Márton-napi vásár: Kultúrmix

A szombathelyi emberek láthatóan rá vannak gerjedve ezekre a kirakodós, népi ihletésű banzájokra. Akármikor, akárhol és akármilyen alkalomból rendeznek ilyent, a jó nép nem marad el. A Márton-napi vásár ráadásul alaposan bejáratott program, így aztán végképp nem csodálkozhattunk szombat délutáni tapasztalatunkon, mely szerint ismét nincs hiány vásárlóban és érdeklődőkben.

Az autentikus kézművestermékek iránt fogékony fogyasztói csoport egészen biztosan megtalálta a számítását, mert ugyebár voltak itt valóban nagyon értékes és autentikus áruk, mi is majdnem elcsábulunk egy fafaragónál és egy kisüsti pálinkaárusnál. Máshol is tudtunk volna választani olyan termékeket, amelyeket aztán hazaérve nem kell villámgyorsan pirongó orcával eltűntetni a látómezőből, sőt alkalmasint még használati értékkel is bírnak: bicskák, bőrcikkek, ez-az. Ne menjünk bele a részletekbe, úgyis mindenki tudja miről beszélek, a szombathelyi kézművestermék-kínálat évtizedek óta változatlannak tetszik.

Annál furcsább felhozatalra bukkanunk a főbejárattól távolabb eső részeken, s zsupfedeles parasztházak árnyékában. A népi hagyományőrzés jegyében árulnak itt elemes kisautót, világító földgömböt, 1000 forintos telefonokat nylonzacskóban, mobiltelefon-előlapot, fúrót, biciklizárat, világító tollas tollat, kisvasutat, coca-colás törölközőt, fogyasztóövet, amerikai palacsintasütőt, kínai papucsot és megannyi akciós ruhát - messze a teljesség igénye nélkül.

A vásár legizgalmasabb része a mélysomogyi búcsúkat felidéző szekció volt, körhintával, gyerekvasúttal, céllövöldével, és egy „Egzotikus állatok” feliratú bódéval, ahol elég súlyos különdíj ellenében mosómedvét, teknőst, makákót, tarajos sült lehetett megtekinteni a Szent Márton-i tradíciók jegyében. A képhez tartozott egy reklámcélból leláncolt, riadt tekintetű kiskecske, akit a gyerekek folyamatosan kergettek körbe-körbe.

Isten uccse, objektívak akartunk lenni, mint a BBC, de ennyi eklektika után nem tudjuk visszatartani azt az okoskodást, hogy a szervezőknek tán el kellene dönteni, tekintet nélkül a motivációkra és a szokásos financiális magyarázatokra, hogy hagyományt és kultúrát őriznek, vagy pénzt csinálnak. Félreértés ne essék, ez utóbbi sem lenne baj, csak akkor ki kell mondani, meg nem kell 500 forintos belépőt szedni. Annyit azért nem ér meg egy világtó tollas tollhoz való jutás lehetősége.

Tekintse meg képgalériánkat!