A hétvégi kis kék füzetkével a szocialistáknak sikerült betonba ágyazniuk azt a sztereotípiát, hogy kommunikációs képességük valahol a tengeri sün szintje körül mozog. Ha sértő is ez a sünre nézve.

Szombat délelőtt hiába kerestem a Fő téren a beígért lelkes baloldali aktivistákat. Dél körül már csak az esőt és az Art Café teraszán felállított ideiglenes véradóállomás elpakolását sikerült elcsípni. A csalódottság részben csak délután oldódik, amikor a postaládából kikukucskál az MSZP sötétkék agitprop füzete.

Az öt másodperc alatt lett nyilvánvaló, hogy a szocik megint jobban jártak volna, ha hallgatnak. A hallgatással hullott annak idején ölébe a hatalom Horn Gyulának, s 2002-ben is azért bukott a Fidesz, mert a baloldal kussolt és szerencsétlenkedett, hagyott nekik teret a sorozatos önlejáratásra.

Amikor a szocialisták rászánják magukat a kommunikációra, abból mindig baj van. Vagy beveszik a politikai szpídet, s naponta cserélgetik a jelszavakat, (családok, autópályák, ároktemetés, köztársaság, Európai Unió, jóléti rendszerváltás, gyerekek, tiszta udvar, rendes ház, stb.), vagy kiáll közülük valaki, s akkora baromságokat mond, mint ide Lacháza. Ez utóbbi műfajban nagyon jó a miniszterelnök, aki emlékezeteset alakított augusztus 20-án.

A mostani Elég volt a FIDESZ rágalmaiból! Hamis vádak és a tények fedőnevű kiadványról („A jó cím rövid, tömör, felkelti az érdeklődést” - általános iskola 3. osztályos fogalmazáskönyv) lesír, hogy kapkodva összerittyentett, átgondolatlan valami, ami szerves részét képzi a fent említett politikai attitűdnek, a hirtelen jött ötletek csábításának. Erre nemhogy ellenkampányt – ami a feltételezett cél - nem lehet építeni, de két nap figyelmet sem. Más kérdés, hogy mindenkinek jobb, ha gyorsan elfeledjük az egészet.

Először is a külalak. A tördelés, papír, a nyomtatás minősége a leggázosabb reklámújságokat idézi, azokat, amelyek 1000 forintos cipővásárlásra buzdítanak a HEMO-ban, vagy utazással egybekötött termékbemutatóra invitálnak Somogyaszalóra. Két szín, tucatnyi betűtípus, betűméret, kiemelés, aláhúzás, egyéb. Mint amikor valaki egy számítástechnikai tanfolyam kezdetén megtalálja a Word-program formázási lehetőségeit, örül, mint majom a farkának, s gyorsan fel is használja az összest egy tanári dicséret reményében. Siralmas és primitív.

A tartalom szépen harmonizál a külalakkal. A füzet láthatóan két legyet próbál ütni egy csapásra. Egyrészt indulatból fikázni a hazug disznó Fideszt, akik nemcsak hogy megvezetik a jobb sorsra érdemes magyar népet, de kenyéren és vízen tartották az embereket az előző ciklus alatt. Másrészt tényekkel, statisztikai adatokkal bebizonyítani, hogy milyen frankó a helyzet most, szarrá keresik magukat a közalkalmazottak, a nyugdíjasok élete csupa móka és kacagás, öröm a gyerekvállalás, a házépítés és az iskoláztatás. Jól élünk, egyre jobban.

A statisztikai adatok természetesen lehetnek igazak, a baj nem ott van. Hanem abban, hogy ez így butaság, ami visszaüt, mint minden hamis agitprop.

Komolyan, mondja meg valaki, mi a túrónak kiadni egy ilyen füzetet, mikor szocialista politikusok egy csoportja éppen azt próbálja kínkeservesen, vért izzadva lekommunikálni a médiában, hogy bajban van a gazdaság, húzzuk meg magunkat egy kicsit.

A KSH, a Pénzügyminisztérium, a Gazdasági Minisztérium, a Magyar Nemzeti Bank adatai mind azt bizonyítják, a Fidesz alatt jobban ment magyar gazdaság szekere. Most kisebb kátyuban van. Arra a kérdésre, hogy hogyan jutott ide, ne a politikusok csúsztatásokkal teli válaszait hallgassuk meg, hanem olvassunk komoly szakirodalmat. Akkor nemcsak arra jövünk rá, hogy mindkét fél jól elcseszte, hanem az is, azért van szükség a megszorításokra, adóemelésekre, hogy elkerüljük a nagyobb bajt. Teljesen függetlenül attól, mint mond éppen a Fidesz vagy akárki. Az ő dolguk borsot törni a kormány orra alá, a kormány és a kormánypártok dolga megoldani a helyzetet, akkor is ha – óh, fájdalom! - rámegy a népszerűségük.

Ez a kiadvány azt sugallja, hamisan, hogy minden rendben, csak a Fidesz ármánykodásáról van szó. Akkor meg minek a megszorítások, minek az adóemelések, a bérkorlátozások. Minden jó, ahogy van.

Felelőtlen és ostoba dolog ez így.

Még szerencse, hogy olvashatatlan.