Tér-kép, Nyugati Szél, Vasvármegye és a többiek. Emlékszik még valaki rájuk? Nyilván. Egykori szombathelyi lapok az újságírás egyik helyi aranykorából, melyeknek meg kellett szűnniük, mert rosszak voltak, vagy – és ez a jellemzőbb – túl jók.
Bevalljuk, sokszínűbb eredményre számítottunk, amikor a BDK olvasótermében a készséges hölgyek elénk rakták a vaskos katalógust, majd az az alapján kikért újságokat. Azt hittük ugyanis, hogy a Vas Népe egypártrendszerét a rendszerváltás környékétől az internetes korszak mind nagyobb térnyeréséig számolatlan partizánraj ostromolta, mondván, hogy nem nyugszanak addig, amíg hatalomra jutó forradalmárokként immár konzervatívvá nem válhatnak. Ám sajnos alig akadt pár ilyen bátor, sokszorosítógépekhez jutó szellemi gócpont.
Számos ígéretes cím rejtett számunkra érdektelen tartalmat. Noha sejtettük, hogy a répcelaki kiadású, 1975 és 1991 fungáló Szénsavmunkás nevű, bizonnyal nívós kiadvány vagy az 1935-ös Missziós értesítő, de az 1936 végi Legitim Királyság (Társadalmi, történelmi és kritikai szemle) sem kerülhet be a cikkbe. Hét plusz egy kakukktojás viszont igen.
Tér-Kép – független nyugat-magyarországi hetilap
Konfrontatív, ahogy az jobb helyeken szokás. Már a címlap blikkfangos címei odahatnak. Káderhús Kapuváron. Ifjú Rajk László is megszólal, Haászmestersirató. Lehet-e kérdés a szocializmus? – Szegények és gazdagok. Kincstárjegyet egyet vegyek…? Negyven év után először: Magánvállalkozók részvénytársasága. Mindezt úgy, hogy a „még” és a „már” közötti senkiföldjén vagyunk eufórikusak és bizakodók időszakban: az államszocializmus épülete mindjárt leomlik, de a köztársaságot kimondására még hónapokat kell várni.
Találkozás egy gazdag emberrel – „A jóléthez nagy adag szerencse és nagy ismeretség kell.” Így a cikk címe és az interjúalanytól való idézet. „Honnan veszed, hogy én gazdag lennék? – Mondják, hogy most adtál el egy házat 12 millióért… S a kocsid is legalább 12 ezer nyugatnémet márkát ér… – Először is: a kocsit forintért vettem, idehaza és használtan. Nem volt sok, 900 ezerért kaptam meg. 300 ezer forintot a fekete piacon egy Zsiguliért is elkérnek. Ha meg a házat firtatod: csak a feléért adtam el annak, amit mondanak. S én gazdagnak inkább azt az orvost nevezném, aki zsebből, készpénzért vette meg…”
Tovább a cikkcímek mezején. Volvók és Trabantok címkézéssel. Az áremelések hatása beláthatatlan – Interjú Ferge Zsuzsával. Inflációt mérnek a zálogházban? Aki nem kockáztat, az takarékoskodik. A „kazánkirály” sztrájkkal riogat. Dr. Lakatos László Győr-Sopron megyei első titkár: „Sosem volt időm a megtollasodásra”. Takács László, a Vas megyei pártbizottság első titkára: Anyagi előnyért ne jöjjenek. Drog és bankrablás: Az ifjú pár bizakodik. Fagyasztó társadalom: Disznót öl a vasi ember.
Az Ifjú Rajk László is megszólal című interjú közepén keretben: A szocializmus szabálysértője. A Nagy Testvér már nem koppint. Az Éhen Gyula Vitakörről kérdezi meg egy írás, hogy indulnak-e a választásokon. A Darázs – Nagy Feró rovatban: Keressük az elveszett paradicsomot – Beatrice 1987-88. Az 1988 legjobban kereső osztrák sportolóit felsoroló keretes írás mellett Novák Dezső egykori világválogatott, később edzővel olvasható egy interjú Nem tetszett a képe – Átnyúltak a feje fölött címmel. Satöbbi, satöbbi.
****
Új Tér-Kép – nyugat-magyarországi hetilap
Figyelmezzünk az alcím „független” jelzőjének hiányára. A címlap persze így is „üt”: a későbbi Vas Népét illusztráló Benkő Sándort illeti a fotós megnevezés a Túléltük felirat alatti egykori Tér-Képek „montázsa” kapcsán. Ez is lesz a folyóirat fő vonulata. Ki kézsebet, ki rákot, ki oroszlánetetést, ki meg másfél órás(!) halált él túl.
