Integráció - Parttalan vita a főiskolán

2004.03.26. 08:00

A soproni egyetem és a szombathelyi főiskola egyesítéséről. Magyar Bálint oktatási miniszter kontra a BDF 90 százaléka. Az eredmény: mint az várható volt. A miniszter lekezel, pedig a főiskolán van az ország ötödik legjelentősebb gólyabálja. Stb.

Magyar Bálint

Magyar Bálintnak határozott, időnként fel-felhördülő beszéd- és válaszkezdeti vehemenciája van, amit a helyszűke miatt az aulában a méteres hangfalakkal megerősített hatótávolságú tévén követtek nyomon a későn érkezők. Akikből persze szép számmal jutott a lépcsőkre is. Az iskola hol privát indíttatású, hol megbízott szónokai is hasonultak a miniszterhez. Akinek az áradó beszédű, maszatolós, azaz a tágan értelmezett kérdésfeltevésekhez igazodva maguk is átvették ezt a közéletben oly flottul szuperáló, általános stílt. A figyelem ilyenkor az aulában persze lohadt, elkalandozott, sőt érkezett azonnal egy sms is. Dűlőre a két, aránytalanul képviseltetett fél nem jutott.

De lássuk kronológiailag az eseményeket. 24-én azon célból történt összeruccanás a BDF falai között, hogy egy általánosan elfogadott szemlélet kerekedjék a témában. Kerekedett is: A4-es szórólapon adatott hírül az állásfoglalás. Ezen ez olvasható tárgyként: „A Berzsenyi Dániel Főiskola integrációja a Nyugat-Magyarországi Egyetemhez.” Az egyhangú határozatról pedig ez állt rajta: „A BDF hallgatósága NEM támogatja az integráció gondolatát. Az Intézmény jövőjét, kizárólag önálló felsőoktatási intézményként tudja elképzelni.” Indokokként hat ellenérv sorakozott e lapon. 1. „A Testnevelési és Művészeti Főiskolai karok önkényes és indokolatlan beolvasztása.” 2.+3. A jelenleg kiegyensúlyozott gazdaság önállósága és a fejlesztések jövője bizonytalanná válik. 4. Súlyponteltolódás Győr-Moson-Sopron irányába a Vas + Zala megyéről. 5. Az eddig „lejátszódott integráció nem hozta meg a várt eredményeket”. 6. „A több mint 40 éves tradíció és hallgatói vívmányok veszélyeztetése”.

25-én dr. Stipkovics Ferenc még MB megérkezése előtt felhívta a figyelmet a kérdő mondatok mibenlétére és a 3-4 perc betartandó menetidőkre. Ugyanez a mikrofonba került immár MB megérkezése után is. Röpke 25 perc alatt lezavarta a szerinte a tárgyhoz alapvetően és a részlegesen passzoló témákat egyaránt. Hála a mértékletességéért. Ebben a beszédben szó esett az integráció előnyeiről, így az egységben az erő elve, a jobb országos, továbbá uniós pályázási lehetőségekről, a Nyugat-Dunántúl lefedettségéről, a diákok átvételéről, a szakok és tanszékek gazdaságilag előnyösebb eloszlásáról etc. Mellékesen szólt a támogatások, tehát például az ösztöndíjak növeléséről, a lakhatási pénzek 5, 10, 15 ezerre való emeléséről stb. Erre következett az átfedésekkel alig-alig kecsegtető, emelt hangú kérdés-felelet huzavona.

Láthatólag mindkét oldal a jó előre kitalált koncepció szerint terelgette a megnyilvánulásait. A BDF részéről többek majd’ posztnukleáris apokalipszist vizionáltak: „Sopron bekebelezi Szombathelyt”. Amikre a főiskola kebelén nevelkedők (tanár, diák, személyzet) csitulni alig kívánó taps- és füttyorgiába törtek ki. Eközben MB a tőlünk messze előbbre tartó amerikai és nyugat-európai példákkal hozakodott, illetve az uniós értékrendszer meghonosításának fontosságát pedzette. A főiskolától több diák és tanár váltotta egymást.

Belelendülvén, a lecsóba csapódtak az öklök. A főiskola felől a szónokiasságában is idétlen „Menni vagy maradni! – ez itta a kérdés” kezdést követően olyan kétségkívül mulatságos indokok is elhangzottak, hogy a BDF bírja az ország ötödik legnagyobb gólyabálját, sőt még saját lapja is van, a Frissítő. Ezeken – bizonyos mértékig érthetően – MB felháborodott és idővel odáig jutott, hogy lekezelően válaszolgatott. Ez abban nyilvánult meg, hogy ilyesféle megjegyzéseket fűzött a kérdésekhez: „Inkább hisznek a tanáraiknak?”, „Maga nem olvas újságot?”, „A soproniak elviszik hátizsákban az iskolát, a helyét pedig fölszántják és behintik sóval? Ezt gondolják?!” és így tovább. Szóval nem sikeredett közös nevezőre jutniuk a feleknek. Még a sok száz aláírást összegző petíciónak sem sikerült derűre hangolni MB-t.

(A szépemlékű Nyelvterületnek volt egy rímje hajdanán: „Magyar Bálint/a kanyarnál int”. Be.)
.