Könnyed, mégis igényes, szellemes és szórakoztató a Karneválszínház idei darabja. A Játék az isteni Claudiusról egészségesen szemtelen példabeszéd történelemről, politikáról, emberi és isteni esendőségről. Ha lehet, ne hagyjuk ki!
Minden évben megkülönböztetett figyelem kíséri a Ferences-kertben folyó színházi előadásokat. Nem véletlenül. Az itteni történések – a fáklyás felvonulás mellett – a karnevál leglényegét jelentik, a siker vagy kudarc alapvetően befolyásolja az egész rendezvénysorozat megítélését.
A Savaria Karnevál tekintélyének felfelé ívelését mi sem mutatja jobban, mint a „központi” színdarab története. Amíg az első évben lelkes helyi műkedvelők szórakoztatták a közönséget, addig idén már maga a Nemzeti Színházi igazgatója lett a darab főszereplője, aki persze ugyanaz a Jordán Tamás, aki tavaly volt, de mégiscsak díjazni illik, hogy igazgatói pozíciójában is kerített rá időt és energiát a szerep elvállalásához. Nyilván nem anyagi okok miatt, s ezt jólesik elkönyvelni.
A darab a Szombathely-alapító Claudius császár életét dolgozza fel szatirikus dalbetétes vígjáték formájában. A karnevál tavalyi történelmi személyiségével, Szent Mártonnal – főként vallási okok miatt – óvatosan kellett bánni, ám a történészek által is ellentmondásosnak tartott római császár esetében szabad a vásár. Ezt használja ki a darabíró Hamvai Kornél, aki kimondottan a Karneválszínház számára írta a darabot.
A történet szerint a halott – és a földiek által istenné avanzsált - Claudius a valódi istenek közé érkezik, akik erősen elcsodálkoznak a dadogó, csetlő-botló figura megjelenésén. Arra kérik, mesélje már el, hogyan is keveredett oda. A császárnak ehhez, és az egész isteni léthez, semmi kedve nincs, ezért az égiek Seneca segítségét kérik.
Seneca elbeszéléséből bontakozik ki Claudius élete. Caligula császár nagybátyjaként 50 éves koráig a csapszékek mélyén boldogan kockát játszik, majd egy tőle független összeesküvés következtében császár lesz, bekerül a római politika hullákkal telített útvesztőibe. A látszólag abszolút vesztesnek született császár bizonyos dolgokban egész ügyesnek bizonyul. A helyzet és jellemhumorban bővelkedő jelenetek között azért kirajzolódik a császári életmű, az etatizmus és a központi közigazgatás bevezetése, a felszabadított rabszolgák miniszterré kinevezése, Britannia meghódítása, a provinciák megbecsülése – és nem utolsósorban Savaria megalakítása. Közben, ahogy egy római császárhoz illik, tud ő kegyetlen, cinikus, emberéletekkel dobálózó szeszélyes zsarnok is lenni.
A humor - és az egész darab – éltető eleme az az attitűd, amely tiszteletlenül keveri a világmozgató történelmi személyeket és eseményeket a hétköznapok banalitásával. Cassius megsértődik, mert Caligula csúfolja, a brit barbárok vallási szertatása foci az esőben, Claudiust jobban érdeklik a piacról beszivárgó sülthússzagok, mint a törvényhozás, s a rettegett uralkodó amiatt aggódik, hogy vajon ha szépen kér belőle, kap-e egy kicsit. Az istenek a történet végén befogadják maguk közé a császárt mint a kockadobás, a legyezőpálma és az önéletrajz istenét, s az is kiderül, sokban hasonlítanak Claudiusra. Hogy csak néhány poént lőjünk le a százból.
Jordán Tamás zseniálisan hozza a fenti beállításnak megfelelő császárfigurát, valószínűleg egymaga is elvinné a darabot, de erről szó nincs, a társulat többi tagja is méltó partnernek bizonyul. Bezerédi Zoltán (Seneca), Egri Márta (Agrippina), Bognár Anna (Messalina) és Schmied Zoltán (Mnester) magabiztosan hozzák a szerepüket, s emlékezeteset alakít Hollósi Frigyes Cassius és Vass Szilárd Caligula szerepében.
Lázár Zsigmond betétdalai nem nyitnak új fejezetet a musical világában, de ha elégszer játszaná őket a kereskedelmi rádió, pár közülük még sláger is lehetne, ha már annyi minden az lett.
Viszont kiválót alkotott a jelmeztervező Huszthy Edit. Roppant kreatív ötlet az isteneket nagy lábra állítani és fura, színes ruhákba bújtatni őket, ezzel meg van oldva a halandóktól való megkülönböztetésük, másrészt a nagyméretű szabadtéri színház látványigényét is kielégíti. Finom megoldás a halált megjelenítő nőalakok maszkos jelmeze is.
Kisebb-nagyobb gondok a hangosítással voltak, Jordán Tamás mikrofonja zavaróan betegeskedett, ha nem is jelentősen, de rontva a darab élvezetét.
Végül álljon itt egy egyéni megjegyzés. Egy ilyen minőségű darabhoz méltatlan a Ferences-kert jelenlegi állapota, falusi budikat idéző kerítéssel, oldalsó gazzal, kilógó téglájú garázshátsókkal, meg az egész miliőjével. Valamit sürgősen kezdeni kellene vele, tényleg.
Képgaléria: Savaria Karnevál 2003