Ravni, Rabac, Labin: Isztria-kóstoló

2004.07.28

Horvátország kicsit olyan, mint egy idegen nyelv. Minél több időt szánunk rá, annál jobban rádöbbenünk, hogy mennyi mindent nem ismerünk még belőle. Az idén a közeli Isztria egyik kevésbé ismert sarkára csodálkoztunk rá. Tapasztalatok, árak,

Hirdetés

A horvátok nem üvegzsebeznek: autópályákat építenek

MotovumAz Isztriával eddig úgy voltunk, miként az gyakran megesik a szomszédos településekkel is. Ahhoz messze van, hogy csak úgy véletlenül beessünk, ha viszont utazásról van szó, számos egyéb alternatíva akad. Azért nem teljesen igaz a hasonlat. Az Isztria mellett a nagy sós vízen kívül leginkább mégiscsak az szólt, hogy néhány órán belül elérhető, ami a rendelkezésre álló szűkösebb büdzsét és időlimitet figyelembe véve egyáltalán nem elhanyagolandó szempont. Sőt.


Habár a határőrség közleménye óva intett, hogy nyári csúcsidőben a lendvai-lendavai magyar-szlovén-horvát határátkelőt használjuk, mi a rövidebb út miatt mégis kockáztatunk, és mint kiderül, jól tettük. Szombat reggel 7 óra tájban gyakorlatilag várakozás nélkül jutunk át a határokon, s kisebb kavircolás után valahol Varasd (Varazdin) környékén csípjük meg az új autópályát.

Amiről mindjárt az jut eszünkbe, hogy a horvátok szépen rátették a kést a Balaton nyakára. Nem lacafacáztak sokat politikai szlogenekkel, Széchenyi meg Európa Tervekkel, üvegzsebprogramokkal, egyszerűen felvettek egy valagnyi hitelt, beizzították a dózereket meg az úthengereket, s néhány év alatt megszórták az egész országot autópályákkal. Pedig némileg drágábbnak és komplikáltabbnak tűnik sziklákat farigcsálni és áthidalni, mint az Alföldön vagy a Balaton mellett a sarat kaparni. Igaz, a horvátok egyelőre nem tökölnek pihenőkkel meg benzinkutakkal, így nem árt még felhajtás előtt betankolni a hasba és a járgányba. Viszont megállók hiányában annyival is gyorsabbak vagyunk. (Autópálya díjak: Varasd-Zágráb 23 kuna, Zágráb-Rijeka 56 kuna.)

Bár az Isztria felé közeledve az autópálya még nem száz százalékosan kész - több helyen az alagutaknak, hidaknak csak egyik irányú sávja - a szembemenő forgalom már mindenhol le van választva, így nyugodtan lehet 100 km/óra feletti átlaggal számolni. A tervek szerint 2008-ig egészen Dubrovnikig viszik a hálózatot, s nem kételkedünk benne, hogy meglesz. Az autópályák nagyfőnökét épp a minap rúgták ki, mert két hetet csúszott egy szakasz átadása.

Rijeka (Fiume), Opatija (Abbázia)

Ha Magyarországról közelítünk, szinte biztos, hogy Rijekánál (Fiume) érjük el az Isztriai-félszigetet. A viharos történelmű, számtalan korábbi gazdát magáénak tudható 170 ezres város – Zágráb és Split után - a harmadik legnagyobb horvát település. Első pillantásra csalódás: a századfordulós hangulat helyett ipari épületek, daruk és a szocializmus virágkorából származó toronyházak dominálják a partot. Úgy döntünk, nem állunk meg. A fürdés amúgy is kockázatos, állítólag itt legmocskosabb az Adriai-tenger. Rijeka nem az idegenforgalomból szándékozik megélni: azon dolgozik, hogy a közép-európai térség meghatározó tengeri kikötője legyen.

OpatijaA néhány kilométerrel odébb levő Opatija (Abbázia) azonban igencsak kellemes helynek tűnik. Kiemelkedő látnivalók nincsenek, de a tiszta víz, a pálmafákkal szegélyezett takaros utcák, a nagyméretű régi villák, a monarchia leheletét árasztó ódivatú szállodák megérnek egy párórás sétát. Az valószínű, nyáron vannak jobb helyek is a környéken, viszont itt a szezonon kívül is el lehet tölteni néhány igencsak szép napot.


