Kendlimajor XXI. századi története a Ludvig és a Páli család szerencsés találkozásának köszönhető: a festőművész olyan művésztelepet szeretett volna, ahol szabadon alkothat, és jól érzi magát, a faipari vállalkozó pedig a szülőfaluját szerette volna híressé tenni.

Barátsága a művészetekre nyitott vállalkozóval még a századforduló előtti években szövődött - emlékezik vissza Ludvig Zoltán. Művészeti kiállításokon, galériákban találkoztak, a közös munkát, a Páli család portáján, Kendlimajorban ünnepelték meg. A lebetonozott istállóban tószt tósztot követett, és akkor vetődött fel, hogy ez a környezet ideális helyszíne lehetne egy művésztelepnek.

Az építkezés még abban az évben, 1998 őszén elkezdődött. Kisrécsétől, a sűrű erdőkkel körülvett, aprócska zsákfalutól kőhajításnyira, a domb túlsó oldalán található Kendlimajorban ma már nemzetközi művésztelep és művészeti szabadiskola működik.

Az egykori istállót tágas, világos műteremmé alakították át, a családi házhoz hatalmas étkezőt építettek, amely a művészek esti összejövetelének lett a színtere. Az udvaron faházakat emeltek, a házban és a melléképületekben pedig további szálláshelyeket alakítottak ki. A szépen gondozott udvart szabadtéri alkotások teszik még hangulatosabbá, a faházakra pedig Zeljko Hudek - Ausztriában élő horvát festőművész, a naiv festészet követője - festett mókás, vidám képeket.

A művésztelep vendégeiről készült karikatúrák a műteremben láthatók, ahol először 1999 nyarán készültek képzőművészeti alkotások. Azóta június első két hetében minden évben megrendezik a Ludvig Nemzetközi Művésztelepet, kétévente pedig téli találkozókat szerveznek. Évente harminc-negyven, a világ számos országában élő képzőművész kap meghívást Kendlimajorba. A résztvevők névsorát mindig Ludvig Zoltán állítja össze, aki azt vallja, hogy a jó képzőművészeket emberként is meg kell ismerni, mert a közösségben egyetlen ember is el tudja rontani a hangulatot. Az alkotók fele már törzsvendégnek számít, de minden évben kiegészül a lista fiatal, tehetséges művészekkel. Idén például Szingapúrból és Malajziából is érkeztek festők, akik Kendlimajorban készült képeikben a távoli országok motívumait ötvözik a magyar díszítő elemekkel.

Az idei alkotóműhelyt reprezentáló munkák között nincs két egyforma, de még talán hasonló sem. Mindenki a saját egyénisége szerint alkot, de az együtt töltött idő alatt a művészek egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ami a munkáikon is meglátszik. Inspirálják egymást, néhány fogást szinte észrevétlenül építenek be saját művészetükbe. Segítik egymást, mindenki nyitott, és senki sem fél attól, hogy ellopják a technikáját. Az olasz Brunivo Butarelli például a fémdarabokat segített beilleszteni, behegeszteni a szobrokba, hogy azok még patinásabbak legyenek. Tavaly meg hulladéktelepről, a szeméthegyekről szedték össze az alapanyagokat, amelyekből ugyancsak jó alkotások születtek.

A napi munka után esténként a szépen berendezett étkezőben formálódik a közösségi élet, a hangulatot a képzőművészekből alakult zenekar muzsikája teszi még kellemesebbé.

 Lázban égve

Kendlimajor előnye, hogy egyetlen helyen megtalálható a szálláshely, az étkező és az alkotóműhely - magyarázza Ludvig Zoltán. - Így több idő marad a munkára, bármikor folytathatják a munkát.

A művészek a két hét alatt teljes ellátást kapnak, programokat biztosítanak számukra. Mindehhez az anyagi hátteret szponzorok által nyújtott támogatásból és a művészetpártoló alapítványnak felajánlott egyszázalékos adóból biztosítják, de stabilabb volna a helyzetük, ha lennének pályázati lehetőségek is.

2006-ra minden megteremtődött Kendlimajorban. Az alkotáshoz kialakult a műterem, a pihenéshez a közösségi tér, a szálláskörzet. A feltételek a két-három hetes művésztelepnél már sokkal több lehetőséget kínáltak, ezért létrehozták a művészeti iskolát. Az amatőröket - akik közül sokan talán még soha életükben nem fogtak ecsetet a kezükbe - ötnapos kurzusokon professzionális művészek oktatják. Megtanítják az alapokat, az ecsetkezelést, a színkeverést, az árnyékolást, az anyaghasználatot, a struktúrákat. Többnyire egy hét után mindenki eljut arra a szintre, hogy önálló képet tud készíteni.

Az egyik vezető cég képviselői rövid festészeti alapoktatás után már első önálló alkotásukkal büszkélkedhettek - idézi fel mosolyogva Ludvig Zoltánné. - A műterem konferenciák szervezésére is alkalmas, ezért a vállalat úgy döntött, hogy ebben a környezetben tartja meg éves értekezletét. Az elemző munka után a cégvezetők, igazgatók a klasszikus szabadidős programok helyett festettek, rajzoltak. Szinte lázban égtek, elvarázsolódtak, a saját maguk alkotta képeket pedig a legféltettebb kincsként vitték haza...

Kendlimajor pozitív burok, ahova mindig jó visszatérni - tolmácsolja a művésztelepen alkotók véleményét a férje.

A művészek a világ szinte minden részébe elviszik a zalai falú jó hírét, míg alkotásaik Kendlimajorban maradnak. Több mint egy évtized alatt gazdag nemzetközi kortárs gyűjtemény alakult ki, amelynek darabjait különböző raktárakban őrzik. - Régóta dédelgetett vágyunk, hogy méltó kiállítóhelyet alakítsunk ki Kendlimajorban, de ezt a tervünket valószínűleg már csak utódaink fogják megvalósítani - jegyzi meg elgondolkozva a festőművész.

Mint hozzáfűzi, gyermekeik azt látták szüleiktől, hogy életüket meghatározza Kendlimajor, amelyet évről évre megpróbálnak még jobbá tenni. Ludvig Zoltán művészetének is a fejlődéstan, az emberi és a természeti világ találkozása a legfőbb témája.

Szavai szerint improvizatív, organikus művészettel foglalkozik. Sokfajta, vegyes technikával, változatos forma és színvilággal készült festményei, festményszobrai az átváltozást, a fejlődést, a növekedést mutatják be.

Kolozsvári Ilona