Körmend - Egy kisváros szimfóniája

Aki ismerősebb Körmenden, értem ez alatt azt, hogy szép szolidan ott lakott/lakik vagy járogatott oda az immár háromszor bajnokságot nyerő kosárcsapat meccseire vagy falusi volta okán városba, esetleg átutazott rajta eredendően goromba buszsofőrök vezette Pécs-Szombathely távon etc., az is meglepődhet, hogy „csak” 25 év. Pedig nyugodt szívvel bevállalnánk 50-et is. Vagy ha már 25, akkor legyen inkább negyedszázad. De mértékismerő és -tartó állampolgárokként – egyenlőre – beérjük ennyivel is.

A kiállítás könnyed montázstechnikával élve állítja egymás mellé hol a múlt és a 90-es évek képeit, hol pedig adott utcaszeglet, városrész jellegzetes épületeit és környékét. Érthetően az előbbiek bizonyulnak az érdekesebbnek, minthogy összevethető a rendszerint föltúrt, éppen az alapozásnál tartó hajdanvolt és a befejezett, „stabil”, belakott jelen vagy közelmúlt. De, mint azt már a vendégkönyvben előttem megnyilatkozók is pedzették, nagy hidegvérrel némi információt oda lehetett volna még biggyeszteni a randa kék „sarokívek” mellé/helyett. Minimum annyit, hogy mi látható a képen és a fényképezés dátuma.

Továbbmenve a légből lekapott fotográfiák nyerik el a tetszésemet, lévén abból a nézőpontból geometriailag lehengerlően rendezettnek tűnnek az utak, a házsorok, a körforgalom, a Rába. Isten bizonyára nagyon rendben lévőnek találhatja a teremtményei belakta földet – onnan felülről.

Innen lentről továbbá megörökítődtek a 90-es években elsokasodó bárok, hotelek, benzinkutak, az egyre szépülő városképet tovább tarkító szupermarketek, az új lakótelep stb. Azaz mindenki most jó be lett reklámozva, habár itt is elkélt volna némi adat arról, hogy miből hány épült be a város alapvetően befogadó jellegű testébe és mi merre található. Igen, egy nagy térkép nyugodtan belekerülhetett volna a gyűjteménybe, ahol a vizuális tanulásra hajlamosabb, Körmend geográfiájában kevésbé járatosak is elképzelhetnék a város alkotta rendszert. Hiszen sokan az egyébként minden körmendit büszkeséggel eltöltő kastélyt jönnek megvizitálni, ahol a híres Batthyány élt egykoron és ahonnan most távozott a cipőgyár.

Középütt a vitrinekben a város által kiadott vagy ahhoz kapcsolódó lapok, folyóiratok, képeslapok; könyvek Batthyányról, a városra vonatkozó különböző tárgykörökről, pl.: gazdaság, kosárcsapat stb. pihennek. Ehhez is néhány személyes észrevétel: 1. egy 1883-as és egy 1988-as hírlap külcsínre összecserélhető lehetne; 2. egy verses- vagy novelláskötetet is fellelhető közöttük; 3. Batthyány egy képen úgy néz ki, mint Joyce szemüveg nélkül.

Levonván a konklúziót: a tárlat szép és érdekes, de a fentebbi hibákra legközelebb, amikor már az eseményeket megörökítő képgalériával örvendeztetnek meg bennünket (úgy hírlik), akkor ezek már ki legyenek küszöbölve.