És ha már szezonról beszélünk. Mivel eddig csak jóval délebbi partokhoz volt közelebbi szerencsénk, nem olyan egyszerű ráhangolódni az isztriai „hűvösebb” nyárra. Ami azt jelenti, hogy fürdeni ugyan mindennap lehet, de sikerül elkapnunk felhős, szeles napokat, sőt olyan is van, hogy az esti kötelező balkonról való tengerbámulás csak pokróccal bizonyul kellemetesnek. Igaz, vannak napok, mikor a hőmérő higanyszála korrektül jócskán a 30 fok felé kúszik.

Ravni

RavniAzért esett szállásügyileg a választás erre a falura, mert a katalógus nyugalmat, csendet, zöldövezetet ígért. Nos, megkaptuk maradéktalanul, és örültünk neki. Ravni „frekventált” szerepéről sokat elárul, hogy a térképek 80 százalékáról hiányzik, többek között arról is, melyet az utazási iroda útbaigazításként mellékel. Amúgy a falucska az Isztria keleti partvidékén, Labin alatt mintegy 12 kilométerrel található. Étterme, fagyizója, kávéháza, bazársora nincs, az ilyen jellegű infrastruktúrát egy apró vegyesbolt és a parti büfékunyhó jelenti. Szóval nem egy Ibiza, de aki pihenni akar, nehéz ideálisabb helyet találni. Autó alig jár, a partra vezető bozótosban szamár figyel, ügyetlen szarvasbogarak repkednek garmadával, este kézzel fogható a csend, a domboldalon húzódó házak teraszáról hosszan lehet bámulni a sötét tengeren imbolygó halászhajó-lámpákat, a szemben levő Cres szigetet és nem utolsósorban a hosszan elnyúló Rijekai-öböl vibráló fényeit.


A ravni strand a szemnek gyönyörű, sziklás, tiszta, mély, de láthatóan nem minden vendégnek jön be maradéktalanul. Különösen a hideg víztől ódzkodó elsőnaposok arcán látszik a csalódás, és a kisgyerekesek számára is messze van az ideálistól a szúrós kövek és a hirtelenül mélyülő part miatt. Amúgy hely van bőven, hála a legendás horvát betonnak. Ravnit valamiért a szörfösök is favorizálják, el lehet lesegetni őket, ahogy egyesek meghökkentően ügyesen forgolódnak, mások meg éppen ellenkezőleg, félpercenként esnek-kelnek a deszkákról.

Labin, Rabac

LabinRavni bármennyire édeni, nincs ember, aki pár napon belül ne ruccanna át a közeli „nagyvárosba”, Labinba, leginkább bevásárolni, kiülni egy kávéház teraszára, embereket látni. Labin valójában két város. A hajdani bányászváros Alsó-Labin esetünkben csak annyira érdekes, hogy itt, a stadion mellett találjuk a város legnagyobb, megjegyezhetetlen nevű szupermarketjét, amely magyar szemmel nem egy nagy durranás, de Ravni vegyesboltjához képest maga a fogyasztói társadalom jelképe. (Jellemző árakat lásd a cikk végén.)


Sokkal több figyelmet érdemel Felső-Labin, a történelmi óváros. Kellemesen tipikus isztriai kisváros, dombtetővel, szűk, girbegurba utcákkal, kapukkal, templomokkal, sokat látott lakóépületekkel, belső udvarokkal. 5 kunáért felmehetünk Labin domináns épületébe, a 17. századi, velencei stílusban épült harangtoronyba. Nem rossz befektetés, mert a 320 méterrel a tenger felett levő teraszról remek kilátást kapunk Labinra, és nem utolsósorban a tengerre és a közeli Rabacra.

