Riegersburg: Vár a hegytetőn, boszorkányokkal és nyulakkal

2009.06.26. 20:09

Stájerország keleti részén, Rábafüzestől kb. 30 kilométerre áll a hegytetőn Riegersburg vára. Vannak ugyan jó kis lovagvárak közelebb is, de nemrégiben úgy találtuk, épp itt az ideje ezt is megnézni.

Riegersburg vára egy 482 méter magas vulkanikus sziklára épült, de nyugi, egy darabig fel lehet menni kocsival, aztán a parkolóból lifttel a várhoz (egy útra 2 euróért, gyerekeknek féláron). Ha már az áraknál tartunk, a várba a belépő 9,5 felnőtteknek, 8,5 euró a nyugdíjasjegy és 7 a diák.

Riegersburg


Ezen a helyen már a 12. században is állt vár, ezt bővítették és építették át folyamatosan a századok során. A 15. században stájer belharcokban pusztult el az alsó vár, a Lichtenegg nevezetű. A riegersburgi vár mai formáját a Gallerinnek, azaz Katharina Elisabeth von Galler (született Wechsler) bárónőnek köszönheti, aki a 17. század derekán élt itt, és nagy örömét lelte otthona csinosítgatásában. A vár erődítményként is kiválóan megállta a helyét, soha senki nem tudta bevenni. Se a török, se – persze még jóval korábban – a magyarok.

A várárokban, számunkra ismeretlen okokból, vidáman ugrándozó és káposztát majszoló nyulakat látunk. (Talán a közeli ragadozómadár-bemutató szereplőinek éléskamrájáról lehet szó?)

 

Riegersburg


Boszorkányok és varázslók a címe - a kis képzavarral élve – a viaszbábokkal tűzdelt kiállításnak. Magyar nyelvű kiírások nincsenek, de a sajtómunkásokra felkészültek: belépéskor, felismerve bennünk az ungarische journalistent, több oldalas magyar nyelvű leírást kapunk.

A boszikiállítás apropóját a feldbachi boszorkányper képezi, amely stájer földön a legnagyobb ilyen jellegű jurisztikai esemény volt, 1673-tól 75-ig tartott a feldbachi tartományi bíróságon (9 kilométerre Riegersburgtól). A per során 95 férfit és nőt vádoltak meg jégeső okozásával. A boszorkányperben a császári biztos az az Ernst Purgstall gróf volt, akiben a riegersburgi várúrnő, a Gallerin vejét tisztelhetjük.

 

 

Riegersburg


A boszorkányüldözés egészen elképesztő méreteket öltő elterjedésében (becslések szerint szerte a keresztény világban összesen egymillió embert végeztek ki) nagy szerepe volt Jakob Spenger és Heinrich Institoris 1487-es könyvének, a Boszorkánykalapácsnak, amelyben a szerzők azt ecsetelik részletesen, hogy néznek ki a boszorkányok, mit tesznek (szövetségre lépnek az ördöggel, elátkoznak embert és állatot, rossz időjárást okoznak stb.), és hogyan lehet velük szemben eljárni (perrel, kínzással és kivégzéssel).

A tárlaton olyan ínyencségeket mutatnak be, mint a vezeklő eretnek figurája, a törvényesen megengedett kínzóeszközök és kivégzési módok (például pellengérre állítás, lefejezés, felnégyelés, kerékbe törés, ezek egészen a 18. század második feléig használatban voltak).

Van vasszüzük is, de azt mondják, ezt nem igazából nem is használták. A boszorkányokat és varázslókat jobbára máglyán égették el, még azokat is, akiket egyéb módon küldtek át a másvilágra. A 17. században inkább már előre lefejezték vagy megfojtották őket, csak utána vetették máglyára, talán a biztonság kedvéért.

 

 

Riegersburg


Egy nagy, kerek asztalon olvashatjuk mindazok neveit, akiket a nagy feldbachi perbe elítéltek, és láthatunk térképeket is, precízen feltüntetve rajtuk a boszorkányok szokásos repülési útvonalát, azokat a helyeket, ahol a levegőben előállították a jégveréshez szükséges jeget, és természetesen a boszorkányszombatok helyszíneit.

A vár másik kiállítása egész egyszerűen a Vármúzeum nevet viseli, és, ki hitte volna, a vár és urainak történetét mutatja be. Közülük egyértelműen kimagaslik a Gallerin alakja (csak átvitt értelemben, valójában kis stöpszli volt). Az ő idején mintegy 1500 alattvalója volt az uradalomnak.

Valamiért a vármúzeumi, és nem a boszorkánykiállítási részen kapott külön termet Katharina Paldauf, akit virágboszorkánynak is neveznek. Rózsákkal körítve áll itt az ő viaszfigurája, arra utalva, hogy a monda szerint télen is virágba borította a természetet. Katharina Paldauf egyébként egyike volt a fent említett kilencvenötöknek. El is égették.

 

 

Riegersburg


Úgy a vármúzeum felénél járva érünk a főúri lakrészbe. Megcsodálhatjuk a Gallerin portréját (amin kissé idealizálva látható), és bábuját is (amin kevésbé). A várúrnő kétszer özvegyült meg, harmadik férjétől pedig, aki 30 évvel volt fiatalabb nála, elvált. (A második férj, von Kapell ezredes a török elleni harcban esett el.)

A két leglátványosabb terem a lovagterem, illetve az abból nyíló fehér terem. Az előbbi egy 19x8 méter alapterületű, 6 méteres belmagasságú helyiség, mennyezetén és hatalmas ajtain faintarziákkal. A lovagterem adott helyet a lakomáknak, most is ott tivornyáznak a főúri viaszfigurák a terített asztalnál, ahogy annak idején tették az igaziak, egyszer 26 álló napon át. Kellett is a bor, még szerencse, hogy megtermett a hegyoldalban a szőlő, és megterem azóta is, melegük ugyanis biztosan nem volt. Van a teremben egy salzburgi csempékkel kirakott kályha, ebbe kb. 6 köbméter fa kellett, csakhogy egyszer átmelegedjen a terem.

 

 

Riegersburg


A fehér terem, amely egy barokk stílusú nyári ebédlő, a Gallerin saját építtetése. Nem volt olcsó mulatság az építkezés már akkor sem, erre utal a felirat, amely lefordítva így fest: „építeni szép kedvtelés, s hogy mibe kerül ez nekem, azt jól tudom”…

Fotó: Bakos Ferenc

 

.