Tisztelt Olvasó! Nem kell, hogy ön nagy műértő legyen, még az sem, hogy áhítattal nézzen a kortárs képzőművészetre.

 

Elég ha érdeklődő, nyitott természetű, úgy általában szereti a festményeket, vagy ne adj isten egyszerűen csak van egy néhány szabad órája az ünnepek előtt.

 

A Szombathelyi Képtár karácsonyi tárlata áramvonalasan beleilleszkedik abba a törekvésbe, amely a képzőművészet földközelibbé tételét, ha úgy tetszik fogyaszthatóbbá konvertálását célozza meg.

 

A mostani recept egyszerű: húzz meg egy bizonyos minőségi határt, válassz ki kellő számú helyi – esetünkben szombathelyi, illetve Vas megyei – képzőművészt, hívd meg őket egy nagyléptékű közös tárlatra, és add meg nekik a lehetőséget, hogy a képeiket a helyszínen lendületből értékesíteni tudják.

 

Persze, lehet húzogatni a szemöldököt, de az az igazság, hogy a karácsonyi tárlat úgy érdekes, ahogy van.

 

Mert sokszínű. Vannak közöttük remekművek és bénácskák, vannak közöttük hagyománytisztelők és formabontóak, szomorúak és vidámak, röghöz kötöttek és egyetemes gondolatúak. Mint mi magunk, itt a nyugat-balkáni végeken.

 

 

Mikor csütörtök este végigsétáltam a falak mellett a teremben, először arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy emberek még ebben az egyre jobban elhülyülő világban is festenek, rajzolnak, installációkat fabrikálnak, főleg ha ezek az emberek valahol a közelünkben laknak, sőt néhányukat ismerjük is személyesen.

 

A második gondolat pedig az, hogy milyen jó, hogy ilyen szép színes, kerek a világ, annak minden hibájával és gyönyörűségével egyetemben.

 

A kiállítás másik érdekessége, hogy a művek nagy része megvehető, mi több, egy „szemérmetlen” árcédula lóg mellettük.

 

Egy jelenlevő festőművésztől, ismert műítésztől röptében meg is kérdeztem, hogy szerinte van-e összefüggés a mű ára és az értéke között, hogy kiderüljön, már a kérdés sem igazán helyénvaló. Egy mű értéke alapvetően szubjektív dolog. Mindenesetre – tudtam meg – itt is most abszolút „be van dobva a gyeplő”, mindenki annyira taksálja magát, amennyire akarja, és annyira veszi figyelembe a piacot, amennyire akarja. Ennyit eligazításként.

 

Mindenesetre egyáltalán nincsenek elrugaszkodott árak. Már 20 ezer forintért vannak képek, és az átlagár valahol 60-80 ezer körül lehet.

 

Érdekességként és példának: egy Káldy Lajos képhez 35-60 ezer, egy Kamper Lajos-képhez 25-40 ezer, egy Geszler Mária-szoborhoz 150 ezer, egy Vörös Ferenc-képhez 70-80 ezer forintért lehet hozzájutni. Ha minden igaz, a teremben legdrágábbak a Vértesi Péter-alkotások: ezeket 300 ezer forintért lehet a fa alá tenni.

 

A megnyitón részt vett és beszédet mondott Ipkovich György szombathelyi polgármester és Majthényi László megyei alelnök is.

 

A kiállítás – amely december 20-ig várja a látogatókat - részleges katalógusa innen tölthető le.