A kiállításnak az a célja, hogy bemutassa a könyvtárban dolgozók egy másik arcát, azt, amit az olvasók nem látnak – mondta lapunknak a helyszínen Nagy Marianna Zsuzsanna, a rendhagyó tárlat szervezője, aki maga is meglepődött, amikor rájött, hogy mi mindennel foglalkoznak „civilben” a munkatársai.

 

 

A könyvtárosi lét és az otthoni, szabadidős alkotás lélektani összefüggéseibe most ne menjünk bele, maradjunk annyiban, hogy igencsak figyelemre méltó tárgyak kerültek a kiállítótér falaira, polcaira, vitrinjeibe.

 

 

Ráadásul hiába készítenek nagyon különböző dolgokat a könyvtárosok, a bemutatónak igencsak egységes, különleges hangulata van: valamiféle keveredése az összetartozásnak és az egyéni kuckóba vonulásnak, az érzékenységnek, és annak, ahogy a kiállított tárgyak is egyszerre hordozzák magukban az önmagukba való fordulás és a kitárulkozás szándékát.

 

 

Az alkotókat az alábbi – a könyvtár által készített, és a kiállítás alatt egy kivetítőn bemutatott - diaképes beszámolón ismerhetjük meg közelebbről.

 

Mivel az egész kezdeményezés alaposan felkeltette érdeklődésünket, még nagyobb kitárulkozásra kértük az alkotókat: arra, hogy valamiféle mottóval lássák el tárgyaikat, illetve az alkotás folyamatát.

 

Nagyon köszönjük, hogy ezt megtették, és szintén nagyon köszönjük Nagy Marianna Zsuzsannának, hogy mindenben segítségünkre volt.

 

Mottók:

 

„Nem az énekes szüli a dalt:

A dal szüli énekesét.”

(Babits Mihály)

A képszerkesztés, a Power Point-készítés kikapcsol, megnyugtat, örömöt okoz.

A gobelinkészítés dupla boldogság számomra. Egyrészt a munkafolyamat: a hetekig, hónapokig tartó varrás megnyugtat, kisimít, teljes kikapcsolódást jelent; másrészt az eredmény: a jól elvégzett feladat és az elkészült kép szépsége is örömöt okoz.

A természet csodálatos kincseit felfedezni, begyűjteni, általuk alkotni: gyönyörűség. Apró örömök teszik teljessé életünket.

„Adjon az Isten
    szerencsét,
    szerelmet, forró
    kemencét,
    üres vékámba
    gabonát,
    árva kezembe
    parolát…” (Nagy László)

„Álmodozni csodálatos dolog. Annál csak egyetlen jobb dolog van. Tenni valamit az álmainkért, hogy megvalósuljanak. „

(Nógrádi Gábor)

„Az embert olyan fából faragták, hogy az egyik munka fáradalmából csak egy másik munka üdíti fel.”

(Anatole France)

Két dolgot adjon az ember a gyerekeknek útravalóul: gyökereket és szárnyakat.

Szeretem a természetet, a növényeket, állatokat. Legszívesebben a saját élőhelyükön élvezem a látványukat, ezért nagyon nehezemre esik bármilyen virágot levágni és vízbe tenni, hogy lassan elhervadjon. Különleges alkalmakra azonban kötök egy-egy csokrot, vagy összeállítok egy kompozíciót termésekből, ágakból, elszáradt virágokból.

„Higgy annak a halk hangocskának, amely azt súgja: Ez lehetséges, és én meg akarom próbálni.” (Diana Mariechild)

Mindig mást, mindig másért.

Nemcsak szavakkal, de alkotásokkal is kifejezhetjük érzéseinket, gondolatainkat. Az alkotás örömöt ad. A kreativitást, szépérzéket aktivizálja. Megnyugtat, kikapcsol és felüdít egyszerre. Munkámban, hivatásomban is sikerült beépíteni a kreativitást. A könyvtár gyermekklubjaiban egy-egy feldolgozott mese illusztrálásánál sokféle technikát alkalmazunk. Jeles ünnepekre készülődve, kézműves foglalkozásokon szép és személyes meglepetések születnek. Kellemes érzéssel tölt el, hogy megismertethetem, átadhatom, felébreszthetem az érdeklődést az önkifejezés szépsége és izgalma iránt.

Barangolás a természetben, bütykörészés a természetes dolgokkal, ez az ami teljes kikapcsolódást nyújt. Illatok, színek, fények.

Nincs két egyforma, mind más, mind saját.

„A negatív gondolkodás határt szab a teljesítménynek. Ha viszont ezt megfordítjuk, akkor a lehetetlen hirtelen nagyon is elérhetővé válik.”

(Amby Burfoot)

Szívvel-lélekkel-tűvel-cérnával

„Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt,

Eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat…”

Jó dolog kedveskedni a szeretteimnek

„Életünkben leginkább arra van szükségünk, hogy megtegyük, amire képesek vagyunk.”