép, finom arcú, csillogó szemű idős hölgyön, és persze csodálatos ruháján is, amelyet saját maga készített. Gabi néni azon szerencsések egyike, akit rokoni szálak kapcsolnak össze a Kossuth-díjjal kétszer is kitüntetett, kiváló magyar festőművésszel, ugyanis nagybátyja vette el feleségül Csók István lányát, Júliát (Zsülient), becenevén Züzüt. Gabi néni serdülő lányként került a Csók család budapesti nyolcszobás otthonába, mivel szülei nem szerették volna lányukat kollégiumba küldeni, amikor az felvételt nyert a katolikus Ranoldel Intézetbe, ahol középiskolai tanulmányait végezte. Gabi néni élete egyik ajándékának tekinti, hogy bekerülhetett egy művészcsaládba. A Csók-házban akkortájt olyan hírességek is megfordultak, mint Szinyei Merse Pál és Herman Lipót festők, Szőnyi István festő-grafikus vagy Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrász.

Egy rendkívüli művészettörténeti óra Palotainé Kali Gabriellával

Gabi néni a rendhagyó tanóra keretei között személyes élményeit osztotta meg hallgatóságával, történetei közt bőven akadtak olyanok, amelyek mosolyt csaltak a Premontrei diákjainak arcára – íme néhány e történetek közül:

  • „Én Pista bácsit vastagnyakú, hitét gyakorló kálvinistaként ismertem meg, aki az ISTEN, HAZA és CSALÁD hármasát tartotta a legfontosabbnak. Jó kedélyű ember volt tele humorral, anekdotázó kedvvel. Mindig derűt sugárzó, vidám képeket festett. Talán az egyetlen, igazán szomorú festménye az Árvák (1891) című munkája. Emlékszem, Herman Lipi bácsi egyszer kapacitálta, hogy fessen már le egy asszonyt, aki képet akart magáról, mire Pista bácsi csak ennyit mondott: se mellye, se fara, mit fössek rajta! Igazi öregúr volt, aki megőrizte az ízes falusi akcentusát.”

  • „Pista bácsi a telt idomú, nagy loboncú hölgyeket szerette. Az igazi szerelem elég későn érte utol. Mivel a szeretett nőt szülei nem akarták egy piktorhoz hozzáadni, ezért – akár a mesében - megszöktette és Párizsba vitte, ahol megesküdtek. A nagy korkülönbség ellenére boldog volt a házasságuk. Zsüliett lányuk is Párizsban született. Felesége korai halálát követően Pista bácsi évekig nem festett.  A fordulatot az olasz Amalfiban eltöltött nyaralás hozta meg, ahol az asztalon megpillantott egy tál csodálatos citromot. Ez ihlette az Amalfi c. képet, amely talán az egyik legcsodálatosabb alkotása.”

  • „Pista bácsi igen szerette az operákat, különösen Wagner műveit. A műtermében festés közben is a Wagner-trilógiát fütyülte. Ha operába mentünk, akkor minden alkalommal az első sorba ült. Elővette a partitúrát, azon követte végig a darabot, és a színpadra fel sem nézett. Én rendkívüli módon untam az operákat, szó szerint végigszenvedtem az előadásokat. Pista bácsi érzékelte ezt, és mert úriember volt, szeretett volna a kedvemre tenni. Egyik alkalommal Verdi Aidájára vitt el. Úgy gondolta, hogy a szerelmi történet kedvet csinál az operához. Őszintén szólva a darabot az tette számomra komikussá, hogy Aida szerepében egy hatalmas, nagydarab nő jelent meg, és amikor az ifjú és jóképű Radames elkezdte énekelni az „Ó, én édes Aidám” kezdetű részt, már nem tudtam uralkodni az érzelmeimen.”

  • „Egy alkalommal Pista bácsi feldúlva érkezett haza, és rögtön rohant kezet mosni. Mi baj történt? – érdeklődtem. Tudod, kislányom, Krisztus urunk azt mondta, arcod verejtékével keresd meg a kenyered. Engem ma rá akartak venni, hogy arcom pírjával keressem meg. Valójában Rákosit kellett volna lefestenie, de ő megtagadta ezt a munkát. Isten, a haza és a család egész életében fontos volt számára. Mindig Kárpát hazáról és a magyar nemzetről beszélt. Szép kort élt meg. 1961-ben, 96 évesen szólította magához a Gondviselő.”

Palotainé Kali Gabriella, mint Csók István hagyatékának jogutódja, nagyon fontosnak tartja, hogy a festő művészetének értékeit minél többen ismerjék és elismerjék. Külön kiemelte a mester egy korai képét, az Úrvacsora címűt (1890), amellyel 1900-ban megnyerte a párizsi világkiállítás aranydíját. Az Úrvacsora ugyanakkor és ugyanazt a díjat kapta meg, mint az Eiffel-torony. Az a vastraverz ma egy ország, egy város jelképe. Csók István képe is olyan erővel rendelkezik, amelyből sugárzik a szeretet és az összetartozás, amire ennek a hazának ma a leginkább szüksége van.

A 150 éve született Csók István bronz mellszobrát idén avatták fel a Fejér megyei Cecén, az egykori családi kúriában berendezett emlékmúzeum előtt. A fővárosban galéria, Székesfehérváron képtár és egy szűk kis utca, Sáregresen művelődési ház viseli a festő nevét. Munkáinak nagy részét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

Véghné Busics Hilda
Igazgató

Galéria

.