Baráti beszélgetés alkalmával került szóba a Vas megyében élő azonos nemű pár esete. Történetük lényege, hogy az elmúlt hetekben sorra keresték fel azokat a vasi polgármesteri hivatalokat, melyekben lehetőség van bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésére, de mindenhol felmerült valamilyen kifogás, hogy éppen miért nincs mód kérésük teljesítésére; a legjellemzőbb az volt, hogy az ügyintézők időhiányra hivatkoztak.
Megtaláltuk az információ forrását, aki megerősítette, az eset valós.
Jogi háttér
Ő – lévén „egyszerű” önkormányzati alkalmazott – nem kívánt részleteket elárulni, s azt kérte, se a nevét, se azt ne közöljük, melyik település hivatalában dolgozik. Annyit azonban hozzátett: helyes az az értesülésünk, miszerint a pár Körmend és Szentgotthárd környékén legalább három polgármesteri hivatalban tett próbát.
Mi is az a
bejegyzett élettársi kapcsolat? Egyszerűen megfogalmazva nem más, mint az azonos neműek „házassága”. Az idézőjelbe tett kifejezés nem véletlen, hiszen a bejegyzett élettársi kapcsolat hasonló jogokkal és kötelezettségekkel jár, mint a férfi és a nő között létrejövő házasság.
Létesítésére 2009. július 1-től van lehetőség. A módja egyszerű: mivel a házassági eljárással ellentétben itt nincs 30 napos várakozási idő, az anyakönyvvezető akár a szándék bejelentése után azonnal elkészítheti a szükséges dokumentumokat. De arra is van mód, hogy a felek szertartás keretében tegyék hivatalossá kapcsolatukat.
Ez a törvényi rendelkezés, a helyzet azonban ennél árnyaltabb, s rávilágít a hazai közigazgatás egyre nagyobbnak tűnő anomáliáira.
A Szociális és Családügyi Minisztérium adatából megtudtuk, hogy Magyarországon eddig körülbelül 200 pár létesített bejegyzett élettársi kapcsolatot. Adatgyűjtésünk során kiderült, ebből a számból Vas megyére – valószínűleg – mindössze egyetlen pár jut; a feltételes mód nem véletlen; részletek cikkünk folytatásában.
Bejegyzett élettársi kapcsolatot csak a járási hivatalok székhelyén, megyei jogú városokban, fővárosi kerületekben lehet létesíteni, tehát ott, ahol okmányiroda is van – megyénkben Szombathelyen kívül Kőszegen, Sárváron, Körmenden, Szentgotthárdon, Celldömölkön és Vasváron.
A hivatalok válaszai
E települések polgármesteri hivatalainak anyakönyvezéssel foglalkozó osztályait, munkatársait ugyanazokkal a kérdésekkel kerestük meg. Leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogy amennyiben egy azonos nemű pár azzal jelentkezik náluk, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatot kíván létesíteni, melyik az a legkorábbi időpont, amikor ezt megteheti? És persze arra, hogy ebben az ügyben felkeresték-e már azonos nemű párok az anyakönyvvezetőt, valamint hogy hány bejegyzés történt az adott városban?
A szombathelyi hivatal válaszából kiderül: a megyeszékhelyen akár azonnal is mód van bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésére, s a törvény életbe lépése óta egy pár élt a lehetőséggel.
Körmenden, Szentgotthárdon és Celldömölkön azt mondták, sem jelentkező nem volt, sem bejegyzés nem történt. Utóbbi illetékese hozzátette: a bejegyzett élettársi kapcsolat az azonos nemű párok törvény adta joga, ezért nem fordulhat elő olyan eset, hogy azt az anyakönyvvezető időhiányra hivatkozva megtagadja.
Vasváron sem történt még érdeklődés, de az anyakönyvvezető arra hívta fel a figyelmünket, hogy minél kisebb egy település, az önkormányzatoknál dolgozók annál többféle feladatot látnak el. Ezért könnyen megeshet, hogy az azonnali bejegyzésre nincs lehetőség, de időpont-egyeztetés után természetesen lefolytatható az eljárás.
