Hirdetés


Nem leszek a játékszered – Kovács Kati hisz abban, amit énekel

2018.04.16

Életműkoncert a Pesti Vigadóban.

Hirdetés

teremtuccse.blogspot.hu
Szenkovits Péter


„A szivárvány színei, / oly gyönyörű az égbolton / ahogyan az elhaladó / emberek arcán is

Barátokat látok kezet fogni / említvén ’Hogy vagy?’ / Valójában azt mondják / szeretlek” (Louis Armstrong /1901-1971/: What a Wonderful World).

Kovács Kati (1944) Milyen csodálatos világ; Armstrong reszelős, bensőséges hangját mímeli, majd „kovácskatisan” is a szívünket vitalizálja. 

2018. 04/11. Pesti Vigadó. Díszterem. Ez a legeslegutolsó újrázás (a csuda tudja, hányadik is?) életműkoncertjén.

 

Kati az 1965-ös Ki mit tud? megnyerése óta rezdül velünk. Jóban. Rosszban.

1966-ban kiáltotta a világba, amit 2018. április 11-én a Vigadóban elsőként láthattunk/hallhattunk tőle (felvételről, kivetítőn): Nem leszek a játékszered. (Gyulai Gaál János/Hajnal István).

Tehát tíz évvel’56 után: Nem leszek a játékszered!

Megosztott első díjat érdemelt. (Szintén első lett Toldy Mária a Más ez a szerelem című dallal – Bágya András/G. Dénes György.)

A mostani Vigadó-béli nézőpartnerem Gyenes Judith, Maléter Pál ’56-os mártír honvédelmi miniszter özvegye. Aki sokunkkal együtt ’66-ban - kemény fizikai (kényszer)munkásként - bezárta a szívébe Katit.

Mindmáig ott őrzi. Ő is. 

„Elringattad a szívemet minden jóval / Csupa vágy-teli színes szóval / Milyen könnyen hittem neked én

Rájöttem, hogy szívedet másnak szánod / De a csókokat tőlem várod / Nem is voltál soha az enyém

Nem, nem, nem / Soha nem, nem, nem / Én nem leszek soha sem a játékszered / … Ha már a mindened nem lehetek / Soha én”

S aztán Kovács Kati immár a maga valójában ad bele anyait-apait a Pesti Vigadóban, akárcsak teszi ezt ötvenhárom éve.

Építkezik. Épít bennünket. Vigyáz ránk.

 

Tíz év az úton (Presser Gábor zene/szöveg).  „…ó, ez nagyon sok, / …nem is gondolod.”

Most kéne abbahagyni (Kalmár Tibor/Wolf Péter).

„Most kéne abbahagyni, / Elfutni, elrohanni, / Érzem, hogy holnap már többé nem lehet. / Maradni esztelenség, / Elfutni képtelenség, / Bilincsben él, aki téged így szeret.”

Az én hazám (Koncz Tibor/Szenes Iván).

„Az én hazám nem túl nagy ország / A földnek térképén nem büszke óriás / De énnekem mindennél drágább / Mindennél többet ér a hozzá tartozás

Jártam már sok helyen / Láttam sok szépet / Véletlen hozta így az életem / Tudom, hogy jó barátok másfelé is élnek / De legjobb énnekem mégis köztetek

Az én Dunám, bár kéknek mondják / Holott a színe más és más, oly változó / De nyár felé, a hídról nézve, / A tiszta álmoknál is szebben csillogó”

Találkozás egy régi szerelemmel (Gábor S. Pál/Szenes Iván).

„Találkozás egy régi szerelemmel, / Rossz randevú, / De megbocsájtható. / Egy torz mosollyal búcsút int az ember, / Miközben érzi, sírni volna jó.”

Egy hamvas arcú kisgyerek (Ganem Claude/Youcef Eliaou – Vándor Kálmán).

„Egy hamvas arcú kisgyerek / Nem ismeri az életet, / Mi bármit mondunk, hisz nekünk, / A példakép az életünk.

De mit gondol, ha mással lát, / Ha rádöbben, hogy elhagytál, / Ha megkérdezi, mit felelsz, / Hogy minket többé nem szeretsz? / Csöpp szíve megremeg, nem érti meg.

