A sárvári vásározók jelentős része vasárnapra átköltözött Szombathely belvárosába. Érdeklődés volt, vevő kevesebb.
A sárvári vásározók jelentős része vasárnapra átköltözött Szombathely belvárosába. Érdeklődés volt, vevő kevesebb.
„Hogy megy a bolt?” – kérdezem az egyik sapkaárust a Király utcában, valamikor kora délután. „Feledhető” – mondja, majd a rövid beszélgetés során kiderül, szombaton ő is – ahogy számos kereskedőtársa - Sárváron volt a Simon-Júdás napi vásáron. Ott valamiért jobban ment, mert úgy általában a kisvárosokban valamiért jobban megy az üzlet. Kivétel Debrecen, mert a debreceni vásár még mindig a topon van.
Megnyugtatom, hogy még nincs vége a napnak, a szombathelyiek kényelmesek, majd még csak ezután érkeznek tömegesen. „Kevés már az idő ahhoz, hogy jóra forduljon” – mondja, de bízik benne, hogy igazam lesz.
Mindettől függetlenül a nagy őszi szombathelyi kirakodóvásár nagyjából hasonló jelleggel zajlik, mint a korábbi években: az árusok zöme nem annyira a termékek minőségével, hanem a puszta árával igyekszik vevőt csábítani. Igaz, kivételek vannak. A télikabátok és a szűcsárúk például minőségben nincsenek alatta az átlagos bolti kínálatnak, igaz, az áruk is a bolti ár közelében van.
Érdeklődésből láthatóan idén sem volt hiány, megkötött üzletet már jóval kevesebbet láttunk.
