Létünk sokszínű virágoskert: Noé Inui és Schotenröhr-Horváth Piroska szívmelengető koncertje Szombathelyen

Létünk sokszínű virágoskert: Noé Inui és Schotenröhr-Horváth Piroska szívmelengető koncertje – Szombathely, Bartók Terem

 

teremtuccse.blogspot.hu

Szenkovits Péter

Megtanuljuk-e, megtanítjuk-e, hogy a sokszínűség maga a boldogság? Képesek leszünk/vagyunk ráérezni, hogy az itt-létünk – a mostani létmegjelenési formavilág - micsoda gazdagságot kínál mindnyájunkak?

Kivétel nélkül.

A zeneművészet demokratikus - mondhatni - műfaj. Nem lehet bezárni a huszonegyedik (akárhányadik) luxuslakba, mint teszem azt, egy festményt, és a kivagyiságot hizlalni vele. Mindenki mást (többek között) fricskázva, kirekesztve.

A zene mindenkié – amiként Kodály Zoltán (1882-1967) definiálta. Kiegészítve a mester-géniuszt: lehetne - bizony!

No, nem hullik pikk-pakk csak úgy az ölünkbe a zene-öröm, a muzsika-gyönyör; bár nem kell megszakadni azért, hogy részesedhessünk belőle, de csak-csak ki kell(lene) nyújtani – képletesen szólva - a kezünket, hogy ezt a nemhogy nem tilos, de egyenesen nekünk szánt gyümölcsöt elérhessük, leszakíthassuk, megkóstolhassuk, s aztán boldogságot sugározhassunk szerteszét.

Hét és fél milliárd kortársunk felé.

 

Mindezek is belém kúsztak Noé Inui hegedűművész és Schotenröhr-Horváth Piroska zongoraművész csütörtöki szonátaestjén a szombathelyi Bartók Teremben.

Az univerzum tavaszi virágoskertjébe, a mindenség csuda-arborétumába kalauzoltak bennünket, ahol – jé, ki tudja, miképpen? – olyan vetület-variációk is fel-felbukkantak, látószögek is (b)elénk villanhattak, melyek csak kivételes alkalmakkor adódnak.

Bravúros technikai tudás, mikro-érzékenység és makro-energia, fogékonyság egymásra és ránk. A virtuozitáson túl (mellett? fölött?) olyan sejtetés-féleség, amiről nem nagyon szoktunk beszélni, mert annál sokkal jobban óvjuk, mintsem úton-útfélen kimondjuk, félve, hogy elillan, ám olykor – éppen most - mégsem szabad elhallgatni: kapcsolatba kerülünk a magasabbrendűvel, ami nem távolságot jelent, hanem egységet – bármily fennköltnek hangozzék is - önmagunk s a mindenség között.

Isteniség.

Ebből bárkit, bármiért is kizárni – ki jöhetne ahhoz, hogy ezt megtegye?

Senki.

E két jeles művész, küldetést teljesít. A Bartók Teremben, lakhelyükön: Németországban, s missziós útjuk minden állomásán.

 

Csütörtökön este megerősítést kaptunk Noé Inuitól és Schotenröhr-Horváth Piroskától a szombathelyi Bartók Teremben. Mozart, Brahms, Weiner Leó, Bartók Béla… - a paletta olyan sokszínű, s maguknak az árnyalatoknak is mennyi, de mennyi variációja van!  

S egyszer csak - nahát! - „beszippant” a teremtő ember-csodája.

Ugye, egyre többen s többen leszünk képesek ráérezni az itt-létünk – valamennyiünk – sokszínűségére, gazdagságára?!