„Ön szerint mi a legveszélyesebb szakma, kiket ér a legtöbb baleset? – kérdeztük dr. Király Gézát, a győri egyesített balesetsebészeti osztály kézsebészeti részlegének vezető főorvosát. – A legveszélyesebb »szakma« a hétvégéjét otthon töltő magyar férfi. Az utóbbi időben egyre inkább növekszik azoknak a száma, akik otthon szenvednek kézsérülést barkácsolás közben.” (Így töketlenedünk el mi – ID megj.)
A szintén a kiskirályi megyei lap leendő újságírója, Szenkovits Péter ír a Hűség Városáról, benzineskannákról és a belevalóról. Aztán az a Timár Virgilt olvashatjuk a Micimackó-vízipólóról, aki rá évekre az Anima Sound System leghíresebb dalának, a ’68-ának a szövegét is jegyzi. De Fodor Sándor felelős szerkesztőé a legnagyobb fogás. Aki ki tudja emelni a cikkében, hogy „Éhségsztrájk Szombathelyen, tárgyalás Moszkvában”, illetve hogy „Moszkva nem hisz a könnyeknek”, annak a cikke a belbecstől függetlenül ütős lesz, mint Mohammed Ali. Hanem a mezőny erős. A „Fővárosi tanács elme és értelmi fogyatékosok szociális otthona Csákánydoroszlón” hosszú című rövid írás is húsba vág, főleg képestül.
Olvasható továbbá a Fortélyos ötletek utazóknak rovatban egy Ne nézzenek orosznak! tanácsadás, Balaton-parti mozik műsora Rendőrakadémia V.-tel, Rocky IV.-gyel, Drágám, a kölykök összementekkel, Lambada, a tiltott tánccal és a Halálos fegyver II.-vel. Csakhogy van még hova és mihez alábbszállni. „Itt a Munkáspárt – Grósz ajánlkozott – Perre mennek”. Így a fejléc, középen meg megtudhatjuk, hogy Thürmer Gyula szerint is ügynök volt Nagy Imre. A szomszédos oldalon a cikkcíme meg: Popsi-show Mosonmagyaróváron. Két fordítással odébb pedig ez villan a szemünkbe: Jótékonysági koncert, avagy „Bezzeg a zöld disznó.” Tudósítás egy jótékonysági koncert metál napjáról. Az utolsó oldalon Hamvas Béláról olvashatunk egy riportkísérletet Iván István tollából. Lám, mindegy, mi volt addig, végül úgyis a spiritualitás teszi be az ajtót.
****
Nyugati Szél – független hetilap
Az ő második oldali írásából idézve: „Tisztelt Miniszterelnök Úr! Lehet, hogy Ön a limbót kedveli, de mi továbbra is lambadázni szeretnénk. Sokkal jobban szeretjük a lambadát a limbónál. Mert lágy. Mert dallamos. Mert erotikus. Mert olcsó. És közösen ne felejtsük el Fenyő Miki jóslatát: »Vigyázz, lejjebb is megy még a léc, hajolj hátra, amíg földet érsz.« És félő, hogy egyre kevesebben jutunk át a léc alatt…”
Kis geg a harmadik oldalon. „A Nyugati Szél ajándéka e héten Antall Józsefnek: kézerősítő gumikarika”. Cikkcímek: Kádár alatt börtönben, Magyar német szemmel, Törvény a közkegyelemről és ami mögötte van (az amnesztia kapcsán a felirat: Nem minden börtönviselt bűnöző). Majd egy kis kuriózum: A legnagyobb japán sláger szövegét Ady írta… – interjú Yokota Mikiével, egy öt éve nálunk élő japán hölggyel, akivel az interjú azért kap külön apropót, mert az anyaországa egyre jelentősebb hatással bír Magyarországra. A Mások írják rovatban a Newsweekből és az Új Szóból idéznek.
Áldástól teherig című cikk „egy 26 hetes magzat abortusz után” megrázó képével. Így kezdődik az írás: „Valamikor azt mondták egy várandós asszonyról: áldott állapotban van, később ezt már másállapotnak nevezték. Ma azt mondják: terhes. Azt hiszem, teljesen világos, hogy ez a fogalomváltozás egy megdöbbentő gondolkodásmódot takar.”
És hogy látszódjék, hogy mennyire sokszínű volt is ez a hetilap, csak említésszinten néhány ez-az. UFO II. sorozat: Realitás-e a relativitás? Az Új zene az új közönségnek nevű rovatban Anne Clark szövegei és Diamanda Galas bemutatása. (Kik ezek?) Albumajánlat: Lead Into Gold, La Muerte, Sonic Youth, Thin White Rope, The Leather Nun, The Sugarcubes, Dead Can Dance. Györffi Kálmán A Nagy Kórház című kisregényéből az első rész. Aztán a szédületesen telt és bodros hajú Vincze Lilla, a Napoleon Bld énekesnője vall magáról. Zárásul fricskázós teszt ezzel a kérdéssel: Milyen párttitkár volt (lehetett volna) Ön?
