Mentek, mendegéltek …

Kedd délelőtt, Szombathely, belváros. Először úgy hangzik, mintha valaki a szomszéd utcában hangosan bőgetné az autórádiót, de ahogy közeledik a zaj, egyre világosabban kivehető a Hare Krisna Hare Rama mantra, a Krisna-tudatú hívők közismert himnusza. Aztán a sarkon feltűnik a mintegy kéttucat főből álló csoport, jellegzetes színes ruhákban, hangszerekkel, zászlókkal. A járókelők némileg gyanakvóan tekintenek a vidám, röplapokat osztogató menetre.

Érdeklődésünkre az egyik hölgy elmagyarázza, hogy ők azok krisnás fiatalok, akik május 20-án 80 napos gyalogos zarándokútra indultak Budapestről a Dunántúl számos városának érintésével. A „Lépni kell!” fedőnevű, másfélmillió lépéses nagy menetelés aktualitása a somogyvámosi Krisna-völgy célja tízéves jubileuma, üzenete pedig az, hogy a valódi boldogságot nem az érzéki élvezetek hajszolásában kell keresni, hanem Istenhez fűződő kapcsolatunk újrafelfedezésében.

A „Lépni kell!” arra kívánja felhívni az emberek figyelmét, hogy az ország és a világ súlyos erkölcsi válságban van, és csak határozott, pozitív irányú lépések menthetnek meg bennünket, ezért példát szeretnének mutatni, hogyan lehet boldogabban élni alkohol, drog és erőszak nélkül. Legalábbis ezt mondják ők.

Aztán egy utcai rövid előadás következne a Krisna-tudatú filozófiáról, de ügyesen háritok. A hölgy ekkor egy Krisna-völgy kiadványt ajánl potom ezerötért, ám az ár gyorsan zuhan, nemsokára már ötszáznál tartunk. Lehet, hat gombóc fagyit már megérne a szép kiállítású újság, már csak a kíváncsiság végett is, de sikerül nemet mondanom. Azért jussolok egy szórólapot és egy Krisna-völgyet népszerűsítő profi reklámanyagot. Imázsmarketingből jeles, ideszámítva a „Lépni kell” ötletét is.

Közben a menet már az utca végén jár, futunk hát utánuk néhány fénykép végett. Örömmel lassítanak, lobogtatják a zászlókat, láthatóan élvezik a hirtelen jött érdeklődést. Aztán integetnek, s elindulnak Kőszeg felé, ami egyben a 800 kilométer utolsó állomása.