Ennyire kacskaringós a szocialisták észjárása? Vagy éppenséggel ennyire tanácstalanok? Mindenesetre az MSZP az EU-választások előtt ismét elővette Horn Gyulát a sifonérból. A veterán politikus kedd délután lakossági fórumon vett részt Szombathelyen.
Kérem tisztelettel, a szocialista párt sokat hangoztatott megújhodása igenis elkezdődött. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a párt az EU-választásokra nem kisebb húzónevet talált, mint a jövő nagy ígéretét, a dinamikus és fiatalos Horn Gyulát, akinek neve felbecsülhetetlen mozgósító erővel bír a fiatalok számára mint modern korunk ikonja. Telitalálat, remek választás.
A volt miniszterelnök a választások előtti korteskörút részeként érkezett a vasi megyeszékhelyre, Kőszeg és Zala megye előtt.
Előzetes sajtótájékoztató
A lakossági fórum előtt, mintegy bemelegítésként, Horn Gyula közös sajtótájékoztatót tartott a szombathelyi városházán Ipkovich György polgármesterrel. Többek között elhangzott, hogy helyi részről kívánatos lenne, ha a nemzetközi kapcsolatrendszerét és befolyását Horn Gyula a szombathelyi és a térségi célok érdekében kihasználná, különös tekintettel a közlekedési feltételrendszer javítására, amely a határmentiség okán kissé elmaradott. Ezt ő meg is ígérte.
A megyei szocialista szavazatvásárlási botrányt firtató újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy erre való az országos etikai bizottság, majd az kivizsgálja, mi is történt, ennek az ügynek a rendezése nem a párt megyei szervezetének a dolga, annak fontosabb dolgai is vannak most. Az EU-választásokról közölte, hogy fiatal, nyelveket beszélő, jól képzett képviselőjelöltek dolgában a párt a bőség zavarával küszködött. A kampány során az MSZP – amelynek esélye van megnyerni a választást - nem akar ütközni, de ha hazugság vagy rágalom éri, arra válaszolni fog. Azt is elmondta, nem gondolja, hogy Vas megye sikertelen lenne a pályázatokban, s úgy véli, megvan a lehetőség arra, hogy a régióban megépüljön az észak-déli autópálya.
Lakossági fórum az MMIK-ban
Szó mi szó, az érdeklődők nem szedik szét kedden fél ötkor az MMIK-t. Igaz, az emeleti teremben közel teltház van, de hát azért nem olyan nagy a terem, meg – gyanúnk szerint – szép számmal jelen vannak a „mezei” párttagok helyi csoportjai.
Az első pillanattól látszik, hogy a lakossági fórum sokkal inkább terepe a veterán baloldali politikusnak, mint a sajtótájékoztató. Belépőként és jégtörőként udvarol egyet a jelen levő – főként nyugdíjas korú – hölgyeknek, elsüt egy-két poént a polgármester népszerűségét feltornázandó, elismerve, hogy Szombathely nehéz terep.
Mindazonáltal Horn Gyula nem a régi. Vagy a helyzet nem az. Hosszan, kissé unalmasan beszél, kacskaringós kitérőkkel, a politikai ellenfeleknek kijáró, korábban megszokott szaftos kiszólások alig-alig fordulnak elő fejtegetéseiben.
Bevezető beszédének egyik fő csomópontjában az EU-csatlakozás áll, ami érthető, hiszen választások lesznek, ráadásul a párt EP-listájának a második helyét foglalja el. Szombathelyen amúgy nincs különösen nehéz dolga, mert a jelenlevők – mint ahogy az később kiderül – talán kissé szkeptikusak ugyan EU-ügyben, de nem ellenségesek annyira, mint azt Horn – saját bevallása szerint – a Tiszántúlon tapasztalta. Igyekszik az utca embere szintjén elmagyarázni a csatlakozás történelmi fontosságát, nem elfelejtve beleszőni saját és kormányának korábbi érdemeit.
Kiértékeli a mai kormánymunkát is. Eszerint két helyen tetőznek a gondok, az egészségügyben, és a mezőgazdaságban. Ez utóbbinak a vesztét a jobboldali kormányok ténykedései okozták, konkrétan az Antall-kormány kárpótlása és a kisgazda párt 1998-as hatalomba emelése. Az egészségügy rendbetétele mindenütt a világban nagy probléma, mert nagyon nagy az ellenérdekeltség. Hazai példának a gyógyszergyártókat és az orvosi kamarát hozza fel. Hosszan beszél a nyugdíjasok helyzetéről, mindazokról az erőfeszítésekről, amelyekkel a szocialista kormány igyekszik segíteni rajtuk. A díjnyertes mondat: Egy orvosi társaság azt állítja, a nyugdíjasok tovább élnek azóta, hogy a kormánya annak idején bevezette az utazási kedvezményeket, mert többet mozognak, s nem ülnek annyit a tévé előtt.
Ígéri, megoldják a gazdasági nehézségeket. „Megnyerjük két év múlva a választást?” – kérdezi a jelenlevőket? – „Igen!” - érkezik a lelkes támogatás. Arra a kérdésre viszont, hogy „Tetszik-e a Medgyessy-kormány”, „Nem nagyon” a válasz.
Azért néha-néha odavág: 2002 előtt olyan hatalom volt, mondja, amely megpróbálta meghatározni, miben higgyünk és hogyan cselekedjünk. Sokan mondják, teszi hozzá, hogyha visszajönnek „azok”, akkor veszik az útlevelüket, mert nem akarnak Fidesz kormányzatot.
A mintegy szűk félórás beszéd után kérdéseket lehet feltenni a politikusnak. Ezeket egymás után leírja, majd egyszerre válaszol rájuk. Ez a módszer viszont lehetőséget ad arra, hogy néhány felett elsiklódjon. Így nem tudjuk meg, mi a véleménye arról, hogy mit lehet kezdeni Polt Péterrel, aki minden nyomozást leállít, ami az eltűnt milliárdok nyomára vezetne, vagy hogy is van Magyarország károsanyag kibocsátási kvótájának áruba bocsátása. (Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Fidesz politikusai egy hete a moziban írásban bekérték a kérdéseket.)
A hallgatóság által feltett kérdések – ahogy az már csak lakossági fórumokon lenni szokott - nagyon változóak mind komolyságukban, mind témájukban. Szóba kerül Fekete János, az EU, a kutatás-fejlesztés, a fogyatkozó lakosság, az SZDSZ adócsökkentése, meg sok minden. A Fidesz Munkástagozatának felemlegetésére hirtelen jókedv és vihogás támad. A válaszok amúgy különösebb revelációt nem jelentenek újságolvasó embereknek.
Az egyik kérdező az iránt érdeklődik, hogy miért nem döbbentik rá Orbán Viktort, hogy nem ő Magyarország miniszterelnöke. Horn Gyula erre – inkább humorosan mintsem komolyan – megígéri, hogy beszélni fog vele ez ügyben, hogy ne gyalázkodjon, tartsa tiszteletben a közjogi méltóságokat. Nagy tapsot kap.