A kőszegi anyakönyvvezető az osztályvezetővel történt egyeztetést követően nem árulta el sem az érdeklődések, sem a bejegyzések számát (mondván, hogy utána kellene nézni a számnak), holott az utóbbi nyilvános adat. Annyit viszont megosztott velünk, hogy szerencsésebb, ha Kőszegen az ügyfelek nem az ügyfélfogadási időben, hanem ezen kívüli, előre egyeztetett időpontban szeretnének bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíteni akkor is, ha nem kérnek ceremóniát, mert a településen csupán ő látja el az anyakönyvezéssel kapcsolatos feladatokat.
Sárváron érdeklődésünkre azt a választ kapuk, hogy az osztályvezetővel történő egyeztetés után visszahívnak minket, de ez több nap elteltével sem történt meg.
Életszerű a probléma
Aztán – hogy tovább fokozzuk cikkünk kényszerű titokzatosság-faktorát – megosztottuk tapasztalatunkat a fentebb említett önkormányzatnál dolgozó munkatárssal, aki nem csodálkozott mindezen. Szerinte életszerű az a probléma, hogy (esetünkben) az anyakönyvvezetőknek egyszerűen nincs idejük minden feladat elvégzésére, tologatják azokat a munkákat, amelyeket lehetőségük van. Csak ezt nem vallják be nyilvánosan, főképp nem nevük vállalásával.
Így könnyen elképzelhető, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatok létesítését kérő ügyfél azzal szembesül, hogy az anyakönyvvezetőnek nincs ideje. „Lehet, hogy az én első reakcióm is ez lenne, ha a kollégáim helyében lennék, mert elég extrém és ritka eljárásról van szó. Ugyan a papírmunkát és a ceremóniát tekintve is sok szempontból hasonló lenne a bejegyzés menete, mint az esküvők folyamata, a napi rutinhoz és a rendszeres tevékenységekhez képest mégis pluszfeladatot jelentene.”
Napi 10-12 órás munka?
A helyzet az elmúlt években történt nagyarányú leépítések miatt korábban sem volt rózsás, de sok településen idén január 1-től még tovább romlott azzal, hogy a polgármesteri és a járási hivatalok összeolvadtak, mondta az általunk megkérdezett közszolga. Egy anyakönyvvezető munkája is sokrétű, nem véletlenül alkalmazzák főállásban a munkatársakat. És még így is általános gyakorlat, hogy a napi nyolc órás munkaidő rendszeresen 10–12 órássá duzzad. Olyan munkáról van szó, amely nem csak az ügyfelek fogadásából áll, hanem egyebek mellett hétvégi elfoglaltságokból, elég csak arra gondolni, hogy a házasságkötések nagy része szombaton történik. A felettesek válasza minderre pedig gyakorta az, hogy amennyiben a munkatársak nem tudják elvégezni a feladatokat munkaidőben, lehet túlórázni, de azt nem számolják el.
Rendszeresen előfordul az is, hogy az állam egy–két napos határidővel kér hosszadalmas munkát igénylő anyagokat, különféle adatszolgáltatásokat. A jogszabályi változások is emberfeletti feladatok ellátásra kényszerítik a közigazgatásban dolgozókat: a szociális területen például jelenleg egy éven belül gyakorlatilag kétszer kell „kidobni az ablakon” a törvényi rendelkezéseket, a folyamatosan változó jogszabályok értelmezésére pedig a napi „nyolc órás” munkaidő keretében nincs lehetőség, azt a szabadidő terhére kell megtenni.
Forrásunk számos olyan vasi önkormányzatnál dolgozó közalkalmazottat hozott fel példaként, akik a munkaszerződésük szerint 8, de valójában átlagosan 10–12 órás munkájukon kívül január 1-től újabb, naponta 6–8 órás munkakört kaptak, szerződésmódosítás és bérük emelkedése nélkül.