Rabac gyakorlatilag Labin fürdőhelye, attól mintegy 5 kilométerre a tengerparton. Ravnival ellentétben itt már igazi turistanagyüzem van. A hajdani halászfalu ma már jóval több mint tízezer vendéget tud egyszerre fogadni. Nem most fedezték fel, 130 éve is épültek itt villák, de a szállodasorok, kempingek, apartmantelepek már leginkább a jelenről szólnak. Rabac népszerűségének titkát nem nehéz megfejteni: A festői táj mellett a part az, amely idevonzza a hömpölygő tömegeket, s bizony Ravniből és a közeli falvakból is átjárnak ide fürdeni. Amúgy a víz itt sem sokkal melegebb, sőt kavicsos és elég gyorsan mélyül, viszont a több kilométer hosszan húzódó parton számtalan barátságos öböl és ideális napozóhely leledzik. Az sem elhanyagolandó szempont, hogy az infrastruktúra kiépítettsége az olasz partokat idézi, játszóparkokkal, bérelhető nyugágyakkal, vízi járművekkel, sőt biztonsági szolgálattal, akik a vízparti tornyokból ügyelnek a fürdőzőkre, lásd Bay Watch.

Pula

Bár az Isztria belseje is nyújt néhány csábítóan közeli megkukkantani valót – ilyen például a berami temetőkápolna haláltánc-freskói vagy a Hum mellett levő glagolita emlékpark -, mégis Pula mellett döntünk. Úgy gondoltuk, a félsziget ékszerdoboza megéri azt a 60 kilométeres utat. Nos, talán igen, de Pula egyáltalán nem az, amilyennek a képeslapok láttatni szeretnék. Az Isztria legnagyobb városa kétségkívül koncentrál az idegenforgalomra, de tudomásul kell venni, hogy eközben éli a mindennapi életét, ipari létesítményekkel, lakótelepekkel, zajjal, forgalommal, csúf és forgalmas kikötővel, böhöm nagy hajókkal, lestrapált útburkolattal.

PulaA főszám természetesen a római amfiteátrum, a maga 112 méteres hosszával, 105 méteres szélességével. A létesítmény - ahol hajdan patakokban folyt az ember- és állatvér - közel kétezer év után is impozáns látvány. Aki sajnálja a 16 kunás belépőt, az a tengerrel átellenes oldalán egész közelről elsétálhat a falak mellett, s gyakorlatilag teljes bepillantást kaphat az amfiteátrumba. A belépővel annyival többet kapunk, hogy megállhatunk a placc közepén, kicsit átérezhetjük, milyen is lehetett gladiátornak lenni, meg megnézhetjük a küzdőtér alatti mérsékelten izgalmas múzeumot. Némileg hervasztó a hely infrastruktúrája, pottyantós vécével, gazzal, műanyag székekkel, pavilonbüfével.


Az úgynevezett fellegvár csak a kilátás miatt érdemel említést, amúgy egy partizánmúzeumot rejt a belseje, ellenben a belvárosban sétálva lépten-nyomon római emlékekbe ütközünk: városfal- és színházmaradványok, kapuk, diadalívek, oszlopok, terek, sőt egy komplett római templom, az Augustus-templom. Az az igazság, hogy a római emlékek túlságosan nagy tömegben fordulnak elő, hogy egy egyszerű gyorsvizit alkalmából fel lehessen mérni őket. Pula igazi értékei nem a felületes turistáknak, hanem a régészet, a történelem és a művészettörténet iránt komolyabban érdeklődőknek bontakoznak ki.

Ha már ott vagyunk, egy gyors pillantást a történelmi belváros szomszédságában lévő piac is megér, tengeri herkentyűivel, no meg a tengerparti és a bolti áraknál jóval olcsóbb zöldség és gyümölcsfelhozatalával.

Jellemző horvátországi árak (Isztria):

1 liter tej: 5 kn
0,75 kg kenyér: 5 kn
1,5 liter ásványvíz 5 kn
1 Magnum jégkrém strandon 11,5 kn
1 gombóc fagyi: 4 kn
1 kg barack: 20 kn
1 kg paradicsom 20 kn
1 cső főtt kukorica 10 kn
1 sör étteremben 15 kn
1 sör boltban 5-10 kn
1 üveg bor boltban: 20-40 kn
1 liter almalé boltban 9 kn
1 pizza 25-40 kn
1 melegszendvics 16-18 kn
1 hotdog 7 kn
Egytálétel étteremben 30-60 kn
1 kávé 4 kn
Képeslap 2 kn
Nyilvános WC 2 kn
Strandcipő 60 kn
Hajókirándulás halétellel egy főre 160 kn

Nézze meg képgalériánkat is az Isztriáról!

Hirdetés