Masszi Ferenc 100 képből álló tárlatának megnyitójára közel ennyien voltak kíváncsiak. 60. születésnapját is ünnepelte a művész.
Elsőre minden kép sok, a végére viszont nem elég. Elsőre túl színes, a végére a valóság túl szürke. Elsőre mulattató, a végére provokáló és kérdő. A Kísértések címet viselő tárlat - hűen nevéhez - megkísért: az esernyős disznókhoz, az akvarell tájképekhez, a túlmisztifikált gondolatokhoz és a leegyszerűsített megoldáshoz.
Nem hagyja egyedül a nézőt egyik kép sem. Egyszer, kétszer, háromszor is visszacsalja maga elé, és kérdések tömkelegét intézi hozzá. Jönnek a miértek és a hogyanok, a méricskélés és az élvezet megsokszorozása. Majd következik a látásmód megfordítása: közel a groteszkhez és az iróniához, fanyar humor párosítva. Mindegyik kép más, de az összes tanít valamire.
Mi lenne a Masszi-kód? A műfajok és technikák változatossága, a művészet sokoldalúsága, a lendületesség és a soha meg nem nyugvás ösztöne. Kezdve az absztrakttól egészen a figurális megvalósításig.
Az alkotások nagy része mutatja, hogy Masszi Ferenc nem elégszik meg pusztán a képzőművészettel. Belevonja a zenét és az irodalmat, hogy a kultúra, mint egyfajta kohéziós tananyag foglalja össze az elmúlt 60 évet. Most ünnepli születésnapját, kiállítására pedig diákjai és pályatársai mellett rengeteg barát és ismerős is kíváncsi volt.
Közel száz műkedvelő ünnepelte az elismert és ismert alkotót a Szombathelyi Képtárban. A megnyitón egykori tanítványa, a Ludwig Múzeum mostani művészettörténésze, Szipőcs Krisztina elevenített fel pár közös emléket. A méltatás közben elmondta a leginkább odaillőbb mondatot: művészet nélkül lehet élni, csak nem érdemes.
Masszi Ferenc kiállítása december 22-ig látogatható.