Nem akarom, hogy így legyen, / Nem engedem, sohasem, sohasem, sohasem, sohasem, / sohasem!”

Búcsú (Koncz Tibor/Sülyi Péter).

„Esti Hírlap egy régi számát, / az ágy mögé becsúszva. / Róza néni porcelánját, / több darabba zúzva. / Hét évet, hét napot / egyszerre itt hagyok. / Végleg elbúcsúzom: mától jó napot.”

„A Magyar Nemzetről” (ami éppen e napon, 2018. április tizenegyedikén jelent meg utoljára, szp) – „még nem írtunk szöveget”, jegyzi meg Kati.

„Itt hagyom mindenem, / ez volt az életem. / Jó hogy elbúcsúzunk, mégis könnyezem.”

A Hulla a hó a kéklő hegyeken-t (Aldobolyi Nagy György/Tóth Bálint) talán e sorok írójának is köszönhetően „skiccelte” az életmű-koncert „vásznára”.

„Szívet cseréljen, aki hazát cserél! / Mert bárhogy él, s bárhol, csak félig él. / És bármerre jár, bárkit is talál, / más ott a csók, más a táj.

Otthon újra zajlik a folyó, / s a várra ezüst dér szitál majd. / Léptünk nyomát rég belepte már a hó, / vissza hozzád hogyan találjak?”  

A régi ház körül (Aldobolyi Nagy György/Szenes Iván).

„A régi ház körül csendes lesz minden, / A kert, a fák, a fal, a bútorok. / A régi ház körül nagy élet nincsen, / Bezárja jó anyám az ablakot. / A régi ház körül öregszik minden, / A gyorsvonat velem tovább robog…”

Éjszakáról éjszakára; Indián nyár; Én sohasem búcsúzom; Add már, uram, az esőt! Mondd gondolsz-e még arra; Mit remélsz.

 

Mikor a zongorához ül a „sztárvendég”, Kati leghűségesebb, legfontosabb alkotótársa, Koncz Tibor (1940) zeneszerző, fényutazásba kezdünk.  

Kovács Kati: Apák és Anyák. Ez a szám a Közel a Naphoz című lemezen (1976) található, melynek a zenéjét a Locomotiv GT szerezte, a szövegíró Adamis Anna.

„Apám tudta a csillagok nevét /Anyám kötözte virágok sebét

Anyám szebb volt az apám szemében / Apám egy szó volt az anyám nevében

Anyám ismerte apám lépteit / Apám szerette anyám éveit

Anyám felhő volt világos égen / Apám esőcsepp megázott réten

S eljöttek értem… s eljöttek értem…” /Adamis Anna/

Lét-megnyugvás.

A festő és a fecskék (Schöck Ottó/Sztevenovity Dusán).

„ egy hírt hallott egy barátjától / egy szomorú kisleányról / s elhozta a festményt az ára csak egy / mosoly,”

„… távol jártak mind a fecskék / de az a kettő itthon maradt őrizni a / fészkét / s a kislányban a reményt / és egyre jobban hitte el sem szállnak talán

lassan meggyógyult és egy napon már / lábra is állt /  

és az első rövid útján / ott lenn a havas utcán / a fecskefészket nézte meg a szemben / lévő ház falán / és akkor jött csak rá, hogy festve van a / fecskepár!”.

Erősítő infúzió-sorozat.

Franz Schubert dala Koncz Tibor átdolgozásában, Kati versével: „Ave Maria, égi Szűzi lény! / A lelkem a lelked földi párja / Az élted reményt és oltalmat ád, / Szánj meg engem, / Ne sújts, ne kínozz tovább, / Földi lányod szól hozzád. / Ó, küld le rám az enyhe álmot, / Ne hagyj el míg kél a Nap, / Ó, szánjad balsors űzte lányod, / És hű fohászát elfogadd! / Ave Maria!”

Tapsorkánnal köszönünk el Koncz Tibortól.

