Tudjuk, a jövő szép. Néhány év múlva már a Himalájára is kontrával tudunk menni, és kerékpárút vezet a Holdra. Jelenleg azonban megelégednénk Zanattal is. Az ALON néhány napon keresztül bringával és fényképezővel rótta a várost, hogy megörökítsen néhány vicces szakaszt. Amiken sírni lehet.

Mi a bringásokkal vagyunk

Egyáltalán nem vagyunk objektívak és elfogulatlanok. A Szombathelyen dúló autós-kerékpáros háborúban mi egyértelműen az utóbbiak mellett tesszük le a garast. Nem azért, mert akkora zöldek vagyunk, hanem mert gyors, olcsó, praktikus. Gyakorlatilag az összes szombathelyi kollegánk rendszedresen nyomja a pedált, és rendszeresen kiröhögi az évente egyszeri autómentes napnak nevezett parasztvakítást. Merthogy a dolgok lényege nem a papírízű kormánykampányokban és a szenteskedő környezetvédő-akciókban van, hanem hogy lehet-e közlekedni bringával a városban. A többi duma.

Nem tudjuk, hány kilométer kerékpárút van Szombathelyen. Nem is nagyon fontos, mert a számok nem mondanak semmit a lényegről. Mert lehet, hogy ott vannak, ahol nem annyira fontos, és ott nincsenek, ahol nagyon kellene. Ráadásul sok helyen a kerékpárút csak sárga festék kérdése, amivel leválasztják a járdától vagy úttól, és ahol valódi kerékpárút épült, ott sem mindig fenékig tejfel az élet.

Ugyanakkor egy kockás papír, ceruza és zsebszámológép segítségével valószínűleg könnyen ki lehetne kalkulálni, hogy mennyivel olcsóbb bringautakat építeni és karbantartani, mint parkolókat, és ha a város sokat bringázna, mindjárt le lenne rendezve a tömegsport kérdése is. Mert Szombathelyt az úristen is a kerékpározásra teremtette. Ne tegyünk keresztbe az isteni akaratnak!

Unalmas az élete? Menjen ki Zanatra biciklivel!

Ha ön valami extrém sportra vágyik, akkor menjen ki a belvárosból bringával Zanatra. Garantált élmény. Az indulás mindjárt cirkalmas, merthogy – jobb híján - a belvárost a Zrínyi utca és a piac irányába kell elhagyni. Ez utóbbi helyen rejtvényszerű módon lehet megtalálni a folytatást egy kerékpárút képében a Gazda Áruház mellett. De az igazi kalandok a Szent Márton-templom mellett kezdődnek.

Itt a bringaút egy darabig régi temető növénnyel befutott keskeny fala mellett visz, majd egy váratlan fordulattal vége szakad, és rávezeti a gyanútlan bringást a négysávos Zanati útra, nem sokkal az aluljáró előtt.

Ezt a durva mutatványt érthetően kevesen vállalják be, inkább átmennek az út másik felére, ahol szintén van bringaút, a járdából sárga festékkel leválasztott, de csak a város irányába tartó forgalommal. A kifelé haladók nem a bringautat, hanem a járdát választják, így viszont kerékpárral ezen a szakaszon – az országban valószínűleg egyedülálló módon - egyezményes balra tarts közlekedés alakult ki. Aki nem tudja, először furán kapkodja a kormányt.

Átérve az aluljáró utáni szakaszra visszatérhetünk az út jobboldalára, a kerékpárútra, amely kisebb nagyobb bukkanókkal, ugratókkal, buszmegállókon átvágva jó darabig visz minket.

Ám egyszer csak megszűnik, és ismét a négysávoson találjuk magunkat. Aki résen van, vagy ismeri az utat, az a korábbi lámpánál át tud keveredni megint a másik oldalra, ahol már oda-vissza sáv van a kerékpároknak.

De sok teteje nincs, ugyanis a Tesco előtt megint csak visszairányítanak a másik oldalra. Még elolvasni is zavaros, nemhogy végigcsinálni.

Aki túléli a cikázást a Zanati úton, azt egy végső próbának vetik alá. A kerékpárút váratlanul véglegesen megszűnik, és egyetlen lehetőség a városból való kijutásra a kétsávos, szlovák és litván kamionokkal zsúfolt körforgalomban való szerencsepróba.

Egy kempingbringával különösen emlékezetes. Áldassék a neve a tervezőnek.

Folytatás:

Tragikomikus bicikliutak Szombathelyen - képes élmények (2)