Elhagyod Csákánydoroszlót a 8-ason, Szentgotthárd felé, aztán lekanyarodsz a határ felé.
Elhagyod Csákánydoroszlót a 8-ason, Szentgotthárd felé, aztán lekanyarodsz a határ felé. Egy darabig műúton mész, beérsz az erdőbe, aztán az útnak vége szakad, és már csak erdei ösvényen (a vasfüggöny túraútvonal és a zöld túra vezet erre) haladhatsz tovább... egyszer csak ott vagy. Magyarbüksön.
Magyarbüks nincs is. Csak volt egykor egy ilyen nevű település. A mai térképeken már nem szerepel.
Magyarbüks (vagy Magyarbükkös, német nevén Ungarisch Bieling) nem volt nagy falu, de volt például malma és vendéglője is. A faluban, amelynek nevét már a 14. században jegyezték, túlnyomórészt németajkúak éltek – egészen a negyvenes évekig.
1946 májusában a német nemzetiségű lakosok a kitelepítések elől menekülve önként, egyetlen éjszaka alatt hagyták el házaikat, és mentek át a szomszédos Németbüksre (Deutsch Bieling), amely már Ausztriában található. Ezután a magyaroknak sem igen volt maradásuk, a többség Csákányba költözött. A legutolsó magyarbüksi lakos, Tóth Rozália 1958-ig élt itt.
Ma a házakból szinte semmi sem látszik, hiszen azokat lebontották, az építőanyagot széthordták. Ami megközelíthető: a vízimalom maradványai és a temető. Ez utóbbiban is csak egy sírkövet találunk, egy kőkeresztet, darabokra hullott Krisztussal. Ide, a temetődombra egy osztrák bank helyeztetett el pihenőpadot. A határ alig pár méterre húzódik.
Az is osztrákoknak, egykori magyarbüksiek rokonainak köszönhető, hogy a túraút mellett információs táblák jelzik, hol és melyik család otthona állt. A legtöbb helyszínt az egyszerű turista csak megsejti, hol lehet, vagy annyira sűrű a növényzet, vagy vadkerítés választ el tőle.
Egy osztrák fiatalembertől hallom, micsoda őrület ez... Ők is ugyanúgy örültek annak idején a vasfüggöny lebontásának, mint mi, aztán pár év elteltével osztrák vadászok jókora területeket kerítetettek körbe, mert az őz, az ugye nem nézi a térképet, nehogy már átjöjjön, ha ők etetik... A rendszer szerencsére messze nem jelent határzárat, én például simán áttévedek Ausztriába, és a terveimben szereplő Nemesmedves helyett Németbüksön érek ki az erdőből – nyilván azért, hogy találkozzam az imént említett férfival, aki azt is elmeséli, többször járt már odaát, Magyarbüksön, és a most 92 éves nagymamájától sok régi történetet hallott. A család fele annak idején még ott élt. Azt mondja, számukra természetes volt, hogy amint újra át lehetett menni a régi úton, az erdőn át, mentek, és keresték az egykori falut, az emlékeket.
Aki szeretne odatalálni Magyarbüksre, annak érdemes előzetesen egy másik osztrák úriember, Karl Böö honlapjáról tájékozódnia. (Térképet a Lageplan/Karte menüpont alatt találunk, a magyar nyelvű oldal egyelőre nem üzemel.)