Túlmutat önmagán
A témával szeptember közepén az Index is foglalkozott. A
Kósa javaslata a létszámhiány elismerése című írásban Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) főtitkára nyilatkozik. Azt mondja, „a közszolgálati munkahelyek döntő többségénél – az átszervezések, a feladattorlódás, a hiányos munkafeltételek miatt – rendszeres a törvényes munkaidő díjazás nélküli törvénysértő túllépése”. Majd hozzáteszi: „a hivatalvezetők ezt az állapotot nemcsak eltűrik, hanem azt ma már rendszerszerűen elvárják. Úgy folytatja: a közigazgatási munkahelyeken az ingyentúlóráztatás önmagában is elfogadhatatlan, de megkérdőjelezi az állami szerep hitelességét is. „Milyen jogon szankcionálja a hatóság a magánszféra munkáltatóit, ha az állami munkáltatók adott esetben »hivalkodóan« törvénysértők? Ez a törvénysértés persze rejtve marad, mert a munkavállalók félnek! Félnek attól, hogy a hivatalvezetők az ingyen-túlmunkavégzés bejelentését vagy a törvényes díjazás igénylését elbocsájtással torolják meg. A munkavállalók ezért ahhoz sem járulnak hozzá, hogy a szakszervezet konkrétan felfedje a törvénysértéseket.”
Kíváncsiak voltunk a másik fél álláspontjára is, ezért elküldtük kérdéseinket a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium sajtóosztályának. Az alábbi választ kaptuk:
„A járási hivatalok felállításával az állam az államigazgatási feladatokat vette át az önkormányzatoktól, a feladatok átvételével együtt pedig a járási hivatalhoz kerültek azok a munkatársak is, akik az átvett feladatokat végzik. Az anyakönyvi igazgatás jegyzői, önkormányzati hatáskörben maradt, az ilyen munkakörben dolgozó tisztviselőkkel együtt, így a járási hivatalok felállítása semmilyen szempontból nem érintette az anyakönyvi igazgatásban felmerülő munkamennyiséget, sem a létszámot. Mindez alapján nem a közigazgatási tárca illetékessége megítélni vagy akár véleményezni az ön által felvázolt problémát, sem azt, hogy a munkáltatók milyen szempontok alapján szervezik meg az anyakönyvi igazgatással kapcsolatos munkavégzést egy-egy önkormányzati hivatalban.
Tájékoztatásul jelezzük, hogy a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény rendezi (Kttv.) a munkaidőre vonatkozó szabályokat. Ez alapján a teljes munkaidőben foglalkoztatott közszolgálati tisztviselők munkaideje napi 8 óra, heti 40 óra. A munkaidő az általános munkarend alapján hétfőtől csütörtökig 8–16.30 óráig, pénteken 8–14 óráig tart.
A munkáltatói jogkör gyakorlója a közszolgálati tisztviselő munkaidejét az általános munkarendtől eltérő módon is megállapíthatja. Rendkívüli esetben a közszolgálati tisztviselő a beosztása szerinti munkaidején felül is köteles munkát végezni (rendkívüli munkavégzés). A rendkívüli munkavégzést a közszolgálati tisztviselő kérésére írásban kell elrendelni. A rendkívüli munkavégzés elrendelése esetén sem haladhatja meg a munkaidő a napi 12 órát, illetve heti 48 órát. A közigazgatási szerveknél foglalkoztatott teljes munkaidős közszolgálati tisztviselőnek a Kttv. 96. § (8) bekezdése alapján naptári évenként 200 óra rendkívüli munkaidő rendelhető el összesen.
A Kttv. 98. § (1) bekezdése alapján a közszolgálati tisztviselőt a rendkívüli munkavégzés esetén a rendkívüli munkavégzés időtartamával megegyező mértékű szabadidő illeti meg. E szabadidőt a rendkívüli munkavégzés teljesítését követő 30 napon belül kell kiadni, illetve ha ez nem lehetséges, pénzben meg kell váltani. A megváltás mértéke a közszolgálati tisztviselő kifizetéskori illetményének a szabadidőre járó arányos része. Ebből következően a rendkívüli munkaért elsődlegesen szabadidő és nem pénzbeli megváltás jár a közszolgálati tisztviselőnek. A rendkívüli munkavégzésért a munkavállalónak, közszolgálati tisztviselőnek járó említett mértékű ellenérték magasabb abban az esetben, ha a rendkívüli munkavégzés teljesítésére a heti pihenőnapon vagy munkaszüneti napon kerül sor.”