Bill Haley’s Comets: Megállt az idő

A körítés

Őszintén szólva, képtelenségnek tartottam, hogy közel 6 ezer forintért el lehet adni jegyet a Comets koncertjére. Az ötvenes évek zenéje politikai okok miatt alig szüremkedhetett be az országba, így nevük csak a bennfekteseknek mond valamit, no meg ár is igencsak borsosnak tűnt: két éve ennél kevesebb pénzért néztük meg Nick Cave-et a bécsi Burgtheater süppedős székeiből.

Ehhez képes szombat este 8 körül alig találunk parkolót az OMK előtt. Különös, mert ilyen még a teltházas Kispál-koncerteken sem fordul elő. Igaz, a célközönség autóval való ellátottsága sem ugyanaz. De az épületen belül is jelentős eltéréseket fedezünk fel a „mezei” koncertekhez képest. A bejáratnál öltönyös jegyszedők, az aulában terítős asztalok és hozzá tartozó székek, hasonlóan a koncert helyszínének helyet adó tornaterem hátsó részéhez. Az egésznek határozott Dáridó-íze van, amelyet némileg kompenzál a kulturált jelleg, a büfék és az ülőhelyek elégséges száma, a belépő mellé osztogatott információs füzetke, a megfelelő ruhatári kapacitás.

A küzdőtéren a világ legeklektikusabb közönsége jön össze. Mivel Bill Haley egykori zenekara, a Comets tényleg a kezdet, az abszolút origó, gyakorlatilag minden elkövetkezendő stílus ősének vallja. Így hát vannak itt hajdani és mai rockerek, csövesek, digók, punkok, alternatívok, versenytáncosok, motorosok, Elvis imitátorok, ismert üzletemberek és közéleti személyiségek. Az egyik asztalnál a város jelenlegi polgármesterét is felismerjük farmerdzsekiben. (A korábbi polgármesterrel egy Balaton-koncerten futottunk össze, lehetne is boncolgatni e tény generációs és egyéb vonatkozásait.) A legérdekesebb és legszokatlanabb koncertlátványt a hajdani rock and roll-korosztály szolgáltatja: Tisztességben megőszült, öltönyös és kosztümös nagypapák ás nagymamák, akiknek a történelem kanyarulatai miatt fél évszázadot kellet várniuk a nagy találkozásra, hogy a hajdani Luxemburg rádión hallgatott sztárokat élőben is láthassák. Vártak, s valószínűleg az est végén is úgy gondolták, érdemes volt várni.

Előrocky: Mystery Gang

Alig csapott a húrok közé a rockabilly trió, néhány pár máris táncparketté avanzsálta a filccel gondosan letakart parkettet. A Mystery Gang az 50-es évek zenéjét elevenítette fel saját és autentikus számok előadásával. A közönségnek láthatóan bejött ez a jókedvű, mosolygó, szimpatikus csapat, akik mellesleg kétségkívül jól játszottak. A műfaji determináltság persze alaposan korlátok közé szorít minden rockabilly zenekart, ám a Mystery Gang sikerének titka az, hogy a profizmus mellett megfelelő alázattal viseltetik ezen korlátok irányában. Láthatóan igen örültek az előzenekarok esetében szokatlan intenzitású pozitív reakciónak, s az utóbbi hetek legjobb közönségének minősítették a szombathelyit. Ez akár igaz is lehet, mert információink szerint a Mystery Gang és a Comets turnéjának korábbi megállói közül volt olyan is, amely kimondottan kínosnak számított.

82 years young: A Comets

10 óra felé érkezik a Comets, a hangulat a Mystery Gang által már alaposan előkészített. Valami hihetetlen látványt nyújt a hat öregúr, ahogy fekete nadrágban, piros zakóban, fehér ingben és sötét csokornyakkendőben felmászik a színpadra. A galambősz billentyűs úgy néz ki, mint hajdan Feleki Kamil, s a nyugdíjas iskolaigazgatóra hajazó gitáros is többnek tűnik, mint 80. Mint később kiderül, több is két évvel. Az énekes ellenben igazi rock arc, kortalan, flegmán szikár, simán beleférne egy érettebb punkzenekarba. De jó lenne így kinézni a hetedik iksz előtt!

És amikor belekezdenek, csoda történik. A zene sem akármi, hiszen a rock and roll ősenergiái szorultak ezekbe a sallangmentes, energiától duzzadó dalokba, hajdani megaslágerekbe, s ráadásul fél évszázadnyi idő volt begyakorolni őket. Persze a világ - és maga a műfaj is - azóta alaposan megváltozott, ezek a dalok egykor egész mást jelentettek, mint most. A koncert üzenete így nem az, hogy ilyen számokat kell játszani, hanem az, ilyen attitűddel kell a színpadra állni.

Mert az életkor – a 6 zenész összesen 444 éves! - és a színpadi produkció kontrasztja mellbevágó. A fizikai állóképesség is irigylésre méltó, ahogy keményen végignyomják a másfél órát, ahogy a szaxis végigfújja a koncertet, plusz a dobszóló és a nagybőgővel való fetrengés. De ez még edzéssel, konditeremmel magyarázható. Viszont a szemekben égő tűz vagy az ökölbe szorított kéz ennél is többet jelez: azt, hogy csak a test lett ráncos, a lélek megmaradt fiatalnak, s hogy egyáltalán nem lehet véletlen, hogy a zenekar – illetve az 1981-ben elhunyt énekesüknek, Bill Haley – nevéhez főződik a rock and roll – „feltalálása”.

Hallgatva és látva őket, az ember megbocsátja Amerikának a McDonald’s-ot, Michael Jacksont és majdnem az iraki háborút is, elvégre nem lehet az olyan rossz hely az, amely az egyik legszebb ajándékot, a rock and roll-t és vele az örök ifjúság elixírjét adta a világnak.

Sikerük van, persze, hogy sikerük van, hiszen mindenki megkapja, amiért jött: Az öreg zenészek a közönség őszinte lelkesedését és szeretetét, ez utóbbiak pedig a nagy slágereket és az időutazást, amelyet aztán korosztálytól függően nagyon másként élnek meg.

A koncert a Mystery Gang és a Comets közös jamelésével zárul, amelyet egy nagyszabású autogramosztás követ az előcsarnokban. Ide már utcai ruhában érkeznek a zenészek. Ruházatuk alapján akár középosztálybeli osztrák nyugdíjasok is lehetnének, akik leülnek egy sörre a Fő téren. Csak a szemük csillog huncutul.

Az öregfiúk tényleg feledhetetlen élményt nyújtottak, még akkor is, ha korunk igazán fontos zenei eseményei nem a Comets koncertjein történnek.