Technokultúra különböző pincékben

Előszó - Nem minden kétség nélkül

Kömlődi Ferenc számos írását betéve ismervén két út áll a cikk írója előtt. Vagy nekilát cáfolni a „minden részletre kiterjedő zenei írásai” saccra hat éve nem a kellő mértékben és/vagy nem a „helyes” régiók felé bővülő repertoárját. Azaz az új-régi neveket hadsorba szedve az érvényét-vesztettségről hadoválni. Vagy megengedőn átadja magát az ismert címkéknek (alkotó, kiadó, stílus), és nem firtatja rosszallóan az időközben körénk növő-burjánzó innovációkat, az információterjesztés szent ügye érdekében megjegyzés nélkül hagyja a hiányosságokat.

Egyik sem volna túl méltányos – senkivel szemben. Elég az hozzá, hogy a hazánkban általában nem túl üdvös, de mindenképp méltányolandó módon Kömlődi az elektronikus tánczenei és -indíttatású szerzőket kívánja bemutatni. Mindezt az ötvenes-hatvanas évektől a napjainkig bezárólag.

Kömlődi - Valami nyomtatott infó elkelt volna

A Művészetek Házának Pincegalériájában sokan összegyűltek. Ily módon a pótszékek beállítása után is többen állni kényszerültek. Elől, a falra tán ez alkalomra felfüggesztett kis kép előterében Kömlődi előbb egy röpke tévéinterjút adott. Majd a kivetítés még mindig nem megoldott kérdése folytán nekilátott az előadásának, amit a kérdései ellenére is csak párakkal sikerült beszélgetéssé nemesíteni. Ezek a technokultúra mibenlétére, a többnyire a klubokban kiteljesedő közegnek az egyetemes kultúrára gyakorolt hatására stb. irányultak. A blokkok végül a kivetítés híján a tánctermek mozgásra koncentrált légkörében és az „agyasabb” kísérleti elektronikában is egyaránt jártas DJ Mesterházy Ákos laptopján végigkövetett klipekkel zárultak.

A felvázolt technotörténet nem feltétlenül volt mindenki számára követhető. Tanácsos lett volna a kezekbe nyomni egy-egy papírlapot nevekkel, lemezcímekkel, évszámokkal, stílus-meghatározásokkal, -közelítésekkel etc. Így a számottevő többség vizuális és e tárgykörben érthetően kevéssé trenírozott volta okán hathatósabb lett volna az előadás. És ezen lapok segedelmével az érdeklődők könnyedén utánakereshettek volna ennek-annak, ami megnyerte a tetszésüket. Továbbá kézben ezzel a flekknyi lajstrommal Kömlődit sem gyötörné a lámpaláz, míg összekulcsolt kézzel a hallgatók közé néz. Magához az előadáshoz hozzáfűznivaló még csak annyi lenne, hogy akik alaposan elolvasták a könyvét, amit a PUK csoport adott tagja a fölvezetőben szimplán bibliának nevezett, azoknak nem túl sok újdonsággal szolgált ez az est. Így a nevek, címek 90%-át én például mantraként mormolhattam volna, ha úgy esik a kedvem. Nem is mennék bele a részletekbe (John Cage-től, a Kraftwerken és a detroiti technón át a Warp kiadóig), akit érdekel, nézzen utána az írásaiban. Az előadáson említettek érdemesebbjeinek és még jó néhány megkerülhetetlen szerző lemezének pedig a neten a Neon Music Hungary-nél. Az azonban kissé meglepett, hogy Kömlődi csak a kétségkívül fontos minimált jelölte meg mint a legmegbízhatóbb zászlóvivőt és a jövő egyik zálogát.

Ritka klipeket nézegetve

Azonban a Mesterházy által közzétett klipek érdemelnek néhány szót. Zömmel speciális adásokban vagy ritkán játszottakat csodálhattak meg a jelenlévők. A teljesség igénye nélkül: The Prodigy: Out of space ’92-ből, Aphex Twin ’97-es Come to daddy-je, Squarepushertől a szintén ’97-es remélt Come on my selector helyett egy élő koncertfelvétel, néhány elektróalapú, nemes értelemben vett, viszonylag friss popzene, Roni Size: Brown paper bag ’97-ből, egy príma, általam nem ismert minimálzene etc.

Mesterházy minden ilyen 1-2 számos illusztráció előtt és közben lábjegyzetelte a Kömlődi által mondottakat, sőt néha-néha ellent is mondott neki. Például a legutolsó Squarepusher-lemez, az Ultravisitor rangját illetően, amit ő és a fanok nem tartanak annyira kiemelkedőnek. De említést tett a többünk által méltányolt osztrák Mego kiadóról és a hazánkat is megjárt Fuckhead-ről ugyancsak. Amit Kömlődi úgy reagál le, hogy azok túl távol esnek a témától és túlságosan kísérletiek. (Meg talán az is közrejátszik, hogy az újabb zenékbe belemennie túl messzire vezetne, túl sok utánajárást igényelne…)

Havanna Klub, afterparty

Mesterházy lelkivilágának kiteljesedésére azonban a Havanna Klubban levezénylésre kerülő afterpartyn nyílt lehetőség. Az igencsak hangulatos pinceklub személyzete kissé meglepődve tapasztalhatta, hogy a kényelmes belehelyezkedésre dizájnolt ülőalkalmatosságokból gyakorta felkelők felpezsdítik a fogyasztást. Láthatólag ugyanis elcsodálkoztak a sokaságon, aki birtokba vette a klubot. A DJ-nek kissé esetleg alacsony pult, a hangrendszer és a projektor hamarjában befüllesztette a teret. Mesterházy a többek által várt táncos techno helyett bip-hop, click’n’cut stílben nyomta. Felettébb ravasz módon széttöredezett elektro alapokra zsizsikes, gombostűfejnyi, ide-oda cikázó, de az ambient mesevilágától is megihletett zenékkel pásztáztatta körbe az ódon falakat. Kömlődi is hamar letelepedett a közelünkbe és elégedetten konstatálta, hogy a fentebb említett Squarepusher-lemez is előkerült a társai közül. Sőt kisvártatva a néhány klasszikus techno alap mellett erre a remek szilánkokra gyalult drum’n’bassre is vevőnek bizonyult a közönség.