Kovács Kati: „Az én időm egyszer lejár, jól tudom.” (Koncz Tibor/Szenes Iván). „Biztos lesz más, ki majd helyemre siet, / Biztos lesz más, ki nálam többet tehet. / Kívánjuk hát neki a legjobbat, / De néha rám is gondoljatok. / Mondjátok el majd neki, / Hogyha megkérdezi, / Hogy elődje miféle volt. / Mondjátok el majd neki, / Azt, hogy volt valaki, / Aki hitte, amit dalolt.”

Szólj rám, ha hangosan énekelek (Presser-Adamis). „Élveztem, hogy lépek végig az utcán, / Arcotokba nézek, s visszanéztek rám. / Énekelve menni az utcán is lehet, / Aki szeret engem, az ilyennek szeret.”

Nálad lenni újra jó lenne (Koncz Tibor/Szenes Iván).

„Mindig kettőn áll a boldogság. / Újból kezdhetnénk, ha gondolnád, / Nem mondtuk ki még a búcsúszót, / Hát adj még egy találkozást.”

 

Csak félemberek voltunk (Gábor S. Pál/Bradányi Iván).

„Csak félemberek voltunk te meg én / De megtaláltuk egymást idején / Egy pillanatra megállt a világ, / Hogy kéz a kézben mehessünk tovább…

Csak félemberek voltunk te meg én / Most úgy vagyunk, mint árnyék és a fény / Pont ugyanúgy, mint tenger és az ég / Ha rám nézel, már indulok feléd…”

 

Csárdáskirálynő. Kálmán Imre-Lajtai Lajos/Békeffi István-Jenbach Béla-Kellér Dezső-Rátonyi Róbert-Stein Leó, Gábor Andor: Hajmási Péter.

Bizony, Kovács Katitól s „nem középiskolás fokon” (József Attila: Születésnapomra – 1937. április 11.):

„Hajmási Péter, Hajmási Pál / A barométer esőre áll / Ne búsulj rózsám, mert az egy garast sem ér / Ne búsulj lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér / Hajmási Péter, Hajmási Pál / A barométer nem imponál / Húzatom agyba-főbe, beugrom a nagybőgőbe / Hajmási Péter-Pityke Pál”.

Rock and roller. (Zene-szöveg: Presser Gábor).

„Ha egy rock and rollert kaphatnék, mindjárt hozzád / szaladnék / felülhetnél leghátra, azt sem bánom, hogy ki látja.”

Azért vannak a jó barátok (Máté Péter/S. Nagy István).

„Az álmot meg nem álmodni úgysem tudod / Az érzést elhallgattatni úgysem tudod / Ujjaid közt a kor / Úgy száll, mint szürke por, és a perc hordja el

Azért vannak a jó barátok / Hogy az eltűnt boldogságot / visszaidézzék egy fázós alkonyon.”

 

Brass4 Fúvós Team – zenei vezető Kalmus Pál; Kovács Kati Zenekara – zenekarvezető Kolta Gergely; Monarchia Kamarazenekar – koncertmester Schuster Andrea.

Mély főhajtás!

 

Kovács Kati élet/műv/e mintaszerű. 

Szeretem. Becsülöm. Rajongok érte. A hangjáért, a lénye sugárzásáért.

A szerénységéért.

Ahogyan a kezünket fogva, velünk együtt átmegy a szivárvány alatt.

Napsütéses jégzivatarok idején.

Most is.

Nála a te, az ő, a mi, a ti meg az ők után következik csak az - én. Számára mindenki: ember. Bárhonnan jön. Bárhová tartozzék.

Valamennyiünket tisztel.

De jó lenne - végre-valahára - ezt ki is érdemelni!  

Honban. Európában. Glóbuszon.

 

Gyenes Judith, özvegy Maléter Pálné a koncert végén mosolyog: „Nagy élmény volt!”. S vásárol egy Kovács Kati CD-t.

 

Louis Armstrong/Kovács Kati: What a Wonderful World/Milyen csodálatos világ:

„Sírni hallom a babákat / Nézem, ahogy növekednek / Többet fognak tanulni, / mit én valaha is tudni fogok / És azt gondolom magamban / Milyen csodálatos világ / …Milyen csodálatos világ”.

 

                                     2018. április 14-16.