Hajléktalanság-sorstalanság címmel rendeztek szolidaritási napot Szombathelyen. A rendezvény keretében bemutatott tárgyak, képek, írások segítségével nemcsak a hajlaktalanok rejtett világáról kapunk közelképet, de rácsodálkozhatunk a helyi iskolások e témával kapcsolatos gondolataira is.

Valószínűleg maguk a szervezők is meglepődtek, hogy milyen sok ember verődött össze szerda délután 13 órakor a Városháza földszintjén.

Ekkor nyílott az a mindössze három napig élő kiállítás, amelyen hajléktalanokról készült fotók, újságcikkek mellett szombathelyi közép és általános iskolások rajzait és fogalmazásait nézhetjük meg. A legtöbb fotó olyan szinten mesél ezen emberek életéről és érzéseikről, mintha tényfeltáró újcikkek lennének. A gyerekek írásait olvasva újfent konstatálhatjuk, hogy mennyire irigylésre méltóan mentesek még az előítéletektől, rajzaikat bogarászva pedig az tűnik fel, milyen hihetetlenül jó szemük van az apró részletekre: a borostyára, a zöld borosüvegre, a csíkos vászonszatyorra, sapkán a foltra.

A kiállítás-megnyitót egy kis ünnepség előzte meg. A szervezők nevében Horváth Olga, a Savaria Rehab Team kiemelten közhasznú társaság ügyvezető igazgatója és Gyebrovszki János, Szombathely város szociális bizottságának elnöke mondott rövid és minden patetikus felhangoktól mentes beszédet. Hangsúlyozták, a rendezvény célja az előítéletek lebontása, a problémáról való párbeszéd elindítása.

Szerda délelőtt a városközpontban újságot, szórólapot és kitűzőket osztogattak, pénteken pedig - a hajléktalanok éjszája keretében - a Zanati úti szálláson este 6 órakor meggyújtják a szolidaritás lángját. Oda is várják a szombathelyieket.

Savaria Rehab Team nevében Horváth Olga oklevelek átadásával köszönte meg a Prenor Kft.-nek és a Munkaügyi Központnak, hogy a két cég segített a hajléktalanok munkához való juttatásában.

Kérdéseinkre Darics Mária szociális munkás elmondta, hogy Szombathelyen a hajléktalanok helyzete – a többi hasonló nagyságrendű városhoz viszonyítva - egyáltalán nem mondható rossznak. A városban mintegy 150-200 fedél nélküli ember él, ebből mindössze a legreménytelenebb mag, 10-15 lakik igazából az utcán, a többiek hajléktalan szálláson és a különböző fokozatú egyéb átmeneti szállásokon alszanak.

Igazában nincs szabály arra nézve, kikből lesznek hajléktalanok: bárkiből lehet. Azért vannak tipikus karakterek. A hajdani munkásszálláson lakók, akiket gyakorlatilag az épülettel együtt örökölt a Segítőház (mostani Savaria Rehab Team), aztán azok, akiknek túl sok esze van, vagy éppen ellenkezőleg, az enyhén értelmi fogyatékosok. Ez utóbbiakat jellemzően kiforgatja a társadalom mindenükből. Nyilván az alkohol is döntő tényező lehet, s szintén rengeteg a hajdani állami gondozott.

Ezek az emberek nagy része valóban önhibájából kerül az utcára, de nem csak. Szerencsére Szombathelyre nem jellemző a lakásmaffia tevékenysége, ám éppen most van folyamatban az első, valami hasonló jellegű eset.

A mostani Hajléktalanság-sorstalanság rendezvénysorozatot több is fogja követni. Ha nem is biztosan ily módon, de 2004. november 12-én ismét lesz szolidaritási nap.

A szokásos karácsony előtti Fő téri vásáron az idén külön pavilont kap a Savaria Rehab Team. Itt a hajléktalanok által készített tárgyakat lehet majd megvenni. Jó pár közülük már ki van állítva kedvcsinálónak a Városházán.

Savaria Rehab Team honlap