****
Szombathelyi Magazin
Kovács Géza főszerkesztő szemléletmódja ma aligha bizonyulna rentábilisnak: „Olyan lapnak szánjuk a Szombathelyi Magazint továbbra is, melyben felnőtt és gyerek egyaránt találhat elolvasásra érdemes írást. Témánk változatlanul Szombathely: politika és pletyka nélkül minden, ami városunkkal kapcsolatosan megörökítésre érdemes.”
A lap főleg helyi történésekről tudósít, helytörténeti archívumokba lapozgat bele, a kultúrára mint családi élményre fókuszál. Néhány cikkcím: Első bronzkori kincslelet Szombathelyről, Emlékezés Saághy Istvánra, a Kámoni arborétum kialakítójára, Savaria Interfórum ’98.
Az 1999-es első számban – hogy érzékeltessük a lap alaphangját – olvashatunk az akkor 13 esztendős Kiss László Adriánról. „Egy kisfiú áll a pódiumon, s énekével elkápráztatja, ámulatba ejti hallgatóságát. Hangját csodaként emlegetik, amerre csak jár és dalol. S nem is akármilyen műveket képes mesterfokon előadni, hiszen még az úgynevezett bravúráriákat, azaz a nehéz darabokat is játszi könnyedséggel szólaltatja meg – ahogy ez a karácsonyra megjelent »Csendes éj« című önálló lemezén hallható.”
****
Nyugati Krónika – Vas megyei hetilap
Az első szám 1995. szeptember 8-án jött ki és 38 Forintba került. A címlapon egy kisbaba néz hátra ültében, rajta egy hatalmas amerikai zászlós póló, szájában egy cumi, mellette még másik négy. Cumi Amerikának – olvasható a cím.
Boda László szerkesztő a beköszöntőjében így ír: „A megjelenő nagy lapok túlnyomó többsége komoly külföldi tőkére támaszkodva a rendszerváltás előtti sajtóstruktúrát működteti. Ez nem érdem, de nem is hiba – helyzet, amelyet mindenki kénytelen tudomásul venni. Nekünk is óriások árnyékában kell okos, rugalmas üzletpolitikával színes, érdekes és főleg tisztességes lapot készíteni. Személyes összefonódásoktól, gazdasági érdekcsoportoktól függetlenek vagyunk, tehát megengedhetjük, hogy korrektek legyünk.”
A Nyugati Szélhez hasonlóan, ebben a lapban már sokrétűbbek a témák, mindenhonnan szemezget. Iskolakezdés. Gyermekügyek rendőrszemmel. Vizitdíjon folytatott vitától a tettlegességig, feljelentésig és alaptalan rágalmazásig jutó testvérpár. Aztán a címlap cikke Komondi Gábortól, testvére, Péter pedig az ivánci szellemjárásról ír. Interjú Gergely Róberttel, a nők bálványával, akinek a család a legfontosabb.
A tévéműsorok láttán az meglep kissé, hogy van Duna televízió, viszont egy fia kereskedelmi csatorna sincs. Felpislatok az évszámra. 1995. Majd két év múlva. Addig áldott jó világ. Hanem tovább a cikkekben. Kínai horoszkóp. A béranyaságról – interjú dr. Czeizel Endrével. Rácz Ferenc felteszi a kérdést, hogy hol van a vasfüggöny mostanában? A kápolna fel, a fesztivál leépült – Sitkén vége a dalnak. Szentgotthárd: Határtalan lehetőségek a határon. Az utolsó három oldal a sporté, benne Halmos Zoltán focistát kapják mikrofonvégre.
1996. február 16-ai számban az első oldalon A tömés címmel hírkommentár. „Horn Gyula javaslatára a kormány visszaállította egyes fogászati kezelések térítésmentességét.” „Ha állam-párt propagandista volnék… – kezdi Thesty (már akkoriban is vonzódtak a hülye nevekhez az újságírók, nem kellett ahhoz az internet felfutása).” Lejjebb ugyanez az ellenzék szemszögéből, mindkettő a nevetségességre hegyezve ki. Egész ügyes. Mellette Cirkusz címmel egy sistergő hangvételű publicisztika Komondi Gábortól. El is mélázok fölötte, hogy a szerző ugyanaz-e, mint akit a Vas Népe hasábjain olvashatunk néhanapján. Az. Így múlik el a régvolt idők dicsősége.
