Kodály Zoltán álma: „Legyen a zene mindenkié!”
E gondolat jegyében került megrendezésre 2015. február 16-án, 17 órakor a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium dísztermében a „Korosztályok hangjai” című hangversenyünk.
Célunk: tovább hirdetni a dal, a zene létjogosultságát, fontosságát az emberi élet során, hiszen a zene megszépíti napjainkat, enyhíti bánatunkat, s egy olyan hű társ, amely minden körülmény között mellettünk marad. Kodály tanár úr szavaival élve: „A zene gyógyító elixír”.
Születésünk percétől kezdve az utolsó napunkig, életünk szerves része a zene, amely életkorunk s igényünk függvényeként folyamatosan változik. Ezt az utat készültünk bemutatni a fellépő dalosok segítségével, akik közül sokan hiányoz-tak betegség miatt, de nem adtuk fel, hiszen hittünk Berzsenyi Dániel által meg-fogalmazott gondolatban: „… nem sokaság, hanem lélek, …!”.
A vendégek és a szereplők köszöntése után a Katicák Gyermekkar, az ovisok kezdték a hangversenyt, akik önfeledt, játékos énekükkel már az első pillanat-ban elvarázsolták a hallgatóságot.
A Reguly Antal Általános Iskola apró, 1. osztályos kisdiákjai következtek, akik az éneküket ritmushangszerek kíséretével gazdagították. Felkészítő tanáruk: Kecskés Eszter.
A felső tagozathoz érve a Brenner János Általános Iskola 8.osztályos leányai énekeltek magyar népdalokat olyan hangulatosan, hogy legszívesebben mi is bekapcsolódtunk volna. Felkészítő tanáruk: Rátkai Imréné, Mariann néni.
A Dési Huber Általános Iskola diákjai különleges felállásban szólaltak meg. Két végzős diák gitáron kísérte a kisebbeket, akik Presser – Adamis szerzőpáros da-lát („Valaki mondja meg…”) adták elő. Erre mondta volna Pernye András: - igen, ez a zenei desztillált víz! Elismerésünk a gitárosoknak, akik alázattal, a hátérben meghúzódva, de mégis stabil alapokat adva segítették a kicsiket. Felkészítő ta-náruk Baranyai Ákos.
Majd a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium fiúkórusa állt színpadra. Két művet adtak elő: A. Giordani: Ave Maria és ismeretlen feldolgozótól: Dona nobis pacem. Főhajtásom a fiúk előtt, hiszen nem könnyű feladat ebben a kor-ban színpadra állni s énekelve megszólalni. A próbák hangulata, a fellépések kö-zösen átélt izgalma minden esetben segíti a nehézségek együttes legyőzését, s a lelki épülés fejlődését. Köszönet minden közösen énekelve vagy beszélgetve eltöltött percért!
A következő percekben a fiúkhoz, a Premontrei regrutákhoz csatlakoztak Szent Márton és Erkel katonái. A két korosztály egy kórussá (férfi) válva adta elő, az I. Világháborús Emlékévre tanult katonadal csokrát, amely óriási sikert aratott szeptemberben a Bartók teremben, s ezen estén is.
A fergeteges férfikar után, a terem utolsó soraiból, csendes reneszánsz énekkel (Praetorius: Húrok édes dallamán) érkezett, a megalakulásának 55. évfordulóját ünneplő Erkel Kórus. Az együttes, Gordon Yang Halleluja c. művével mondott köszönetet a gimnázium igazgató asszonyának: Véghné Busics Hildának, aki otthont adott e különleges hangversenynek. Majd a betegekért szólt Csajkov-szkij dallama és Gounod C-Dúr miséjének II. – Gloria – tétele. A kórus hangot adott a tavaszt váró életérzésnek H. Purcell dallamának húrjain. Végül két imá-val (Orbán György és Rossini tollából)emlékeztek meg az eltávozott örökös kar-nagyukról: Horváth Rezsőről. Majd G. Verdi Nabucco c. operájának részletével búcsúztak a közönségtől.
A színpadra új csoport érkezett: a Pálos Károly Szociális Központ I. Nyugdíjas Klubjának Szépkorúak Kórusa, melynek énekesei eredeti, korhű szöveggel énekelték meg Tinódi Lantos Sebestyén életútját és munkáját. Tinódi, aki a sárvári Szent Miklós templom kertjében van eltemetve (1556.), „bizton tekin-tette sírja mély éjjelét” – Berzsenyi Dániel. Az idősek kórusának utolsó dalához csatlakoztak a premós diákok is énekelve és hangszerkísérettel.
A koncert zárásaként a közönség és a fellépők ajkáról, boldog ünnepléssel zen-gett Beethoven IX.szimfóniájából az Örömóda, melyet a premontreis diákok fúvószenekara kísért.
Köszönet Horváth Annamáriának, a Bartók Béla Zeneiskola tanárának, aki a kicsiktől a nagyokig, minden korosztály énekét gazdagította a zongorakíséreté-vel.
Hálás közönségünk volt, s köszönjük a bíztató s erőadó vastapsokat!
Munkánkat töretlenül folytatjuk tovább, s talán jövőre ismét találkozhatunk!
Bízunk abban, hogy egy kicsit tovább erősíthettük Kodály Zoltán álmát:
„Legyen a zene mindenkié!”
Király Katalin
tanár
