Ha Szombathelyen igazából bele akarunk szippantani a város történelmébe, a letűnt korok hangulatába, ezt leginkább a Romkertben tehetjük meg.
Amikor a szombathelyieknek vendégeik vannak, a várost bemutató körútjuknak kihagyhatatlan megállója a Járdányi Paulovics István Romkert. Igazuk van, persze. Mi több, ha kultúrhiénaként - vagy csak egyszerű érdeklődőként - érkezünk a vasi megyeszékhelyre, célszerű ismerkedő sétánkat itt kezdeni, ahol a leginkább látható és átélhető a város kétezer éves történelme.
A Püspökkert területén már 1937 óta folynak az ásatások az 50 körül alapított római város nyugati részének feltárására. Az olykor több rétegben elhelyezkedő maradványok sok évszázadot ölelnek át, ha valaki meg akarja érteni, mit is lát pontosan, nem árt vagy egy idegenvezetőt fogadni, vagy a pénztárnál 30 kemény forint ellenében fénymásolt ismertetőt venni.
Amikor a Székesegyház felől megérkezünk a kertbe, a középkori vár és a császári palota látványa tárul elénk. Ez utóbbi a Romkert - és egész Savaria - legismertebb épülete. Valamikor a 4. század elején építették a legfőbb római méltóság és kísérete számára. Több császári rendeletet is kelteztek innen. A hajdani épület meghökkentően nagy, kb. 200 x 200 méter volt. Sajnos pontos kiterjedését nem ismerjük, mert ráépült a már említett vár, majd a 18. században a Székesegyház. A palota épülettömbjéből is kiemelkedik az 50 x17 méter nagyságú, padlófűtéses aula, amely Pannónia ma ismert legnagyobb egybefüggő mozaikfelülete.
A mozaikon kívül figyelemre méltóak a hajdani Mercurius szentélynek, a közfürdő épületének, a lakópalotának, a vámháznak és üzleteknek, műhelyeknek, raktáraknak, csatornáknak a maradványai.
A Romkert leghangulatosabb részei a magas fenyvesek között megbúvó, árnyas római kori útmaradványok, amely a vámháznál futottak össze. Egyes történészek szerint az észak-déli római birodalmi kereskedelmi és hadiút, a Borostyánkő út - itt ágazik kétfelé. Az eredeti köveket ugyan több helyen kerek betonelemek pótolják, de az utak hangulata ettől még átjön.
Sajnos a Romkert közel sincs fényes állapotban. Az még csak hagyján, hogy a szomszédos börtön bennlakóinak látogatói itt bonyolítják informális beszélőiket, sokkal nagyobb baj, hogy szemmel láthatóan évről-évre romlik a mozaik, meg egyéb épületek állapota, s az egész múzeumot a pénztelenség levegője lengi körül. Nem használ a financiális háttérnek, hogy a terület nem a városhoz, hanem még ma is az egyházhoz tartozik, működtetője pedig egy harmadik szereplő, a szakmai felügyeletet ellátó Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságal. Nagyobb figyelmet érdemelne – a városvezetéstől, a látogatóktól, mindenkitől - ez a romantikus, történelmi tanulságokkal teli kert.
További látnivalók