Aztán házépítési tanácsok. Olvashatunk az 54. számú Tüzép-telep zavaros sorsáról, amivel már a Parlamentben is foglalkoztak. Alatta immár a Nyugat.hu-t is erősítő Szilágyi József interjúvolja Mészáros Bélát, aki tagjaként az ehhez hasonló privatizációs ügyeket vizsgáló parlamenti bizottságnak, nem vádolja az SZDSZ-es képviselőtársát. Lám, vannak még avulhatatlan dolgok. Végül Pajor András jóvoltából olvashatunk a jelentős környezeti károkról is.
****
Vasi Magazin – független közéleti hetilap
Visszaköszön több név is a Nyugati Krónikából. Az igazgató-főszerkesztő azonban új: Sibinger János. Sokkal pofásabb, magazinszerűbb mint amaz volt.
Gyors cikkcím-portya. Szombathely pénzügyei – most jó, de lesz még rosszabb. Olajtonnák kényes otthona – Dallas Vasban. Drágalátos autópálya – használati díjak Vasban. István király intelmeiből. Aztán kulturális írások következnek, versek, regénykritika, mellette némi disszonanciát keltve Mészáros Ferenc (mozgás)sérült újságíró ír Fogyatékosok? címmel. Beszélgetés Kovács Imre evangélikus lelkésszel. Tombol a parlagfű. Gráf Légrádi Balázs mentálhigiénés cikksorozatának első része a drogról. Londoni úti beszámoló. Draskovits László visszatérő interjúja Gécsek Tiborral.
****
Vasvármegye – vasárnapi magazin
Az első szó, ami eszembe jut a lapot a kezembe véve, az az, hogy pofátlanok. „Nyári etűd mosolyra és szeplőkre: felesleges témákról fecsegve Malek Andreával.” Ez egy cikkcím. Hozzá egy elég előnytelen kép a művésznőről. Középen egy komoly téma: Karácsonytól Vízkeresztig – gazdag jelentésű ünnepnap az év kezdetén. Átkeveredve egy légörvényen és egy lappal beljebb jutunk. Cikkcímek: Üdülési utalvány fél áron, Gondold meg és NE igyál – szilveszter előtt a detoxikálóban, Adventi koszorú a „vörös” posztós asztalon? – Ez utóbbi írásból számos MSZP mozaikszó villan a szemünkbe.
Para! Para… Para? – rovat a sárvári UFÓ-járással, imaviharral és csodálatos aszpirinnel. Horvátzsidányról a polgármesterrel, sárvári focicsapatról a reklámözön közepén. Az elmaradhatatlan sportrovatban Ki mit vár 1993-tól? címmel körkérdés. Kovács Zsolt labdarúgó (Sabaria Tipo): „A riválisunk végezzen a dobogó legmagasabb fokán, mi pedig az 1-3. hely valamelyikén. Sok sikert mindhárom vasi kosárcsapatnak a jelenlegi pozíciót megtartva.” Csak halkan kérdem meg: lehet ez sportemberi hozzáállás?
****
Warning Again – Hardcore Fanzine Szombathely városából
Ars poetica gyanánt ISA Hardcore és agresszió című cikkéből idézünk. „Miért ilyen köntösben tálaljátok, vagyis többségében miért ilyen agresszív a hardcore zene?” „A hardcore zenéjébe a vidámságot az egység, a barátok tisztelete hozza.” Életstílus. „Ez a gyors, érzelmeket hordozó, intenzív zene nem »csak úgy van« a nagyvilágban, hanem cselekvésre, gondolkodásra, ellenállásra motivál – félreteszi a kesergést, a tetteket és a célokat helyezi előtérbe. Extrémsége pedig elsősorban azt tükrözi, hogy másképp képzeljük el a dolgokat, mint a »tömeg«”.
A zene mellett rengeteg társadalmi téma, természetvédelem, globalizációkritika, erőszakmentesség, vegetarianizmus stb. kerül terítékre. Aztán jöjjön ömlesztve a többi írás. Plasztikai műtétek. Gyermekmunka. Génmanipuláció. Bliccelésre buzdítás. Ted’s Village-interjú. Embers. Hardcore-klasszikus bemutatása: Minor Threat. Tibet. United Side-interjú, épp stúdiófelvétel után. Krishnacore – Krishnatudatosság. Hip-hop: Dixi és Bobo, azaz az Utcai Hangok [később, immár szólóban: Deego és Bobie – a szerk]. Érdekérvényesítés extrémebb formái. Skinhead múlt vs. náci boneheadek. Gyerekkatonák. Snowboard. Televízió ellenében.
Nem adja magát egykönnyen ez a fanzine, súlyos, tömény és merőben szokatlan egy zenei magazintól az olyasmik özöne, ami itt teljes természetességgel megfér egymás mellett.