A főzés divatjának visszatértét talán a „celebséfek” tévéműsorai és könyvei idézték elő, ami aztán – ahogy az már lenni szokott - elterjedt a civil lakosság körében is. Gombamód szaporodnak a halandó háziasszonyok gasztroblogjai a neten, miért is ne kívánkozna a népszerű téma a vászonra? Enni mindenki szeret.
Nora Ephron Julie & Julia című filmje két valós történeten alapul: egyrészről Julia Childról (Meryl Streep) szól, aki az ötvenes-hatvanas években szakácskönyve segítségével megismertette az USA-val a francia konyhát, másrészről a Julie Powellről (Amy Adams), aki 2002-ben arra vállalkozott, hogy az összes Child-receptet elkészíti, és blogjában mindennap beszámol az eredményről.
A két életutat a valóságban csak a receptek kötik össze, de mindemellett érezhetők párhuzamok is. A második világháború után Julia férje világjáró diplomata, Párizsba költözésük után az unatkozó feleség elfoglaltságot keres magának, így találja ki, hogy szívvel-lélekkel főzni tanul. Julie egy New York-i hivatalnok, akinek az este hoz csak örömet, amikor vacsorát kell készítenie. Mivel célt akar találni életének, elhatározza, hogy Julia könyvének receptjeit készíti el. A feladatra, ami a The Julie/Julia Project nevet kapja, egy évet ad magának. A tapasztalatait blogjában osztja meg az olvasókkal.
Julia megtanul főzni, barátnőivel tanítják is a főzőcskézést, receptjeikből könyv is készül. Persze lassacskán, hiszen férje közben politikai üldözött lesz, városból városba költöznek, gond van a kiadással is. De végül Juliából elismert szakács és TV-s személyiség lesz.
Julie – néhány évtizeddel később - pedig lelkesen főz mindennap, neki is rajongói lesznek, holott majdnem rámegy a házassága erre a megszállottságra. Nem csak a főzésért van oda, hanem Juliát isteníti, úgy öltözködik, mint ő, azonosul életével. Minden vágya, hogy egyszer vendégül láthassa lakásában, azonban a két szál – a nézői várakozásokkal ellentétben - a végére sem ér össze.
Amikor az ötödik percben premier plánban mutatják a csokiöntetet, a néző érzi, hogy jó helyen van. Az őrülten jól kinéző ételek végig díszletként vannak elejtve a filmben, tudat alatt is hatnak, és súgják a füledbe: tetszik, amit látsz.
A film első része nem mellőzi a humort, hiszen a sütés-főzéshez elengedhetetlen a jókedv, olyannyira, hogy sokszor nem hallani a szöveget a nevetéstől. Meryl Streep természetesen zseniális, de ezzel nem mondok sok újat: a harsány és kissé közönséges, de odaadó és maximalista Julia bőrében is hiteles. Amy Adams Julie – mint a napi rutintól bekötött adminisztrátor - szintén jó szerepében. Külön pluszpont, hogy nem hollywoodi mutánsok játsszák a szerepeket: a szereplők úgy néznek ki, mint bárki más, nincsenek hibátlanra retusálva és öltöztetve, Julie rossz elosztású lakásban él és utálja monoton munkáját. Na, ez már hihető!
A film második fele már nem olyan könnyed, sőt, egyszer az órámra is pillantok, hogy mennyi idő lehet hátra. A történetben jönnek a nehézségek, így érthető, hogy komolyabb hangot üt meg, viszont a kontraszt túl nagy, főleg hangulatban: nevetni már nincs kedvünk, igaz, nem is szomorkodunk különösebben.
A stáblistánál még eszembe jut, hogy talán be kellene ezt a könyvet szerezni. Aztán az is, hogy nem tudok főzni.
A Julie & Julia: Két nő, egy recept egy kellemes életrajzi film, illetve kettő. Aki szeret a konyhában ügyködni, annak melegen ajánljuk, de a többiek hasát sem fogja megfeküdni. Csak nehogy lelkiismeret furdalásunk legyen a popcorn majszolása közben.
Értékelés:
7/10