Kőszegi Várszínház: Dandin György - Extra light

Pár nappal az előadás előtt telefonálunk Kőszegre jegyügyileg. Az összes eladva. Egyedüli esély, ha odamegyünk kezdés előtt pár perccel, oszt ha visszamondás van, nyertünk. Ehhez képest egy rendező már ebédidőben hív, hogy minden oké, megvan a két jegy, vár a vár. Jól esik, no, valahogy így kellene ezt csinálni. Ha ilyen lesz a darab is, szép esténk lesz, bizakodunk előre a medve bőrére.

A körülmények pediglen ideálisak. A kőszegi várudvart az isten is színháznak teremtette. A szabálytalan négyzet alakú, négy sokat látott fallal körülvett zárt tér, s a magasan a fejünk felett felragyogó csillagok ingyen pluszt jelentenek itt minden produkció számára, kéretlen segítség, fórt, amivel élni kell. A díszlet, mondjuk, igazodik is ehhez, kizárólag gyalult deszkákból összeállított, középkort időző torony, egy asztal, pár szék, ilyesmi. Puritán, de ötletes, használható. A jelmezek kissé eklektikusnak tűnnek, a címszereplő Spindler Béla mai magyar mesterember-vállalkozóra veszi a figurát: pocak, farmer, sportcipő, kék baseball-sapka, farzsebben lapuló brifkó, a többi fiatal inkább jellegtelen mai szerelésben, az após-anyós ellenben közel sem ilyen egyértelmű, az ízléstelen, régi korokat megidéző szerelései nem állnak össze referencia-ügyileg. Mindegy, nem ezen múlik.

A színészekkel sincs baj, tényleg mindent megtesznek, hogy a maximumot hozzák ki a darabból. Spindler Béla minden másodpercet kihasznál, hogy humort, mélységet vigyen a darabba, Hollósi Frigyes (Lükeházy) is magabiztosan veszi az akadályokat. Arról nem tehet, hogy a darab akadályai nem ostromolják magasságban az egeket. Péter Katának (Angyalka) inkább jó percei vannak, Járó Zsuzsa (Kati) ellenben végig formában van, csont nélkül hozza a nagyszájú szolgálólány hálás szerepét.

Tényleg nem a színészek tehetnek róla, hogy a Dandin György így nem áll meg a lábán. A rendezőnek kellett volna felismernie, hogy alapos belepiszkálás nélkül ez a Moliére-darab egyszerűen nem elég szórakoztató a mai emberek számára. A történet szerint a paraszti származású Dandin György feleségül vesz egy elszegényedett nemes lányt, Angyalkát, aki nem szereti őt, fiatal, vonzza az élet, s örömmel veszi a nyalka Klitander (Marton Róbert) közeledését. Dandin betegesen, de nem alaptalanul féltékeny, ám anyósa és apósa előtt lebuktatni nem tudja a cseles feleségét. Állandóan nevetség tárgya, mentegetőzni kényszerül. Megoldás nincs, Dandin zárszavában valami olyasmit mond, hogy aki rossz asszonyt vett el, kössön a nyaka köré követ, s ugorjon be a folyóba.

Két téma köré szerveződik a darab: a nemesek rangkórsága és a házasság intézménye. Az elsőt illető gúnyokon Moliére kortársai még biztos szétröhögték az agyukat, mára azonban nem aktualizálva a témát enyhén szólva mérsékelten kacagtató a korabeli nemesi illemszabályokon és ősemlegetésen való élcelődés – az viszont finom, hogy Lükeházy és Lükeházyné állandóan megvendégelik magukat az asztalnál, valahányszor Dandin Györgyhöz érkeznek. Ami a másik céltáblát, a házasságot illeti, szintén döcög a dolog. Elméletileg a férjnek és a feleségnek is igaza van, mert nem szép dolog a hűtlenség, de Dandin György akkora lúzer, hogy nem is nagyon érdemel mást. Sajnáljuk persze valamennyire, de egyrészt elég agresszív típus, másrészt idegesítően szolgalelkű és töketlen. Fura mód az sem használ a darabnak, hogy Péter Kata akkor hozza legjobb formáját, amikor Angyalka mindent bevall, s bocsánatért szerelmét ajánlja fel a férjének. Dandin visszautasítja, így nem tudjuk meg, hogy őszinte volt-e (annak hangzott), vagy csak zseniális női praktikáról volt szó.

A jellemek nem elég karakteresek ahhoz, hogy igazán nevetni lehessen rajtuk, a helyzetek pedig túlságosan is sablonosak, hiába próbáltak a jobb sorsra érdemes színészek minél többet kihozni egy esésből vagy sötétbéli összetévesztésből. Az erőlködés mérsékelt sikerét mutatja, hogy a nézőtéri nevetés néhány másodpercnél tovább soha nem tartott.

A Kőszegi Várszínház nyilván úgy gondolkodott, nagyon helyesen, hogy meleg nyári estékre teljesen felesleges komoly dologgal előhozakodni, harminc fok közelében az emberek jobban szeretnek nevetni, mint gondolkodni, legyen valami light. Hát lett is, de hogy ennyire extra, arra valószínűleg ők sem számítottak, amikor nekiugrottak a színpadra állításnak. A Dandin György arra jó, hogy elmondhatjuk az ismerősöknek, munkatársaknak, 2003-ban voltunk a Kőszegi Várszínházban, tehát kultúrlények vagyunk. Azonban most kivételesen azok jártak jobban, akik otthon maradtak és elolvastak két fejezetet egy regényből, vagy a Duna tévén megnéztek valami értelmes filmet.


Dandin György, vagy a megcsalt férj
Vígjáték két részben
Fordította: Réz Pál

Dandin György: Spindler Béla
Angyalka: Péter Kata
Lükeházy: Hollósi Frigyes
Lükeházyné: Czegő Teréz
Klitander: Marton Róbert
Kati: Járó Zsuzsa
Csikasz: Haas Vander Péter
Miki: Major Zsolt

Rendezte: Merő Béla