A bunkert, amelyet 1944 novembere és 1945 februárja között építettek kőszegi és tatabányai vájárok a szovjet csapatok elől menekülő nácibarát kormány számára, Bakay Kornél történész kezdte feltárni 2002-ben.
Bakay – akinek nevéhez fűződik az ominózus Szálasi nyilasai című kiállítás a kőszegi várban – azzal számolt, hogy sikerül anyagi és szakmai támogatókat találnia a bunker rekonstrukciójához, ahonnan fontos történelmi iratok és tárgyak is előkerülhetnek, így afféle turistalátványosság lesz. Az ismert MIÉP-es politikus reményeit arra is alapozta, hogy Európában mindössze két hasonló létesítmény található: Hitler berlini és berchtesgadeni „sasfészke”. Szálasi és kísérete 1945 február eleje és március vége között töltött huzamosabb időt Kőszegen.
A kezdeményezést már a kezdetektől heves viták kísérték. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetői amiatt aggódtak, hogy a bunker Szálasi-emlékhellyé válhat, s egyben kegyeletsértőnek is nevezték az ötletet, mivel annak idején Kőszegen több ezer munkaszolgálatost végeztek ki.
A történészek szakmai fenntartásokat hangoztattak, mondván, Szálasi soha nem tartózkodott a bunkerban, csak az ahhoz kapcsolódó épületben, hogy aztán március végén a Salzburg környéki Mattseeba meneküljön. Ott tartóztatták le a szövetségi csapatok 1945. május elején.
A szakmai fenntartások ellenére Bakay próbálta a bunkert a Terror Háza Múzeum (THM) védőszárnyai alá helyezni, de nem sikerült, így a munkálatokat az e célra létrehozott Kőszeg Kultúrájáért Közalapítványon keresztül helyi vállalkozók finanszírozták kezdetben, de mára ezek a források is elapadtak, amihez jelentősen hozzájárulhatott az a tény is, hogy a három nagyobb teremből és a folyosórendszerről semmilyen értékelhető tárgy vagy irat nem került elő. Holott annak idején a források arról számoltak be, hogy a bunkernek áramfejlesztő rendszere volt, a falakat díszes burkolatok fedték, a bent lakókat pedig minden kényelmi eszközökkel ellátták.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szakértő bizottsága azt állapította meg tavaly, hogy az üres falaknak semmilyen építészeti jelentősége nincs, így nem támogatta Bakay műemlékké nyilvánítási kérelmét, viszont azt is megállapította, hogy az objektumot – történelmi szerepe alapján – indokolt lenne helyi védettség alá helyezni.
A helyi védettség tartalmát – mi legyen a bunker sorsa, legyen-e eligazító tábla a közeli erőben és parkolókban – az önkormányzat rendeletben szabályozhatná. A szakértők erre vonatkozó javaslatáról azonban Kuntner Ferenc kőszegi polgármester nem tud. A város első elnöke a HVG-nek nyilatkozva ezt mondta: „A bunker jövőjével foglalkozó előterjesztés nem szerepel a képviselő-testület napirendjén, és a kérdést nem is tartom időszerűnek”.
(Az írás teljes terjedelmében a HVG 2004. augusztus 28-i számában olvasható.)
HVG" target="_blank